reggeli dicséret

Mint Isten munkatársai, kérünk benneteket, hogy úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét! Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, az üdvösség napján megsegítettelek.” Bizony, most van a kegyelem ideje! Most van az üdvösség napja! Pál második levele a korinthusiakhoz 6:1-2 (Egyszerű fordítás) Még most is emlékszem a gyermekkoromban hallott dörgedelmes prédikációkra. Megesett az is, hogy az igehirdető akkora hévvel és átéléssel gesztikulálva beszélt az utolsó ítéletről, hogy karjának egy lendületesebb mozdulatával letörte a szószékre erősített mikrofont. Ezek az igehirdetések nem Isten szeretetéről beszéltek, hanem bűnről, büntetésről, néha még kénkővel égő tüzes tóról, elvilágiasodásról, arról, hogy tetteinket angyalok lesik minden percben, és fel is jegyzik őket buzgón. Félelmet, rettegést, sőt, bizalmatlanságot nem pedig csodálatot és viszont szeretetet ébresztettek bennünk a Mindenható iránt. Olyan messze álltak az evangéliumok szerető, a mindenséget feláld...

Más példázatot is mondott nekik: Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a szántóföldjébe. Máté evangéliuma 13:24 “Élni az egyik legritkább dolog a világon, mert az emberek többsége csak létezik.” Oscar Wilde Alapvetően az ember három időben él  egyszerre : A múltban - azon gondolkodik, hogy milyen jó is volt régen, milyen rossz ahhoz képes ma a világ és hogy milyen jó lenne visszamenni oda. A jövőben - majd lesz ez jobb is, amikor végre visszafizetem a tartozást, elintézem ezt a munkát, vagy, hogy távolabbra tekintsünk, vége lesz ennek a világnak és jön egy jobb: a mennyek országa. És a jelenben… bár… tudod, mit? Azzal kezdtem ugyan, hogy az ember három időben él egyszerre, de a valóság az, hogy a háromból ez utóbbiban, a jelenben élünk a legkevesebbet. Vágyunk előre vagy vissza, de a jelenből legtöbbször nem kérünk: menekülnénk. Jézus sok példázatot mondott az Isten országáról, a mennyei királyságról, vagy a mennyek országáról, ahogyan a mai szakaszban i...

Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére… Pál levele a rómaiakhoz 1:16 Hogyan szerepelhet egy mondatban a „szégyen” vagy szégyelleni és az evangélium? Az evangélium nem valami jó hír? A görög világban ez a szó egy nagy győzelem, győztes csata vagy egy uralkodó születésének, illetve trónra lépésének hírét jelentette. De a győzelem és az új király születése vagy koronázása hogyan lehet szégyen tárgya? A Biblia egy istállóban született kisdedről beszél, aki számára nem volt hely egyetlen szálláson sem, és egy keresztre feszített Messiásról, aki úgy halt meg, mint egy utolsó bűnöző. Így már talán jobban érthető. Egy fenséges trónörökös születéséhez és egy dicsőséges királyi pályához képest ez minden, csak nem hirdetni való. De pont ez a gyönyörű a Biblia és benne Pál evangéliumában, hogy feje tetejére állítja a világot. Mert ennél jobb hír időtlen időkig nem volt és nem is lesz soha, hogy Isten emberré lett értünk, és minden dicsőségét hátra...

Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni. Pál levele a rómaiakhoz 1:16-17 Mi a te evangéliumod? Az “evangélium” görög szó, a jelentése “örömhír”, ám a keresztény kultúrkörben a görög kifejezés átiratát használjuk a leggyakrabban. Aztán ha kinyitjuk a Bibliánkat, valahol a teljes terjedelem kétharmadánál találunk négy olyan rövid könyvet is, ami különböző férfi nevekhez köthető “evangéliumokat” foglalnak magukban – Máté, Márk, Lukács és János evangéliumai. Aztán ott vannak a különböző felekezetek által hirdetett “jó hírek” is, amik sokszor evangéliumoknak álcázva hagyják el a tanítók száját: az egészséges életmód evangéliuma, a bűntelenség evangéliuma, az imádat napjának evangéliuma, a próféciák evangéliuma. De Pál a mai szakaszban nem ezekről beszél – egyikről sem. Ő...

Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Pál második levele a korinthusiakhoz 4:6-10 Még bőven általános iskolába jártam, amikor szüleim vettek egy új étkészletet. A meglévő már elég hiányos volt, rengeteg darabját összetörtük, nem tudtunk hat egyforma terítéket kitenni belőle az asztalra, hogyha vendég jött hozzánk (de szerintem négy egyformát sem a mindennapokban, annyira szedett-vetett volt), úgyhogy eljött az ideje az újításnak. Miután megvették, anyám nyomatékosan kijelentette, hogy ak...

„Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.” Máté evangéliuma 28:1-7 Szombaton csend volt. Fájó, mélységes csend, és úgy tűnt, hogy nincs tovább. Hogy most már ez a csend lesz a mindennapos, a hiány, a gyász, a feldolgozásra váró veszteség. Azt hitték, mindennek vége, mert tényleg össze...

Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen. János első levele 1:4 János ott volt Jézus életének főbb pillanataiban – azokban, amiket mi is olvashatunk az evangéliumokban. A társaival együtt hallotta beszélni a Mestert, közvetlenül tőle tanult. Látta, ahogy számtalan csodát tett Izrael népe között, látta bevonulni Jeruzsálembe, majd ugyanazon a helyen meghalni. Találkozott vele halála után, és hallotta, ahogy azt mondta: "ne féljetek!" Nem tudom, a te életedben volt-e olyan meghatározó tapasztalat, mint ez lehetett János számára. Ha volt, bizonyára mindenkinek tovább akartad adni az élményt: aki csak szembe jött veled, mindenkinek elmesélted, mert úgy gondoltad, ezt meg kell osztani velük is. Az ember nem csak azért akar továbbadni egy jó hírt, hogy a másik ember is örüljön neki – lehet, hogy a másikat hidegen hagyja az, ami számomra örömhír. Azért akarjuk elmondani, mert az örömünk akkor teljesedik ki, ha továbbadjuk, legyen szó bármiről: egy gyermek születése, eg...

"Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott."   Máté evangéliuma 22. fejezet 11-12. vers A történet szerint egy király nagy ünnepségre készült, és a fia esküvőjére minden barátját, ismerősét, a birodalmának tehetősebb lakóit mind meghívta. A szolgák szaladtak is, hogy vigyék a jó hírt: "a herceg megnősül, és hatalmas lakomára vagytok hivatalosak!" Egy ilyen meghívást nem illik, és — személyes véleményem szerint — nem is szabad visszautasítani. (Gondolj csak arra a sok finom ételre... összefut a nyál a számban!) Ezek a meghívottak azonban valamilyen okból mind visszamondták a részvételt, inkább foglalkoztak az üzletükkel és a munkájukkal, mint a király meghívásával. Sőt, voltak közülük olyanok is, akik furcsa és érthetetlen módon az örömhír vivőjét megverve, megölve reagáltak az üzenetre.  ...

"Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek." Máté Evangéliuma 11:29 "Iskolába fáj a lába, hazafelé nem fáj semmi." És valóban! Ahogy a gyermekek önfeledten játszanak, futnak, szaladnak, csúszdáznak, hintáznak, várat építenek, fogócskáznak: mintha mindenre lenne energiájuk a szabadidejükben! És persze ahhoz képest, hogy a boltban, vagy épp az úton panaszkodnak, hogy fáj a lábuk és vegyék fel őket a szüleik, hihetetlen, mire képesek a következő pillanatban! Például felveszik egymást a hátukra és úgy szaladnak mint a szél, és ha megkérdezik őket, hogy "Nem nehéz ez neked?", akkor szinte sértődötten, daccal vágják rá, hogy: "Egyáltalán nem!" A teher, akár csak az idő relatív fogalom. Rácsodálkoztál már, hogy egy-egy házastárs milyen szeretettel gondozza a társát, és hogy nem adná semmiért sem át másnak a feladatot? És amit más összeroppantó te...

„ A csillogó szemek megörvendeztetik a szívet, a jó hír felüdíti a testet” Példabeszédek 15:30 Akik kicsit közelebbről ismernek tudják, hogy mennyit szeretek beszélni. Gyakran kínosnak érzem, hogy megállás nélkül hallatom a hangom. Azonban egy valami mégis képes megállítani ezt a jó vagy éppen rossz tulajdonságomat, mégpedig az, hogy ha a beszélgetőpartnerem tekintetében látom és érzem a teljes érdektelenséget. Lényegében mindegy, hogy jót vagy rosszat mesélek, ha az arca, a tekintete   rezzenéstelen lesz és semmi reakciót nem kapok, eláll a szavam.   Ilyenkor   fogalmam sincs, hogy beszéljek-e egyáltalán tovább vagy sem. Ahogy az évek telnek felettem,   egyre inkább megértem a szavaim súlyát, a tekintetem fontosságát, próbálok oda figyelni arra, hogy keresztényként, Istenben hívő emberként, hogyan tudom a legjobban kimutatni Isten szeretetét. A minap az iskolában, ahol tanítok beszélgettem egy elsős kislánnyal. A szünet végéh...

„Jósua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged.” ( Zakariás 3:3-4 ) Jósuának piszkos volt a ruhája, pedig nem földműves vagy kőműves volt, hanem Izrael első számú vallási vezetője; főpap volt. Az volt a tisztje, hogy Isten előtt képviselje a népet, közbenjárjon értük. Izrael számára pedig be kellett mutatnia Istent, közvetítenie kellett az Úr üzenetét, képviselni az Ő akaratát. Feladatai között szerepelt még a nép bűneinek rendezésében való közreműködés, áldozati állatok bemutatása és az ehhez kapcsolódó összes ceremónia végzése. A főpap tehát Isten első embere volt. A mai ige felfedi a szennyes ruha titkát. Az angyal szerint ez nem más, mint Jósua bűne. Micsoda? Jósua bűnös? Hát nem Ő a mérce egész Izraelben, vallási kérdéseket illetően? Nem ő a követendő példa? Hogyan lehet főpap, hogyha bűnös? Ho...

"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek." Pál levele a rómaiakhoz 1:16 Számodra mi az evangélium? Ahhoz, hogy válaszolni tudjunk az előző kérdésre, meg kell értenünk, mit is jelent maga a szó, amit egyébként a hétköznapokban nem használunk. A magyar “evangélium" szó, a görög εὐαγγέλιον (euaggelion)-ból ered, melynek jelentése egyszerűen “örömhír”. Így hát minden alkalommal, mikor ezt a görög jövevényszót találjuk a szentírásban, egyszerűen behelyettesíthetjük annak magyar megfelelőjével. Jézus tehát ennek az örömhírnek hirdetésére küldte ki a tanítványokat, és erre a feladatra szólította fel Sault is, a Damaszkuszba vezető úton, mikor ő éppen az jó hír hirdetőinek hatástalanítására indult a városba. Saul aztán, találkozva Jézussal, és tapasztalva azt a hatalmat, ami megvakította, majd visszaadta a látását, de talán még fontosabb, találkozva azzal a Jézussal, a...

"Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból.”   Kolossébeliekhez írt levél 1. fejezet 5. vers "Van egy jó hírem és egy rossz. Melyikkel kezdjem?” Pál apostol a Kolossébeliekhez írt levél fenti szakaszában egy jó hírért ad hálát. Ez a jó hír mindannyiunk számára jó hír, talán a legjobb, amit valaha ember hallhatott: az “evangélium”. Annyira nagyszerű üzenet, hogy a neve is egyszerűen annyit jelent, örömhír. Ez pedig nem másról szól, mint hogy nekünk is — neked, kedves Olvasó, és nekem is — lehetőségünk van az örök életre Jézus Krisztus által, arra az örök életre, melyet Isten Ádám és Éva számára felajánlott az Éden kertjében. Van viszont sajnos egy meglehetősen rossz hír is: hogy ez a jó hír mára már nem hír. Valahogy mintha az ember nem érezné át teljesen annak a súlyát, hogy milyen hatalmas dolog történt akkor, ott, körül-belül kétezer évvel ezelőtt. M...

„Mert ha az evangéliumot hirdetem, azzal nincs mit dicsekednem, mivel kényszer nehezedik rám. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot!” Pál első levele a korinthusiakhoz 9:16 Emlékszel, hányszor összefogtunk "ellene"? Ne ráncold a szemöldöködet, szép emlékeket szeretnék előhívni. A legszebbek közül. Mert hidd el, én ezt nagyon élveztem. Ha jött egy születésnap, névnap, házassági évforduló, karácsony, akkor jött el a mi időnk is. Félrehívtál, hogy nézzek neki egy szép felsőt, nyakláncot, vagy segítsek megszépittetni egy ékszerésszel a karikagyűrűt. Volt, hogy együtt találtunk ki valami meglepetést, és én már hetekkel előtte tudtam azt, ami neki majd kifúrta az oldalát a kíváncsiság miatt. És Ő persze kérlelt akár százszor is, hogy mondjam el, mert ismert minket. Ilyenkor nevettem, és persze egy szót sem árultam el, de alig vártam, hogy eljöjjön a nagy nap, és láthassam az arcán a meglepetés boldogságát. Nehéz volt a titkot magamban tartani, hidd el. És n...