A jövő megalapozása
Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak. Zsoltárok könyve 144. fejezet, 12. vers Az ószövetségi korban az utódok, a gyermekek, a felnövekvő generáció volt az egyik legnagyobb érték a társadalomban. Ennek egyszerű oka volt: rájuk épült a jövő. Ezért voltak olyan jelentőségteljesek Isten ígéretei is, amikor népe ősatyáinak–Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak–gyermekeket ígért. Évszázadokkal később, Dávid a király, a zsoltáríró egyik énekében arra kéri az Urat, hogy védje és áldja meg népét. Az első dolog, amit említésre méltónak talál, a nép gyermekei, fiataljai. De mégis mit jelent az, hogy legyenek olyanok, mint a nagyra nőtt palánták, vagy a palotákat tartó faragott oszlopok? Egyszerűen csak annyit, hogy ők táplálják a társadalmat, rájuk épül a jövő. Ez a hasonlat két fontos dologra is megtanít bennünket. Egy olyan jóléti társadalomban, mint a miénk, ahol az ember megélhet hetven, nyolcvan v...