reggeli dicséret

Most azért én, Nebukadneccar, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei Királyt, mert minden tette helyes, eljárása igazságos, és meg tudja alázni azokat, akik kevélyen élnek. Dániel könyve 4:34 Babilon uralkodójának meg kellett tanulnia, hogy nem ő a világ ura. Hatalma, szava, rendeletei mögött is ott áll a mindenek felett való Isten; az a Király, aki nemcsak a népeket és országokat tartja kezében, hanem a szíveket, a gondolatokat – és a kimondott szavakat is. Ma, az anyanyelv nemzetközi napján Isten igéje különösen emlékeztet bennünket arra, hogy a nyelv istenadta eszköz, ugyanakkor nagy felelősség is. A teremtéskor Isten szavával hívta létre a világot, és az embert is beszédre képes lényként alkotta meg. És bár Isten teremtő erejéhez nem viszonyítható, anyanyelvünk által, saját szavainkkal mi is képesek vagyunk befolyásolni a valóságot, amelyben élünk, és jót vagy akár rosszat létrehozni velük. Az emberiség történelmében a bűnbeesés óta a beszéd lett a hatalom, a befolyás, a mani...

Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket Máté 5. fejezet 44. vers Gyulától 14 kilométerre van egy városka, Elek a neve. Január közepén ott jártam egy életmód szanatóriumban. Autóval mentem, és ahogy odaértem az „Elek” feliratú táblához, azt láttam, hogy egy másik nyelven is oda van írva az ’Elek’ szó: ’Alletea’. Közel van a román határ (gyalog is át lehet menni Romániába), de egy helyi lakos azt is elmondta, hogy németajkúak is laknak itt. Végül nem derült ki, hogy ez milyen nyelv. De egyet tudok. Amikor 30 éve a teológián küzdöttem a görög nyelvvel, egy szót jól megtanultam: ’alleteia’=igazság. Az igazságosság világnapjára egy olyan ige jutott, amely inkább szól az igazi szeretetről, mint az igazságról. Vagy mégis? Ha onnan indulunk ki, hogy valami igazságtalan, akkor csak a szeretet mérlegén lehet értelmezni az igazságosságot. Elnyomni, kizsákmányolni, fajilag megkülönböztetni a nálam gyengébbeket, igazságtalan dolog. Ha ...

Többet ér a türelmes ember a hősnél, és az indulatán uralkodó annál, aki várost hódít. Példabeszédek könyve 16:32 Tegnap kezdődött a nagyböjt, a húsvétot megelőző, negyven napos felkészülési időszak. Az elkövetkező hetekben keresztények milliói alakítják át a mindennapjaikat azért, hogy lélekben is felkészülhessenek a Jézus Krisztus halálára és feltámadására visszatekintő ünnepre. Negyven nap hosszú idő, főleg, ha valami életet átformálóan fontos dologra kell várni. Előre hoznánk, megsürgetnénk, hamar letudnánk a dolgot, csak hogy megtapasztaljuk és átélhessük azt, amire várunk. A nagyböjt viszont pont a rohanással, a hirtelenkedéssel veszi fel a harcot és tanít bennünket arra, hogy Isten országa szembe megy az emberi várakozásokkal. Az azonnal helyett türelemmel várva. A nagy fanfár helyett csendben és halkan. A dicsőséges győzelem helyett keresztre feszítve. Egy keresztre feszített Messiás definíció szerint sikertelen Messiás. Mindenki tudta, hogy a Messiásnak diadalmas harcos király...

A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség.  Ítéljétek meg tehát, mi az, ami kedves az Úrnak! Pál apostol levele az efézusiakhoz 5. fejezet 9-10. versei Vannak dolgok, amik egyszerűen nem illenek hozzám! - jelentjük ki olyankor, amikor úgy érezzük, meg kell húznunk a határokat, definiálni kell önmagunkat, hogy kik is vagyunk valójában. Így tesszük egyértelművé, hogy mik a prioritásaink (mi az ami fontos nekünk), elveink és szükségleteink. Fontos megtennünk a határok felállítását a magunk és mások számára is, legyen szó mentális, érzelmi, fizikai vagy akár időbeli határokról. Ennek segítségével kommunikáljuk az elvárásainkat, ugyanakkor a határok felállítása tiszteletet vált ki másokból, megelőzi a kiégést és a haragot - amennyiben figyelembe veszik őket - és segít bennünket abban, hogy nemet mondjunk, amikor kell, hogy ne legyünk leterheltek és ne kényszerülünk olyat tenni, amit nem akarunk. Pál apostol ebben a fejezetben ilyen határállításokról beszél a kere...

Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá. Példabeszédek könyve 26.fejezet 12. vers Ma minden korábbinál könnyebb „bölcsnek” látszani. Néhány elolvasott cikk, pár motivációs videó, néhány életvezetési idézet – és máris úgy érezhetjük, hogy értjük az életet. A közösségi média világa folyamatosan arra ösztönöz, hogy véleményt formáljunk mindenről. A hangos magabiztosság sokszor nagyobb teret hódít, mint a csendes tanulás. A Példabeszédek nem az értelmes, gondolkodó embert bírálja, hanem azt, aki „bölcsnek tartja magát” – aki lezárta a fejlődés útját. Az ilyen ember nem kérdez, nem hallgat meg másokat, nem vizsgálja felül önmagát és a megszerzett információkat. Ő már „tudja”. És éppen ezért nincs nyitva előtte a változás lehetősége. Az ostoba – bármennyire furcsán hangzik – még tanítható, ellenben azzal, aki úgy érzi, hogy ő már eleget tud, eleget tapasztalt. Az önelégültség nem a tudás kiinduló pontja, hanem annak lezárása. Van egy rem...

Gondod legyen magadra és a tanításra, maradj meg ezekben, mert ha ezt teszed, magadat is megtartod, és azokat is, akik hallgatnak téged. Timóteushoz írt első levél 4:16   Ez az ige egyszerre gyengéd és nagyon valóságos. Pál nem parancsol, nem számon kér, hanem egy fiatal baráthoz szól, akit szeret és akinek a sorsa fontos számára.   Nem mindegy számára, mi zajlik Timóteus szívében. Figyel a lelkére.  T udja, hogy a szolgálat hitelessége mindig a belső életből fakad. Ha a szív elfárad, ha a Krisztushoz való ragaszkodás meglazul, az előbb-utóbb a szavakon és a döntéseken is meglátszik. Amikor azt mondja: „gondod legyen magadra”, nem önzésre bátorít. Inkább arra hívja Timóteust, hogy őrizze a saját lelkét, figyeljen arra, mi történik benne. Mert amit belül elhanyagolunk, azt kívül sem tudjuk sokáig hitelesen képviselni. Ha nincs belső tartás, a tanítás is kiüresedhet.   Mit jelent ez mentálhigiénésen, keresztény emberként. Először is azt, hogy merjük észrevenni a jelzés...

Mint Isten munkatársai, kérünk benneteket, hogy úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét! Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, az üdvösség napján megsegítettelek.” Bizony, most van a kegyelem ideje! Most van az üdvösség napja! Pál második levele a korinthusiakhoz 6:1-2 (Egyszerű fordítás) Még most is emlékszem a gyermekkoromban hallott dörgedelmes prédikációkra. Megesett az is, hogy az igehirdető akkora hévvel és átéléssel gesztikulálva beszélt az utolsó ítéletről, hogy karjának egy lendületesebb mozdulatával letörte a szószékre erősített mikrofont. Ezek az igehirdetések nem Isten szeretetéről beszéltek, hanem bűnről, büntetésről, néha még kénkővel égő tüzes tóról, elvilágiasodásról, arról, hogy tetteinket angyalok lesik minden percben, és fel is jegyzik őket buzgón. Félelmet, rettegést, sőt, bizalmatlanságot nem pedig csodálatot és viszont szeretetet ébresztettek bennünk a Mindenható iránt. Olyan messze álltak az evangéliumok szerető, a mindenséget feláld...