reggeli dicséret

Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Zsolt. 91:11-12 Amit nem látunk arról hamar elfeledkezünk. Így van ez Isten angyalaival is. Léteznek, itt vannak körülöttünk, mégis ritkán gondolunk rájuk. Szeretném, ha ma reggel egy kicsit a fókuszunkba kerülnének. Ellen White Nevelés című könyvében a következő gondolatokat olvastam: A mennyei lények tevékenyen részt vettek a történelem során az emberek ügyeiben. Villámláshoz hasonló, ragyogó ruhában jelentek meg vagy közönséges halandó alakjában, akár a vándorok. Elfogadták a vendéglátást a földi otthonokban, eltévedt utazókat vezettek rá a helyes útra. Meghiúsítottak sok ártó szándékot, kivédték a pusztító csapásait. Minden megváltott látni fogja az angyalok szolgálatát saját életében. Milyen csodálatos lesz majd beszélgetni az angyallal, aki őrizte lépteiket, befedezte fejüket a vész idején, aki velük volt a halál árnyékának völgyében, aki kijel

„Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, Uram, kősziklám és megváltóm!” ( Zsoltár 19:15 ) Mára sajnos a kimondott szónak elveszett az értéke, a hitele, a súlya. Olyan sokszor bánunk felelőtlenül a szavakkal, meggondolatlanul teszünk ígéreteket, vagy jelentünk ki valamit valakiről. A népi bölcsesség is arra tanít, hogy fontoljuk meg, amit mondani szeretnénk és ne bánjunk felelőtlenül az ígéretekkel: „Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó”. Sok keserűség, csalódás, fájdalom okozója lett a szavahihetőség elvesztése, valamint a meggondolatlan és elhamarkodott szavak. Sokan estek saját szavaik csapdájába; kellemetlenül, vagy éppen megalázva érezték magukat, mert kitudódott, hogy beszédük, ígéreteik nem felelnek meg a valóságnak. A Szentírás figyelmeztet bennünket arra, hogy szavaink minden körülmények között a valóságot tükrözzék. „Ellenben ha igent mondotok, az legyen igen, ha pedig nemet, az legyen nem, minden további szó a gonosztól van” ( Máté5:37 ). Jé

"Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket." Jakab levele 1:21 Egyre divatosabbak azok a diéták, amik arra bátorítják a fogyni vágyókat, hogy hagyjanak el bizonyos ételeket. Ilyen a néhány éve hazánkban is feltűnt Paleo, vagy a manapság divatos Keto, de ilyen a mára már klasszikusnak, vagy akár régimódinak is mondható szokásos, sima vegetarianizmus. Bizonyára van alapja ezeknek az étrendeknek, hiszen az ezeket alkalmazók nem győzik ajánlani őket másoknak. A logikájuk az élet minden területén jelen van: “A kevesebb néha több.” Néha, ha elhagyunk bizonyos dolgokat az étrendünkből, többet nyerünk, mint ha élnénk velük — állítólag. És egyébként is mindig van mivel helyettesíteni azokat az elemeket, amiket elhagyunk. Jakab apostol is egy hasonló “diétára” ösztönöz ma bennünket. Ez viszont nem az étrendünkben kell, hogy megmutatkozzon, hanem az élet

„Azért mondom néktek: Amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.” Márk evangéliuma 11:24 Ismered a bajba jutott sziklamászó történetét? A sziklapárkányon megcsúszva lóg ég és föld között, karjai zsibbadnak, ereje fogytán, végső kétségbeesésében Istenhez kiált: Uram, csak most segíts és mindent megteszek, amit kérsz. - Mindent? - kérdi az égi hang - Igen, mindent. Én leszek a legengedelmesebb híved. - Renden, akkor engedd el a sziklát! Nem tudom miért, de sokszor tapasztalom, hogy úgymond hívő emberek az imádság, a könyörgés terén különválasztják a hitet a cselekedetektől. Úgy gondolkodnak, hogy a mi dolgunk annyi, hogy higgyünk és imádkozzunk, Isten pedig majd megteszi, amit kérünk. Sőt, vannak, akik az imádság szerinti cselekvést is hitehagyásnak minősítik. Pedig az igazság az, hogy éppen a kérésünkkel összhangban lévő cselekedeteinkkel bizonyítjuk az Isten ígéretébe vetett bizalmunkat. Ha megnézzük Jézus csodáit, gyógy

„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. ” Péter második levele 3.fejezet 9. verse Az emberek nem szeretnek várni, de ha várni is kell, még abban is elfáradunk, közben pedig elmegy mellettünk a világ. Néhány napja annak voltam tanúja, amikor egy fiatal, aki előttem váltotta meg vonatjegyét és helyjegyét, arra vonatra amivel én is utaztam, lekéste, azért, mert a fülében fülhallgató volt, a kezében pedig telefon. Ott volt az állomáson és várta a vonatot, de valahogy mégsem vette észre, ahogy a több ezer tonna vasszerkezet, megérkezett így a kalauz nélküle indította el a vonatot. Isten időszámítása más, mint az embereké! Sokan, akiknek kétségei vannak Jézus Krisztus visszajövetelével kapcsolatos ígéretét tekintve talán nem is tudják, mindenesetre figyelmen kívül hagyják, az olvasók azonban kérem ne felejtkezzenek el erről. Akik ugyanis ezt figyelm

„Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté evangéliuma 5:16 Jézus szerint láthatatlan keresztény nem létezik. Ahogyan érezhető a só az ételben, ahogyan jól látható a hegyen épített város, éppen úgy nem lehet a ragyogó világosságot elrejteni a sötétben. De hogyan lehetünk „ragyogó” keresztények? Csak határozzam el, hogy az leszek, és tartsak ki mellette? Legyen életcélom Krisztus bemutatása? Nyilván az én döntésem és odaszánásom is kell hozzá, de be kell látnunk, hogy nem mi vagyunk a „fényforrás”. „A Krisztustól szétáradó fényen kívül nincs más világosság, amely az elesett emberiségen segíthetne. Jézus, az Üdvözítő, az egyedüli fény, aki a bűnben veszteglő világ homályát elűzheti. Róla mondja az Írás: „Őbenne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága” (Jn 1:4). Ez a fény töltötte be a tanítványokat, s ezért válhattak a világosság hordozóivá. Krisztusnak lelkükben lakozó éle

„Odahívták tehát másodszor is azt az embert, aki nemrég még vak volt, és ezt mondták neki: Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember (Jézus) bűnös. Ő így válaszolt: Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” János evangéliuma 9:24-25   Egyetlen naplementében sem gyönyörködhetett. Nem láthatta, mennyire monumentális és szép a templom, hogyan is néz ki, amikor táncolnak az emberek az esküvőkön. Soha nem gyönyörködhetett a virágok színkavalkádjában, a sárguló búzaföldekben, a szőlőtőkék érett gyümölcseiben, a gyorsfolyású patakok habjaiban. Nem láthatta a szülei arcát, mosolyukat, büszkeségüket, fájdalmukat, könnyeiket.  Vakon született, apjával és anyjával élt együtt szegénységben, megbélyegezve. Egyetlen pénzkereseti lehetősége a koldulás volt, így próbálta összeszedni nap mint nap a létminimumhoz elegendőt.  Aztán jött egy nap Valaki a tömeggel. Csak a hangját hallotta, ami határozott volt, de kedves, és reménytadó. Nem ő a hibás,