reggeli dicséret

Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Mózes első könyve 28:15 Emlékszel még gyerekként milyen volt elveszve egy boltban? Emlékszel milyen kétségbeejtő volt az érzés, amikor észrevetted hogy a szüleid elmentek (lehet, hogy csak 2 méterre tőled, de nem vetted észre őket)? Bár nem emlékszem, hogy bárhol elvesztettek volna szüleim, vagy esetleg nem találtuk volna egymást, de emlékszem, amikor eltévedtem külföldön egy olyan városban, amit abszolút nem ismertem. Nem értettem mit mondanak az emberek (ők sem engem), nem volt mellettem senki aki tudott volna segíteni. Már nem voltam kicsi, de azért így is megrémültem, és a szívem a torkomban dobogott. Az a kis szikra, hogy megláttam egy ismerőst borzasztó nyugalommal töltött meg. Mondanám, hogy Isten nem hagy el, de ezt sokszor mondjuk, és szinte már közhely lett belőle. Mondok jobbat. Még ha te akarod Őt elhagyni, akkor sem tágít

Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. Rómabeliekhez írt levél, 5. fejezet 3-5. vers Talán te is többször összefutottál már az interneten azzal a mémmel, ahol két kisfiú beszélget arról, milyen híres személyeket ismernek, és egyikük szégyenlősen ezt mondja: "Nem akarok dicsekedni, de én hallottam, amikor apukám Istent az Atyjának szólítja." A Bibliából jól ismert Pál apostol már kevésbé visszafogott ezen a téren. Ő többször is határozottan kijelenti, hogy Istent ismerni, vele kapcsolatban lenni igenis dicsekvésre méltó tény, és gyakran büszkélkedik is vele. De felmerülhet bennünk a kérdés: a büszkeség és a dicsekvés nem rossz dolog? Hát, attól függ, mi a célod vele. Ha dicsekvéseddel mások fölé emeled magad, és azt érezteted a környezetedbe

Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe,[…] járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. A zsidókhoz írt levél 10:19-23 A hét végén az egyik gyülekezetemben beszélgetős alkalmat tartottam, és a téma a gyülekezet működése, szokások, változások voltak. Arra szerettem volna felhívni a tagok figyelmét, hogy sajnos – sok ok együttes hatása következtében – úgy a gyülekezetünkben, mint az egyházban általában csökkenő tendenciát mutat a fiatalok részvétele. Különösen a 18-35 éves korosztály tekintetében egyre alacsonyabb a fiatalok létszáma. Feltettem hát egy kérdést, amit már én se tudnék szó szerint idézni. Próbáltam minél pontosabban behatárolni, hogy mire is vagyok kíváncsi, de a rá adott első reakció bizonyította, hogy ez nem igazán sikerült. Az egyik testvérnő feltette a ke

Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk! 80. Zsoltár 8. vers Már 22 éve vagyok házas, de mindmáig komoly kihívást jelent számomra a háztartási tisztítószerek, bizonyos konyhai kellékek, konyharuhák, gépek, törülközők, stb. megtalálása. S mikor feleségemnél rákérdezek, hogy például hol van a habverő, a válasz kurtán csak annyi: a helyén! Kösz – mormogom magamban –, de hol a helye? Azt pedig nem is említem, hogy mit kapok azért, ha valamit aztán nem a ’helyére’ teszek vissza… Így, azt találtam, Salamonnal szólva, hogy a dolgoknak nemcsak rendelt ideje, hanem rendelt helye is van. És valóban. Nehéz kérdés ugyan, hogy hol a habverő helye, de még nehezebb, hogy hol van az én helyem? A helyemen vagyok-e? S ha nem, akkor hogyan találhatom meg és miként kerülhetek a saját helyemre? Mikor reggelente egyre fáradtabban, egyre lassabban ébredek, mikor a tükörbe nézve látom szemem körül az egyre több ráncot, a fejemen az egyre több ősz hajszálat, mikor a

Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. Máté evangéliuma 16.fejezet 24-25.vers Mindennek meg van az ára! – ismerős mondat, ugye? Minél nagyobbnak tűnik az elérni kívánt cél, annál nagyobb árat kell fizetni érte. Jézus minden emberi célt felülmúlt és ennek még annál is magasabb volt az ára. Vajon nekünk mekkora árat kell fizetni? Jézus ezen a ponton kezdi el nyíltan felvállalni, hogy mi vár rá Jeruzsálemben. Minden szava egyfajta prófécia is, amely kifejti, hogy nem csak az tartozik hozzá messiási küldetéséhez, hogy feltámad a halálból, hanem az is, hogy ismeri az utat, amit a halálig meg kell tennie és az azon tovább vezető utat is. Többeket magával ragad a tömeg gondolkodás módja és a közeli tanítványi körben is akad olyan, aki nem tudta összeegyeztetni a halált a Messiás küldetésével. Az

Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm, az én Istenem, kősziklám, ő benne bízom; az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem . Zsoltárok könyve 18:2-3 Dávid szíve aznap csordultig tele volt hálával, szeretettel Isten iránt. Csodálatos szabadítása sért adott hálát, hiszen az úr megszabadította őt minden ellenségének kezéből és Saul kezéből. Éneket énekelt Isten csoda tetteiről, amelyeket az ő életében hajtott véghez. Minden csatáért, amit megnyert és minden győzelméért, amit elért Istennek adott hálát, de nem akárhogyan. Kifejezte legbelsőbb érzéseit, azt mondta Istennek, hogy szereti Őt!  Istent szeretni sokkal többet jelent, mint csak elfogadni, hogy ő az Úr, az, aki irányítja az életünket, és ott van, ha baj van. Dávidnak különleges és mély kapcsolata volt Istennel. Nem azt mondta, hogy hálás vagyok Uram, ha valamit valaki tesz értünk azt meg szoktuk köszönni, nem nagy ügy. Általában az ilyesmin gyorsan túl lendülünk, nem szoktuk sokáig ragozni. Dávi

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd. Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben? Máté evangéliuma 7:1-4 „A másikat sarazva nem leszel tisztább.” – hangzott a bölcsesség szeretett néhai professzorom szájából. Még ma is az ő hangján szólal meg ez a mondat a fejemben. Ahogy a fenti ige, úgy ez a mondat sem az igazságszolgáltatás félreállításáról szól. Hanem arról, hogy a saját hibáink, rossz tulajdonságaink és téves döntéseink okozta belső feszültség ne a másik felé, hanem Isten felé fordítson minket. Ne úgy próbáljuk meg leküzdeni a bennünk dúló vihart, hogy pellengérre állítjuk a másikat, vagy ami még rosszabb, a háta mögött fogalmazunk meg ítéletet róla, hanem menjünk Krisztus keresztjéhez. Hi