reggeli dicséret

„ És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok. ” Ézsaiás 30,21 Azon töprengett, mit tegyen. Mérlegelte a lehetőségeket, melyiknek mik az előnyei, mik a hátrányai. Figyelembe vette az időt, mi lesz pár év múlva, vagy mi következhet 10 évre rá. Nehéz helyzetben volt, úgy tűnt nem a jó és a jobb, hanem két rossz között kellett választania. A szíve nagyon húzta az egyik irányba, de az esze a másik felé terelte. Hetek teltek el látszólagos tétlenséggel, de valójában belülről őrlődött. Végül elhatározta azt, amiről kezdettől fogva tudta, hogy segíteni fog. Félre teszi saját szempontjait és megnézi „Isten szemével a dolgot”. Imádkozott bölcsességért a választáshoz, erőért, hogy véghez tudja vinni. Nem azt a választ kapta, amihez a szíve húzott. Úgy döntött jelet kér. Majd később, a válasz után újabb jelet kért, és aztán megint. Következetesen haladt a helyes irányba, de újabb és újabb kibúvót keresett. Nem mert ellenkezni

„Hallgass meg engem Uram, mert jó a Te kegyelmed! Irgalmad bősége szerint tekints reám. Ne rejtsd el arcodat szolgád elől, mert bajban vagyok. Siess, hallgass meg engem! Légy közel lelkemhez, és válts meg engem, szabadíts meg ellenségeimtől!” Zsoltár 69:17-19. Ma reggel, amikor ezt a zsoltár szakaszt elolvastam, egy ének dallama ugrott be, amit megosztok most veled. Ha ismered, dúdolgasd, biztos, hogy sok erőt merítesz soraiból. Minden gondomat rád vetem. Minden terhemet lábad elé teszem. És bármikor, ha nem tudom, hogy mit tegyek Gondomat ó Uram rád vetem. Áldd meg életem jó Uram! Hűség kísérje végig az utam. És bármikor, ha nem tudom, hogy mit tegyek, Tanácsolj ó Uram engemet! Az út, melyre lépsz, oly nehéz. Ne félj, Urad veled van bármerre mész. Az életed elrejtheted szent kezében. Ő legyen, ki betölti életed!

„Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.” János evangéliuma 6:48-51 Sose tudtam megbarátkozni az egyházi szertartásokkal. Mindig feszengek, mikor egy-egy ceremónia alkalmából pontosan lefektetett liturgiának kellett megfelelnem. Kényelmetlenül érezem ilyenkor magam az ünneplő ruhában, és feszélyez a pontosan lefektetett szertartás menete. Éppen ilyenek az úrvacsorák is. A rutinszerű liturgia, vagy a hitközösség nyammogása és kortyantásai a legtöbbször nem segítenek hozzá, hogy jobban megértsem az úrvacsora szentségét. Mit jelent az úrvacsorai kenyeret enni, és a megszentelt mustot inni? Mit jelent Krisztus testét enni, és az ő vérét inni? Mit jelent az, hogy ha eszünk ebből

„Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.” (Lukács evangéliuma 18. fejezet 14. vers) „ A legbölcsebb ember is húzza meg magát szerényen. Mert miből áll a nagy bölcsessége? Talán abból, hogy legfeljebb egy fél rőffel tovább lát a másiknál, a közönséges eszűnél, egy fél rőffel egy olyan horizontba, amely egy billió mérföldre terjed. Az egész mély látás csak egy valamivel kisebb vakság. Hát érdemes ezért a csekélységért annyi hűhót csinálni? Szétosztályozni az embereket, hogy ezek az okosak, emezek a nem okosak, azok a bolondok, mintha a mákszemeket szétraknánk: kis mákszemek, nagy mákszemek.” (Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma, 1. rész) Mily igazak e sorok. Mi, parányi öntelt mákszemek, mint a példázatbeli farizeus mindent megfitymálunk, és mindenkit jól megkritizálunk. S ha nem ismerik el vélelmezett „nagyságunkat”, rögtön kikérjü

És monda: Mindnyájan, akik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velök, hanem az Isten. Krónikák második könyve 20,15 A szívünk is nyugodtabban verdes, ha egy szorongatott szituációban, valaki előbukkan a semmiből, és hirtelen segítségünkre siet. Borzasztóan tudunk örülni, ha valaki megáll mellettünk és megkérdezi mi a gond, miközben a nyitott motorháztető alatt szuggeráljuk a motort kutatva azt, hogy vajon miért füstöl, vagy fellélegzünk, ha egy diáktársunk önként vállalja a feleletet, megmentve ezzel minket a biztos egyestől. Ezekben az apró helyzetekben is érezhetjük a mindenható gondviselését, és nem kell attól tartanunk, hogy ezt kényszerből teszi. Ő megy előttünk és tesz rendet. Ma talán a kevés embernek van más olyan tapasztalata, amikor egy tömeggel szemben áll és hadakozásra készül. Egyre kevesebben vannak azok, akik

"Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket." Zsoltárok 147:3 Isten adott Ábel halála után másik fiút Ádámnak és Évának. Sétnek nevezték el. Izsák feleségül vette Rebekát és megvigasztalódott anyja halála után. József a börtönből a palotába került néhány óra leforgása alatt. A régi szívfájdalom nem törlődött ki az emlékeiből, de felülírta az a vigasz, ami akkor érte. Jákób még mindig gyászolta kedvenc fiát, amikor fiai arról adtak hírt neki, hogy József nemhogy nem halt meg, hanem Egyiptomban ő felel az élelmiszerellátásért. Jákób sebei bekötöztettek. Mózesnek menekülnie kellett Egyiptomból gyilkosság miatt. A pusztában hazára és családra lelt. A többszáz éves rabszolgaságnak vége lett a 10. csapás után. A sok szívfájdalom véget ért. Naómi férjjel és két fiúval költözik Moáb földjére, de kisemmizetten, szintén szegényen, egyetlen özvegy menyével tér vissza Betlehembe. Ruth csodálatos módon az egyetlen hajlandó rokonnal családot alapít, megszüle

„Vajon nem ti magatok mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató.” János evangéliuma 4:35-36 Tudom, hogy soha nem szeretted a kerti munkát. Nyáron, amikor a többi gyerek a strandra pakolt össze, és oda tekert le a kétkerekűvel, neked az ellenkező irányba kellett hajtani a biciklit. Cél a határban lévő telek, gazolás, locsolás, kapálás, és minden olyan mezőgazdasági munka, ami után nem a finom Balaton-illatot érezted az orrodban, hanem a száraz föld semmihez sem hasonlítható szagát.  Ő tudta ezt, és megpróbált időnként könnyíteni a terheken. A kifelé vagy hazafelé vezető utat megszakította a kisboltnál egy fagyiért, és azért így mindjárt más volt. Vagy amikor érett a barack, és egy-egy vödör víz után, amit a kókadó növényekre öntöttél úgy, hogy pillanatok alatt tönkr