reggeli dicséret

„A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.” Lukács evangéliuma 8. fejezet 15 .ver s Szeretek kertészkedni. Kikapcsol, feltölt, ha a természetben lehetek, és jó érzés learatni és elfogyasztani ami megtermett a kertünkben. Gyakorlati tapasztalatból tudom, hogy milyen sok múlik a talajon, amibe a magot vetem. Nem mindegy, hogy kemény vagy laza, száraz vagy nedves, hideg, vagy kellően meleg, s ami talán a legfontosabb, hogy van-e benne élet. Élnek-e benne hasznos gombák, baktériumok, apró talajlakó élőlények, giliszták? Őket az élő növények gyökerei, valamint a növényi maradványok táplálják, ugyanakkor ők tárják fel a növények számára a talajban levő tápanyagokat és készítenek humuszt. Mindez egy szabad szemmel nem, vagy alig látható világ, tele ezernyi csodával. Jézus a szívünket a magot befogadó talajhoz hasonlította. Az, hogy az életünket átformálja-e Isten beszéde azon múlik, hogyan fogadjuk a...

"Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét." 2Timóteus 2,15. Élettapasztalat, megszerzett és alkalmazott tudás, bölcsesség, alkalmazkodó képesség - ezek mind olyan jó tulajdonságok, amit szívesen látunk olyan emberekben, akiket munkára fogunk, vagy akikkel együtt dolgozunk. Egyszerűen kipróbált emberekre van szükség, csak az a gond, hogy egyre kevesebb van belőlük. Ahogyan a hétköznapi életben egyre ritkább a megbízható mesterember, különböző okoknál fogva, úgy egyre kevésbé találkozunk olyan keresztényekkel, akik hitelesek és megbízhatók. Nem arról szeretnék itt értekezni, hogy mi ennek az oka. Sokkal inkább arról, hogy miként válhatunk mi azzá. Pál apostol fiatal munkatárást tanítja a szolgálatra. Tudatja vele, hogy Istennek is kellenek a jóravaló emberek, akikre fel lehet nézni. Szeretné, ha Timóteus is azzá válna. Ezért a következőkre hívja fel a figyelmét: ...

„Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.”  (János apostol első levele 1. fejezet 3. vers) Aki állt már fenn szószéken, tapasztalhatta, milyen nehéz ma egy ingergazdag világban lekötni bármiféle beszéddel az emberek figyelmét. S ha még ez sikerül is, akkor is kérdés, hogy mi marad meg, mi valósul meg az elhangzottakból. Lelkipásztorként egyre másra hallom én is: „Az igehirdetés elavult”, „másféle istentiszteleti módszert kéne kitalálni”, „nekem hiába prédikálsz”… És persze, ilyenkor megpróbál az ember alternatív eszközöket bevetni, mint képek kivetítése, sztorizás, drámajáték, stb. Egy alkalommal például, mikor a közösségépítés fontosságáról beszéltem, még apró ’házi feladatot’ is mertem adni a gyülekezetnek; a jelenlévők felírták nevüket egy kis cetlire, majd mindenki húzott egy nevet. A feladat csupán annyi volt, hogy: „A következő héten hívd f...