reggeli dicséret

„Jöjjetek, szálljunk most perbe egymással! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú.” (Ézsaiás próféta könyve 1:18) Amikor pereskedésről hallunk, nem éppen a kellemes szó jut róla eszünkbe. Általában egy vita, feszültség, háborúk sora ugrik be. Az ember a háta közepére sem akarja a vele járó cécót. Bíróságra járni, folyton feszengni, hogy mi lesz az ügy kimenetele. Ez senkinek sem hiányzik. Isten szól a néphez. Pereskedésre hívja őket, és miután felvázolja a vádpontokat, az eseményt, úgy dönt, hogy alkut kínál. Persze mivel Ő elviekben a sértett fél, meg is szabja a feltételeket. Mivel a nép elhagyta, megalázta, félretette, Isten úgy dönt, hogy vádalkuval intézi el a pert. Az alku így szól: fordulj vissza hozzám, és mindent megkapsz! Térj vissza hozzám, és elölről kezdhetjük! A nép kritikán aluli teljesítményt nyújtott, ha hűségről beszélünk. Megannyi alkalommal bizonyította, hogy nem alkalma

 "Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!" Zsoltárok 18. fejezet 2-3. vers Ahogy kémleljük a jövőt az év utolsó napján, sok minden kirajzolódhat a jövő ködében. Egy hatalmas feladat, amivel meg kell küzdenünk. Egy nehéz beszélgetés, amit inkább elkerülnénk. Egy munkahely, ahová nem szívesen járunk be. Egy hosszú gyógyulás, amihez nem tudjuk, honnan lesz erőnk és reményünk. Egy ígéret, amit nem tudjuk, hogyan fogunk teljesíteni. Egy nyaralás, amire nem tudjuk, hogy telik-e majd. Ki tudja biztosan megígérni, hogy minden a legjobban fog történni? Senki. Isten egy dolgot azonban meg tud ígérni. Bármi is történjen, ő melletted lesz! Isten erősség, kőszál, vár, megmentő, kőszikla, oltalom, pajzs, szabadító és fellegvár. És még csak egyetlen Zsoltár két versét listáztuk ki Istenről! Ha mindezt a sok jót megpróbálod összeönteni, összekeverni, és aztán megragadni a lénye

"Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" Zsoltárok könyve 90:12 Az év utolsó előtti napját írjuk. Holnapután már 2022 lesz, noha én még csak éppen megszoktam, hogy a dátum 2021-gyel kezdődik. És ha ez mind nem lenne elég, évről-évre mintha egyre gyorsabban telne az idő. Eltervezzük a jövő évi nyaralást, és hipp-hopp, már túl is vagyunk rajta. A határidő, ami megszabásakor még távolinak tűnt, kettőt pislogunk és már a nyakunkon is van. A gyerekek, unokák éppen csak megszülettek, és már iskolába, gimnáziumba, egyetemre járnak, vagy már az esküvőjükre vagyunk hivatalosak... Csak úgy rohan az idő. Egy bizonyos életkor után az ember egyre többet gondol arra, hogy mi lesz, ha ő már nem lesz. Bármilyen furcsának is tűnhet, ez a "bizonyos életkor" pedig egyre korábban érkezik el: én, a magam alig harminc pluszával is elgondolkoztam már rajta, hogy vajon mit hagyok majd magam után, amikor egyszer elmegyek. Látva az idő felgyorsult voltát, talán nem is

  „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé.”   ( 37. Zsoltár 25 . vers ) Gyülekezetünkben szokás, hogy így advent idején kis ajándékcsomaggal kedveskedünk a közösség idősebb tagjainak. -      Köszönöm, de nem kellett volna. Nézzétek, nekem van mindenem. Majd egy kis beszélgetés során kiderül, hogy a legtöbb helyen valóban, fizikailag minden megvan, csak egyvalami nincs: igazán mély, lelki, emberi kapcsolatok. -      Én olyan szívesen beszélnék a lelki dolgokról, a hitemről, de kinek? A gyerekeim, ha meglátogatnak, mindig rohannak. Barátok? Tudjátok, nekem a sok munka mellett még magamra, a saját családomra sem volt időm, nemhogy barátkozni, meg másra! Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a sze

„Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” Pál levele a kolosséiakhoz 3.fejezet 1-4.vers „ Ha tehát feltámadtatok… ”, vagyis meghaltunk? Kicsit merész kijelentés, nem? Kezdjük ott, hogy feltudunk támadni a halálból ebben a földi életben? Az nem csak Krisztus életében valósult meg? Nos, kedves Olvasó, Pál apostol itt nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy feltárja egy új élet elindulását, kialakulását, tehát a folyamatot, amikor valami új jön létre. De milyen is ez az új élet és hogyan érhetjük el? Ha kicsit visszatekintünk az előző fejezetre, akkor megállapítható, hogy Pál a testre irányítja a figyelmet, vagyis azokra a dolgokra, amelyeket a külvilág lát, olyan tevékenységekre, amelyen

" Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára,  s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon.  Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét,  aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgolkodó, választott népévé tegyen." Pál apostol Tituszhoz írt levele 2. fejezet 11-14. versei Itt volt az ünnep, az advent. a karácsony és elmúlt megint... Emlékszem, gyermekként mindig volt ebben valami varázslatos. A fények, az illatok, a csilingelő hangok, örömteli, izgatott várakozás és a boldog nevetés. Sohasem akartam, hogy vége legyen és szerettem volna, hogy ne legyen január, maradjon csak a téli szünet. Gondolom, v alahogy így lehettek ezzel Krisztus tanítványai is az első adventkor. Az igazi boldogság volt, ünnep. Még Jézus szavai szerint is hasonló az

„Ez pedig az az üzenet, amelyet tőle hallottunk, és hirdetünk nektek, hogy az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem cselekedjük az igazságot. Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” János első levele 1:5-7 Nem lett rögtön sötétség. Először csak a szégyent éreztük, mert eltűnt az, ami addig észrevétlenül is védelmezett, és mi ott álltunk egymás előtt meztelenül. Aztán már ujjal mutogattunk, hogy „nem én, hanem az asszony”, meg a kígyó, és végeredményben Te, Úristen. Utunk egyre keletebbre vitt Édentől, testvért öltünk, várost építettünk, harcoltunk emberrel és Istennel, és a sötétség egyre csak nőtt. Kigúnyoltuk Nóét, rabságban tartottuk Jákób gyermekeit, majd üldöztük őket, míg ránk nem omlott a szétnyílt Vörös-tenger. A pusztában unos-untalan lázadoztunk,