reggeli dicséret

  "Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek." Pál apostol levele az Efézusbelieknek 2. rész 19. vers Identitásunk meghatározó eleme, hogy kik vagyunk, honnan származunk, milyen a kultúra, amiben felnőttünk és milyen alapértékek határoznak meg bennünket. Nemrég láttam egy epizódot egy kórház-sorozatból, ahol az egyik szereplő, aki születésétől kezdve siket, implantátumot kap és így életében először hallani kezd. Annyira megzavarja ez a személyiségét és annyira nem érti, hogy most már ki is ő valójában, hogy végül kéri a beültetett eszközök eltávolítását, hogy újra siket lehessen. Néha nem tudunk mit kezdeni azzal, ha ennyire megváltozik az életünk. Valami hasonló történik a honvágy esetében is. Vannak, akiket annyira meghatároz az, hogy hol születtek, kik vették őket körül és kik is voltak ők az eredeti közösségükben, hogy amikor egy teljesen más országba, idegen emberek közé kerülnek elveszítik, önmagukat és l...

„Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” Zsidókhoz írt levél 11. fejezet 3. vers Csak Ő létezett. Öröktől fogva a végtelenségig. Nem volt kezdete és nem is lesz vége, nincs, aki Őt alkotta volna, és nincs is senki, aki uralkodhatna felette. Ő volt mindig. És az időnek egy pontján alkotni kezdett a semmiből. Valamit. Valami csodát, valami észvesztően hatalmasat és végtelent. Világegyetemet, bolygókat, holdakat, galaxisokat, csillagrendszereket és az őket mozgató, fenntartó törvényeket. Szólt, és minden előállt. Aztán megalkotta a Földön az életet, a mi saját kis világunkat. Lehajolt, fogta a port, a földet, ami szintén miatta létezett, és gyúrta, emberré formálta, Önmagához hasonlóvá. Életet lehelt belé, kreativitást, teremtésvágyat, gondolkodásra, szeretetre való képességet ajándékozott neki. Pusztán szeretetből. Azért, mert ez a lénye, mert Ő maga szeretet. Tökéleteset teremtett, nagy odaadással, művészettel. És go...

„Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.” Pál levele a filippiekhez 3:20-21  Le se tagadhatnád, hogy a miénk vagy. Az arcvonásaidra sokan azt mondják, tiszta apja (akik csak az ő felmenőit ismerik). De a gesztusaid is, ahogy nyújtózkodsz, ahogy az ultrahangos felvételen túrtad a szemed, ahogy dobálod magad húsz percet még elalvás előtt, hogy megtaláld végre a kenyelmes pózt... akárcsak apuci. Aztán ahogy szeretsz a kezükhöz bújni, csípkedni a könyökünket, ahogy nem hagysz senkit aludni magad körül, amikora te már épp felébredtél... Ezt meg tőlem örökölted.  Külsőleg-belsőleg látszik rajtad, hogy hozzánk tartozol, és ragaszkodsz is a szüleidhez erőnek erejével. Szeretsz mindkettőnket magad mellett tudni, és nagyon jól ismered, kik alkotják a családodat. Kötődsz a nagyszülőkhöz, nagynén...