reggeli dicséret

Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Korinthusiakhoz írt második levél 4:17-18 Aki valaha is szenvedett már benne, az tudhatja, hogy a férfinátha az egyik legszörnyűbb betegség a világon. Egyik percről a másikra hirtelen ágynak esik az ember, felszökik a láza, az egész testét fájdalom járja át, és még sorolhatnám. Az egész talán napokig vagy egy hétig is eltarthat, de olyan érzés, mintha soha nem térne vissza többé az erőnk, egészségünk. A viccet félretéve, biztosan mindannyiunk átesett már hasonló betegségen, ami valójában nem volt különösebben veszélyes, és tudtuk, hogy néhány nap, maximum 1-2 hét múlva már kutya bajunk nem lesz, de az ágyban gyengélkedve, két lázálom között nehéz volt elhinnünk, hogy nem rég még jól voltunk, és ez hamarosan ismét így lesz. Ilyen helyzetekben segít a perspektívavált...

„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” Zsoltárok könyve 23:4 A kocsibeállónk egyik sarkába néhány hete fészket rakott egy rozsdafarkú pár. Nagy volt itthon az öröm, hát még mikor meghallottuk a fiókák csipogását! Lestük a szülőket, hogyan hordják az ennivalót a kicsinyeknek, esténként pedig imádkoztunk, hogy Isten óvja meg őket a környék ragadozóitól. Néhány nappal ezelőtt temetésre igyekeztünk, a férjem nagymamájától, gyermekeim dédnagymamájától búcsúztunk. A lurkók kivették a kocsikulcsot, hogy beüljenek, amíg mi is összeszedünk minden szükséges dolgot. Nem telt el fél perc, a nagyobbik zokogva rontott be a lakásba, és könnyek között igyekezett elmondani, hogy az egyik fióka lent van a földön, biztosan valamikor kiesett a fészekből. Kirohantam vele, de a madárkán már nem tudtunk segíteni, halott volt. Letakartuk, és megbeszéltük, hogy amikor hazaérünk, eltemetjük szegényt. Szörnyű volt. Már a k...

"K érjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek." Máté evangéliuma 7. fejezet 7. vers Ha megfigyeljük, milyen végsebességet képes elérni a kisgyermek keze ügyében felejtett tárgy, amíg eljut a szájáig, vagy belegondolunk abba, hogy az űrkutatók hogyan fedeznek fel távoli világokat a legújabb technológiák segítségével, azonnal láthatjuk, hogy az emberiséget minden korban és minden életkorban a kíváncsiság hajtja. Ennek a kíváncsiságnak pontosan az adja a hajtóerejét, hogy az új ismeretekért meg kell küzdenünk. Hosszú távon sokkal kielégítőbb, maradandóbb az az ismeret, az a tudás, amelyért mi magunk küzdöttünk meg. Isten is jól tudja ezt, hiszen ő teremtett bennünket. Ezért nem ígéri nekünk, hogy minden kérdésünkre azonnal megkapjuk a választ. Pedig mennyi mindent jó lenne megtudni tőle! "Mi az életem értelme? Miért van annyi fájdalom a földön? Miért telik olyan lassan az idő, amikor semmi dolgom nincs, és miért szalad el olyan g...

"Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!" Lukács12:32 Kicsi, védtelen, ügyetlen, bűnös, mégis ő az örökös. Olyant kap, amit nem érdemel meg, és amiért nem ő dolgozott meg. Ajándékba. Nem egymilliárd évre, ami jó hosszú idő – a Bahamákon még két hétnek is örülnénk – hanem örökre. Az elvesztés félelmének árnyéka nélkül. Fájdalmak és bánat nélkül. Nem kell mentő, tűzoltóság, rendőrség, válóperes ügyvéd, zár az ajtókra, koporsó, kötszer, műtő, nincs szívfájdalom, könnyek, félelem, szégyenkezés, bűntudat, nincs elválás, hiány és szegénység. Mindenki boldog és örökké él olyan elfoglaltságok közepette, amit szeret és amiben kiteljesedik. Szombatonként találkoznak Megváltójukkal, hogy együtt örüljenek az életnek, annak, hogy volt Valaki, aki nem hagyta őket a mélyben, hanem visszatette őket arra a helyre, ami a bukás előtt nekik lett rendelve. „Az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb ...

"Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért." 1 János 4,10 Hogyan tudjuk megérteni az Isten irántunk való szeretetét? Talán annyi esélyünk van rá, mint megragadni az örökkévalóságot. Mark Finley, a híres evangélizátor mondott egyszer egy történetet az örökkévalóságról: "Képzeld el, hogy egy madár minden ezer esztendőben egyszer elrepül az óceán partjára. Ahogy odaér, a csőrébe vesz egy kis vizet és elszáll. Nos, amikor a madár munkája miatt kiszárad az óceán, akkor telik el az örökkévalóság első másodperce."  A mai napig magával ragad engem ez a történet. Rendkívüli, ahogyan megragadja az idő múlandóságát, ahogyan érthetővé teszi a felfoghatatlant. A Biblia hasonló módon jár el, amikor a mi szeretetünket állítja szembe az Isten szeretetével. Azt, ahogyan mi képesek vagyunk szeretni Őt, és ahogyan Ő szeret minket. A Szentírás lapjain több esetben i...

"Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk." 1 Thesszalonika 4,16-17 Bánatunkban látjuk-e az örökkévalóságot? Fájdalmunkban felfigyelünk-e Isten gondviselésére, szeretetére? A gyász az egyik legnagyobb próbánk. A seb, amit kapunk, olyannak tűnik, mint ami sohasem fog begyógyulni. Egyedül maradtunk és amíg a másikat sajnáljuk, tulajdonképpen magunkat is siratjuk. " A halál lehetetlenné teszi a kapcsolat folytatását, végtelennek tűnő elszakadás " - gondolják sokan. Akik nem akarják átélni, megtartják szerettük hamvait a szoba díszhelyén, hogy még sokáig beszélgessenek. Mások szentélyt emelnek az elhunyt szobájából, tárgyaiból, ami úgy marad, ahogy utoljára hagyta. Jelezve ezzel is, hogy bármikor vis...

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” 2Korinthus 4:17-18 Nem könnyű átlátni az élet dolgait, nem egyszerű meglátni a lényeget a sok lényegtelen takarásában. Mi a fontos az életünkben, mi kevésbé, és mi az, ami egyáltalán nem számít?  Az alapelvek, a családból hozott értékrend segít, de ennek ellenére sokszor eltévedünk. Pál azért ad egy támpontot: fontos az, ami tartós, ami örökké megmarad. És valóban. Mindennapi bölcseink is oktatják: tervezzünk hosszú távra. Nem baj, ha ez pillanatnyilag lemondással, áldozathozatallal, de akár szenvedéssel, fájdalommal is jár, hiszen később jobb lesz. A tartós testedzés éppúgy meghozza a jutalmát, mint az elme pallérozása. Így őrizzük meg egészségünk, szerzünk diplomát, érünk el sikereket. Még az udvarlás is szebb, ha nem gyorsan adja be a derekát a másik. Az a...

„Aki győz, annak nem árt a második halál!” Jelenések könyve 2:11. Ha megkérdeznéd a járókelőktől, hogy mi számukra a legfontosabb dolog az életben, biztos, hogy az „egészség” dobogós helyre kerülne. ’Csak egészség legyen!’ A többi nem számít. Sokan rettegve gondolnak az elmúlásra, a halálra. A mai bátorító Igében azt olvashatod, hogy a győzteseknek nem árt a második halál. Hát ez meg mi? Legtöbbünknek sajnos egyszer meg kell halnunk. Ha megszülettünk – földi életünk a temetőben végződik. De van egy reménységünk! Jön Jézus, aki feltámaszt minket a sírból, és ettől fogva egy örökkévalóságon át Vele leszünk. A második halál a kárhozat halála. Azok része lesz, akik nem törődtek Jézussal, nem érdekelte őket Isten, a Biblia, a keresztény élet, akik csak a mának éltek. Te nem közülük való vagy! Mindig is vágytál Jézus közelségére. Olvastad szavát, beszélgettél vele imában. Jutalmad tehát az lesz, hogy nem kell örökre megsemmisülnöd a kárhozat halálában, hanem egy örökkévaló...

„És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány.” Jelenések könyve 21. fejezet 23. vers Bár a Biblia majd minden oldala egy-egy meghívás az örökkévalóságba, a mennyországba, mégis, ha mint konkrét helyről szeretnénk megtudni többet, nagyon kevés információt találunk. Bizony csupán szimbolikus leírásokra vagyunk utalva azzal kapcsolatban, hogy mi hogyan fog kinézni; „minden csupa arany”, „drágakő alapok”, „üvegtenger”, „egy Krisztus trónjától fakadó folyó”, stb. Aztán ott van az a Krisztusra vonatkozó Bibliavers, melyet az Új földdel kapcsolatban is idézni szoktunk: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.” (1Kor.2:9) S hogy miért van ez így, miért nincs pontos leírás a kezünkben a mennyről? Egy lelkipásztor egyszer így magyarázta: „Az embereknek sok kérdése van az örök élettel kapcs...

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” János evangéliuma 14:1-3 Vágyunk mindannyian valami jobb, valami igazi után. Egy otthon, amit igazán annak mondhatsz, ami a tiéd, és nem kell félni attól, mikor teszi rá mérettelen kezét az egyik-másik pénzintézet. Ahol biztonságban vagy, saját ízlésed szerint alakíthatod, és ahol együtt lehetsz azokkal, akiket igazán szeretsz. Egy hely, ahol nem fenyeget semmiféle válság. Egy hely, ahol nincs többé búcsú és Isten hozzád. Egy hely, ahol nincs többé különbség ember és ember között, és ahol a régi eszmék makulátlanul élnek az ott lakók szívében. Egy hely, ahol te szereted a másikat, és ő is így viszonyul hozzád.  Ott nem sül...