reggeli dicséret

„Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik. Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!” (Ézsaiás 26:3-4) Békére, biztonságra mindenki vágyik. A mai ember egyik legfontosabb szükséglete a biztonság. Mindenki biztonságban szeretné tudni családtagjait, értékeit, egyszóval mindenét, amije van. Ez azonban sokszor nagyon költséges, és nem is hozza meg mindig a várva várt eredményt. Nincs ugyanis olyan védelmi rendszer ezen a földön, aminek segítségével 100%-os biztonságban lehetnénk. Nincs feltörhetetlen zár, megfejthetetlen számítógépes kód, vagy jelszó, földrengés biztos ház, stb. Egyszóval ezen a földön örök bizonytalanságban, kiszolgáltatottságban élünk. A Bibliában olvashatunk egy abszolút biztonságos, ingyenes, elmúlhatatlan, mindenki számára elérhető, csodálatos rendszerről. Ez nem más, mint a hit és a bizalom. Aki hisz Istenben, bízik Jézus Krisztus szeretetében, annak békessége és biztonsága van örökre. Aki

29 évvel ezelőtt egy igen nagy és fontos döntés előtt álltunk. Akkoriban rengeteg baj volt a szívemmel. Sokszor találtam kórházban magam, mert összeestem az utcán. És pont ebben az időszakban áldott állapotba kerültem. Ekkor már öt éve házasok voltunk. Az orvos – látva leleteimet, meghallgatva szívemet abortuszra küldött. Jól végiggondoltuk, és úgy döntöttünk, nem megyek el. Helyette elhatároztuk, hogyha megszületik kisbabánk, örökbe fogadunk mellé egy másikat. - Hogy szerethessük - Hogy ne kényeztessük el, ne csináljunk „egykét” a miénkből - Hogy gyermekünk is tanuljon meg mindent megosztani - Hogy igazi család legyünk. Előre elhatároztuk és meg is tettük. Kimondhatatlanul boldogok vagyunk, hogy így döntöttünk. Soha nem bántuk meg. Ez az eset jutott eszembe, amikor a mai reggeli igét elolvastam. „Szeretetében előre elhatározta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által akaratának tetszése szerint.”    Efézus 1:5. Micsoda készülődés, mennyi megbeszélés el

„Vajon ezek [az angyalok] nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?” Zsidókhoz írt levél 1:14 Az angyalok szerepét világunkban sokféleképpen magyarázzák. Két dolgot fontos tisztán látni: (1) egyrészről, hogy mi nem része az angyalok feladatának; (2) másrészről pedig, hogy mi része annak. Mindkettő illusztrálására álljon itt egy-egy idézet Ellen G. White-tól. (1) „Az angyalok parancsnokuk [Krisztus] lába elé borultak, és magukat kínálták fel áldozatul az emberért. De egy angyal életével nem lehetett megfizetni az adósságot. Csak neki, aki az embert teremtette, volt hatalma megváltani az embert.” ( Pátriárkák és próféták ; Budapest, Adventi Kiadó, 38-39.) (2) „Isten a menny angyalait azért küldte el, hogy szolgáljanak azoknak, akik örökösei lesznek majd az üdvösségnek. Most még nem tudjuk, hogy kik ezek. Még nem lett nyilvánvalóvá, hogy kik azok, akik majd győznek, és részesülnek a szentek örökségéből a világosságb

„Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen.” (Máté evangéliuma 14. fejezet 29.vers) "Jézus, tanítványaival a Galileai-tenger észak-keleti partján tartózkodott, ahol is az Úr ötezer embert vendégelt meg. Ezt követően Jézus megparancsolta tanítványainak, hogy keljenek át a tavon. Ő egy ideig még a parton maradt. Besötétedett, és a tengeren heves vihar támadt. A tanítványok az egész éjszakát a hajójukban töltötték, harcolva a hullámokkal és a széllel. A hajnal szürke félhomályá­ban feltűnt egy kísértetnek látszó alak, aki végigsuhant a szél által felkorbácsolt víz tetején, s feléjük tartott. A fáradtság és a kialvatlanság felfokozta érzékeiket. Rémület szállta meg õket, és félelmükben kiáltozni kezdtek. De szinte azonnal Jézus szelíd, biztató hangját hallották:  "Én vagyok, ne féljetek!"  Péter izgalmában felkiáltott:  "Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád mehessek a vízen!"  Ó pedig mondta: 

És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt.  Lukács 15,20 "A vidám, meggondolatlan ifjú, amikor kilépett atyja kapuján, még csak nem is gondolta, hogy milyen fájdalom és sóvárgás mardossa atyja szívét. Amikor féktelen társaival együtt táncolt és dőzsölt, nem gondolt arra az árnyra, amely otthonára borult. És most, amikor fáradt, nehéz léptekkel halad az úton hazafelé, nem tudja, hogy valaki figyeli, jön-e már. És amikor még "távol volt", az atya észreveszi. A szeretet jó megfigyelő. A bűnös évek torzításai sem tudták a fiú kilétét elrejteni atyja elől. "Megesék rajta a szíve, és odafutván, a nyakába esék", és csüngött rajta hosszú, meleg öleléssel.    Az atya nem akarja, hogy fiát nyomora és rongyai miatt megvetés érje. Saját válláról veszi le a díszes köntöst, beborítja vele fia lesoványodott testét, és a fiú elzokog

„Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.” Példabeszédek könyve 8:17 Személyválogató lenne az Isten? Vajon valóban csak azokat szereti, akik őt szeretik? Ha ez így lenne, akkor nem lenne különb a legönzőbb embernél. Jézus arra bátorít, szeressük ellenségeinket is (Máté evangéliuma 5:44). Akkor miért olvassuk ma reggel azt, hogy „én az engem szeretőket szeretem” ? Ez az ige egy szeretetkapcsolatról szól. Ha embertársainkra gondolunk, gyermekeinkre, szüleinkre, testvéreinkre vagy barátainkra, vannak személyek, akik ha eszünkbe jutnak, melegség tölti el a szívünket. Szeretjük őket, ők is szeretnek, és örülünk, ha együtt lehetünk velük. Így van ezzel a jó Isten is. Ő feltétel nélkül szeret mindenkit, és különös melegség tölti el a szívét, ha azok keresik társaságát, akikben ez az érzés szeretetet szült. Egy játékra hívlak ma reggel. Ha teheted, vegyél kezedbe egy kisebb üres befőttes üveget, három pingpong labdát vagy akár tojást, és eg

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.” Pál levele a galatákhoz 5:13 Reptetni egy papírsárkányt a végeláthatatlan mezőn. Úszni egyedül a tó közepén, és hallgatni a víz suttogását. Ülni magányosan egy kopár szikla tetején, és nézni a hullámok szilaj játékát. A homokos parton sétálva magadba szívni a sós levegőt, miközben a horizont elnyeli a lenyugvó sárga óriást. Táncolni a fénylő búzamező közepén egy szikrázó nyári délutánon. Szabadság.  Már a gondolatba is beleborzongsz édesen, és szemedet behunyva ott látod magad mindegyikben. Gondtalanul, békében. Szabadon. Amikor minden porcikáddal érzed, hogy élsz, végre igazán élsz, és nem láncol magához a bűnnel teli keserű valóság. Mert a szíved mélyén semmire sem vágysz jobban, csak szabadságra. Hogy végre lehulljanak a görcsös megkötözöttségek láncai, végre kiléphess a szürke hétköznapok nyomasztásából, és terhek nélkül futhass to