reggeli dicséret

"Az Úr bölcsességgel vetette meg a föld alapját, értelemmel erősítette meg az eget. Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek, és harmatoznak a magas fellegek." Példabeszédek 3:19-20 A csillagos ég lenyűgöző. A Hold és a Nap csodálatos. Még napfogyatkozás esetén is csak védőfelszereléssel ellátva lehet a Napba nézni. Ki lehet az a lángelme, Aki megalkotta a Napot? Hihetsz abban, hogy a világ egy nagy, de rendezett véletlen eredményeként jött létre – bár ha rendezett, az már nem lehet véletlen. Bár sokkal nagyobb hit szükséges ahhoz, hogy elfogadjuk a tervezetlenség hatalmát, egy szemmel láthatóan tervezett világban, mint hinni Isten teremtésében, de megteheted. Isten sohasem fog kényszert alkalmazni azért, hogy elfogadjuk, hogy minden szép és tökéletes, ami körbevesz bennünket, az ő tervei és teremtése eredményeként állt elő. Mi emberek egyre inkább teljesen lemondunk a vitathatatlan igazságról, hogy ahol van terv, ott tervezőnek is kell lennie, mert kény

"Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint." Rómabeliekhez írt levél 12:15-16. Mennyi együttérzést tapasztalunk magunk körül? Ez egy trükkös kérdés, hiszen az együttérzés lehet velünk szembeni és lehet tőlünk eredő is! Együttérezni nem könnyű: hozzászoktunk a rosszhoz és a szenvedéshez olyannyira, hogy az ingerküszöböt csak egy-egy nagyon drámai kép ugorja át. Isten az egész biblián át úgy hív az együttérzésre, hogy nagyon is jól tudja, hogyan kell csinálni. William Blake így fogalmazta meg Isten együttérzését A mások bánata című művében (Tóthfalusi István fordítása): Örömét szétosztva mind Szinte kisded lesz megint, A bú ismerőjeként Hordja bánatunk felét. S ne hidd, míg száll sóhajod, Hogy Teremtőd nincsen ott, És ne hidd, ha könnyezel, Hogy Teremtőd nincs közel. Belénk oltja örömét: Hogy bajunk

A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak. A szeretet tehát a törvény betöltése. Pál levele a rómaiakhoz 13:10 “All you need is love” énekelte John Lennon. Ilyen egyszerű! Szeretni könnyű, hiszen rengeteg dolgot, személyt, helyet szeretünk. Sőt, az élet azt bizonyítja, hogy a szeretet tanulható is! A feleségem például mikor megismerkedtünk, még utálta az olívabogyót, de azóta megszerette. Megtanulta szeretni. Megtalálta benne azokat az ízeket, állagot, vagy felhasználási módot, amitől végül megszerette. Jó hír ez a számunkra, hiszen ez azt jelenti, hogy valószínűleg nem csak az olívabogyót, de helyeket, dolgokat, sőt, — ami esetünkben a legfontosabb — személyeket is megtanulhatunk szeretni! Még akkor is, ha nem könnyű szeretni őket. Két mondat, és Pál a fején találja a szöget. “A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak.” Megállhatunk ennél a gondolatnál, és feltehetjük a kérdést: de ki a felebarátunk? Ezzel a kérdéssel azonban körül-belül kétezer évet késtünk:

„ Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti. ” Zsoltárok 37:4-5. Néhány hete megint összezsúfolódtak a teendők. Komolyan stresszeltem, hogyan jutok mindennek a végére. Korán keltem, későn feküdtem, napközben hullafáradtan próbáltam helyt állni, mégis úgy éreztem nem jutok soha egyről a kettőre. Aztán mintegy varázsütésre, lépésről lépésre oldódtak meg a feladatok, egyik a másik után. S hogyan? Miért? Számomra ez a legcsodálatosabb az Istenben, amit rengetegszer megtapasztaltam már. Igen, ez az Ő ’annak ellenére’ való szeretete és kegyelme számomra a leggyönyörűségesebb. Az, hogy ’annak ellenére’ megadja szívem kéréseit, hogy kérném. „Mikor még számon sincs a szó”, már érti egészen és már ott is a megoldás. Az, hogy ’Annak ellenére’ adja a jót, az áldásait, a segítségét, önmagát, hogy meg sem érdemlem, hisz Róla elfeledkezve, csak a magam erejére támaszkodva küszködöm. Az, hogy

„Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédem.” Zsoltárok 17:6 Azon túl, hogy találkozhatok az Úr Jézussal második eljövetelekor és elvesztett szerettemmel, alkalmam lesz beszélgetni a Biblia legjei-vel is. Egészen biztos, hogy tágra nyílt tekintettel fogom végig hallgatni Ádám, Noé, Ábrahám, Izsák, Jákob vagy épp Dávid élménybeszámolóit, amit teljes átéléssel és   hitelességgel fognak tudni előadni. Talán ha választani kellene (de, csak ha nagyon muszáj), akkor Jákob és Dávid beszámolója érdekel a legjobban.   Amikor a Zsoltárok könyvét olvasom mindig megüt a gondolat, hogy vajon hogyan élte meg azt a kiválasztottságot a maga lelkében Dávid, amivel Isten kitüntette? A könyv verseiből sok mindenre tudunk következtetni, de ahogyan manapság is egy könyv olvasásakor, bármilyen mélyre szántóak is a gondolatok, nem tudhatjuk, hogy valójában hogyan is érzett az író/költő, hogyan dolgozta fel az átélt élményeket. Dávidról a

“Tégy csodát híveddel, mert te megszabadítod azokat, akik jobbodhoz menekülnek támadóik elől. Őrizz engem, mint szemed fényét, rejts el szárnyaid árnyékába…” Zsoltárok könyve 17:7-8 Hányszor érezzük azt, hogy csak egy csoda segíthet. Nem tudom, kedves olvasó, hogy te hogy vagy ezzel, de én szinte minden nap éreztem már így. Van olyan helyzet, amikor úgy érezzük, hogy nem képes semmi más kihúzni bennünket abból a mocsárból, ahol vagyunk, mint egy Istentől jövő beavatkozás. Dávid pont ezt érzi, amikor írja ezeket a sorokat. Üldözik, támadják, valószínűleg szó szerint. A nyakában érzi, azoknak a lehelletét, akik meg akarják ölni, és nem lát kiutat. Nincs remény. Egy üldözött vadként áll Isten előtt, aki tudja, hogy bármelyik pillanatban életére törhetnek. Ebben a helyzetben nem tehet mást, mint a Teremtőhöz kiált kétségbeesésében, aki eddig is oly sokszor szabadította meg a bajtól. Két dolgot tehetünk, amikor kilátástalan helyzetben vagyunk: - Elmerülhetünk az

„Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.” János első levele 3:17-18   Először Zentének, majd Leventének is sikerült. Két beteg kisfiú, akikért összefogott az ország, és összegyűjtött fejenként 700 millió forintot. Hatalmas összeg, és őszintén, én nem hittem benne, hogy lehetséges. Méghozzá kétszer! És nagy részét civilek adták össze. Az egyik közösségi oldalon például létrejött egy licitálós csoport, ahol bárki megtehette felajánlását, akármilyen apró dologgal, és így hozzájárulhatott a kisfiúk gyógyulásához. Így mindenki segíthetett, és nagyon kreatív ötletekkel álltak elő (és a folyamat még mindig tart) az emberek. A cselekvő szeretet csodálatos példája. Erre kér Isten is ma reggel. Hogy segíts másokon! Keresd, és meg fogod találni a módját, mert Ő vezet, ott van melletted,