reggeli dicséret

Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm! Zsoltárok könyve 19:15 Még tart a lendület. Tegnap elkezdted az új naptárad, és úgy döntöttél, mától minden más lesz. Talán fontolgatod a kondibérlet vásárlását is. Ilyen az új, és feljavított TE. Persze tudod, hogy ezt nem lesz könnyű hosszú ideig fenntartani. Legjobb esetben is néhány hét múlva a sok terved közül már csak néhány marad, a többi a feledés - vagy elfoglaltság - homályába vész. A 19. Zsoltár, melynek a mai alapigénk a záró sora, Isten hatalmas tetteiről, dicsőségéről szól. A zsoltár írója azzal kezdi, hogy a természet világának egésze Isten hatalmas voltáról beszél, a nap és a hold “párbeszédéről”, melyek mind a teremtőről zengedeznek némán. Ezután Isten törvényéről énekel, mely szintén azt a hatalmas teremtő és fenntartó Urat mutatja be a számunkra, aki jobbat szán nekünk, mint amit a saját két kezünkkel alkotni tudnánk. Majd miután témája végére ér, a zsoltárító a fent olvasott szava...

Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat! Példabeszédek 23:26 Minden év első napja egy vízválasztó. Kikelünk az ágyból, és lehet hogy eszünkbe jut a fogadalmunk, amit lehet hogy csak pár órája tettünk. Legyen bármilyen földhözragadt, vagy épp elrugaszkodott gondolat, a legnagyobb kérdés, hogy megvalósítjuk, vagy sem. Hogy szeretnénk élni vele, vagy sem. Én nem vagyok jó a fogadalmakban. Egy évben megfogadtam, hogy Januártól újból edzeni fogok minden másnap. Tartottam is magam ehhez egészen Január másodikáig. Nagyon jó ötlet volt, és komolyan is gondoltam, de valahogy nem tudtam megtartani. Nem azért, mert nem akartam, hanem mert valahogy nem sikerült a motivációt megtalálnom. Nem sikerült a célt megragadnom. Mondok neked egy jó fogadalmat, amit nem is túl bonyolult megtartani. Nem kell sok mindent tenni hozzá. Add ma a szíved Istennek! Bízd rá az életed! Engedd, hogy Ő vezessen! Nem bonyolult. Egyszerűen bízz benne! Ő a legjobbat akarja neked. Új év, új kezdet. Legyen...

Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk! 90.Zsoltár 12.vers Ez a 2024-es év utolsó reggele. Emlékszel még az első reggelre? Milyen érzések voltak benned? Milyen tervekkel indultál el az új évben? Értek csalódások vagy minden a tervek szerint alakult? Van valami mágikus abban, amikor egy új évbe lépünk. Az új évvel kapcsolatban azt érezzük, hogy nem csak az évszám változik, hanem magunkban is érezzük a változásra való hajlandóságot. Új terveket és célokat fogalmazunk meg és aki merészebb, talán új utakat is keres mondván, hogy ha a semmi sem változik, akkor semmi sem változik. A Biblia is tesz utalást arra, hogy fontos gondolkodnunk azon, hogy miként élünk, mit kezdünk az életünkkel, a napokkal és az évekkel, amelyeket ajándékba kapunk Istentől. Hiszen, „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” ( Jak.1:17 ). Isten ugyanazokat az ajándékokat szánja nekü...

De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet! Jóel könyve 2:12-13 Mindig is foglalkoztattak a megváltozás titkai, törvényszerűségei. Hogyan formálódhatunk át, miként szabadulhatunk meg rossz szokásainktól, miként alakul ki a jellemünk? Talán emiatt is lett az egyik kedvenc bibliai könyvem Pál Rómaiakhoz írt levele. Jelenleg úgy látom, hogy a mélyreható változásoknak három nagyon fontos összefüggése van: a szembesülés, a kegyelem tapasztalata és a gyönyörködés. Mai bibliai részletünk ezek közül kettőről szól. Az önmagunkkal, bűneinkkel, hiányosságainkkal való szembesülés nem magától értetődő. Alap működésünk az önvédelem, a hárítás, magyarázkodás. Nem szeretjük magunkat halálra ítéltnek, elveszettnek látni. Ha elkerülhetetlenné válik is a szembesülés, akk...

Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Mikeás 7:18 Néha olyan nehéz megbocsátani. Néha – bár nem szívesen vallja be az ember – édes a bosszú. Élvezet őrizgetni a sérelmeket. Persze tudja az eszével az ember, hogy a megbocsátás leginkább a megbocsátónak szabadulás, de mégis...  Vajon Isten is ilyen? Mikeás 7:18 szerint nem. Sőt, épp ellenkezőleg. Meghökkentő: a leghatalmasabb Erő nem csak elengedi a bosszút, hanem örömét leli abban, hogy kegyelmet ad. Mik 7:18 pontosan erről szól: egy olyan Istenről, aki radikálisan más, mint mi – egy Istenről, akinek a megbocsátás nem teher, hanem boldogság. Mikeás próféta egy olyan időszakban írta ezt, amikor Izrael népe mély válságban volt. Súlyos igazságtalanság, kizsákmányolás zajlott. A vallásos elit a szentség látszata mögé bújva élősködött a gyengén. Mikeás nem tagadja, hogy nagy a baj, de azt is világossá teszi, h...