reggeli dicséret

“Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.” Jakab levele 1. fejezet 4. vers Ideális esetben szeretnénk jobb emberekké válni. Szeretnénk egy kicsit kevesebbet hibázni, amennyire lehet, megközelíteni a tökéletességet. Ez egy természetes dolog, és ez nagyon jó és helyes. A probléma ott kezdődik, amikor ez a folyamat megáll. Az a gond, ha elég jónak tartom magam. Amint ez megtörténik, belekerülök egy olyan spirálba, amiben úgy érzem, hogy bírálhatok. Persze nem kell ehhez azt érezni, hogy tökéletes vagyok, elég ha azt nézem, hogy jobb vagyok mint a másik. Ez pedig nem túl nagy cél. Malcolm Gladwell egyik könyvében azt mondja, hogy önértékelésünk szubjektív. Ez azt jelenti, hogy nem a valós eredményeinket, vagy a magunkhoz mért haladást vesszük saját értékünk alapjául, hanem a körülöttünk lévő emberekhez mérjük magunkat. Ha a mellettem álló egy rabló, akkor egész jó vagyok hozzá képest, megnyugodhatok (persze

" Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: Akarsz-e meggyógyulni? " János evangéliuma 5. fejezet 6. vers 1879. szeptember 21-én rajthoz állt 13 versenyző a híres new yorki Madison Square Gardenben, akiket tízezer izgatott néző akart látni hajnali egy órakor, ahogyan elindulnak a 850 kilométeres versenyen. A versenyző világsztárok nem autóval, motorral, biciklivel, sőt még csak nem is lóval versenyeztek ezen a távon, hanem gyalog! Sőt, az egész távot egyetlen arénában hat napon át körbe-körbe járva, futva, vonszolva teljesítették. Akármennyire is meglepő, de a 19. század végének legfelkapottabb sportja a pedesztrianizmus, avagy a gyaloglás volt. A gyaloglás?! A leglassabb, és legunalmasabb mozgás? Persze el kell ismerni, hogy a legszükségesebb mozgás is egyben, ami nemcsak hasznos, mert munkához is erre van szükség, hanem nagyon sok fiziológiai funkciónkat is karban tartja. A bibliai történetben egy olyan személy van a

"Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen." A jelenések könyve 1:7 Három éve tartott már a szárazság Izraelben és még mindig semmi jele nem volt a változásnak. Isten prófétát küldött a királyhoz, Ahábhoz, mondja meg neki, már nem kell sokáig várni, és jön az eső. Mielőtt azonban ez megtörténne, a prófétának, Illésnek egy amolyan próféta-párbajban le kell győznie a Baal prófétáit, akik csúfos kudarcot vallanak a király szeme láttára. Nincs más hátra, mint a megígért eső. Illés az egyik legbelevalóbb próféta, aki csak élt valaha és az Úrért munkálkodott, a párbaj után el is küldi a királyt ünnepelni: "Menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik." (A királyok első könyve 18:41) Hallatszott? Dehogy hallatszott! Lelki füleivel lehet, hogy hallotta már, sőt, biztosan, hiszen hitt Isten ígéretének, de a valóság az, hogy még messze volt az az égi áldás, amire számítottak. Illés

  „ Beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban.  Mert a kenyerekből még nem okultak, és a szívük kemény maradt. ”   ( Márk evangéliuma 6. fejezet 51-52 . vers ) Mikor Jézus megszaporította a kenyeret és megvendégelte az ötezret, akkor úgy gondoltuk, hogy végre itt a várva várt pillanat: most végre felfedi valódi kilétét és megmutatja, hogy Ő a várva várt Messiás, aki véget vet minden földi szenvedésnek, betegségnek, éhezésnek és a rómaiak elnyomásának. Igen, ilyen király kell nekünk! – szólt ezer torokból a kiáltás. Tegyük királlyá! – kiáltottuk fellelkesülve mi is. – Éljen Jézus az új király! De Ő nem akarta. Sőt, arra kényszerített bennünket, hogy abbahagyva az éljenzést azonnal szálljunk hajóba és menjünk át a túlsó partra. (Máté 14:22) De miért Uram? Miért éppen most, amikor olyan jól alakul minden? Lehet, hogy valami különlegesebb csodát akar tenni? Vagy az is lehet, megijedt? Lehet, hogy nem is ő a remélt messiás?

„Ha valaki kész cselekedni az ő akaratát, felismeri erről a tanításról, hogy vajon Istentől való-e, vagy én magamtól szólok.” János evangéliuma 7.fejezet 17.vers   Ebben a jelenetben Jézus tanít a templomban. Gondolhatnánk, hogy nincs ebben semmi különleges, hiszen ő Jézus Krisztus, Isten Fia, természetes, hogy a templomban tartózkodik. Az viszont már kevésbé természetes, hogy belekötnek, megkérdőjelezik, támadják, sőt időnként fenyegetik. Ha Ő Isten Fia, akkor az emberek ezt hogy-hogy nem látják? Miért nem veszik észre, hogy maga Isten jött le közéjük? Ahelyett, hogy hódolatukkal lepnék el mindenféle rágalommal dobálják meg. A válasz nagyon egyszerű: nem tudták/akarták látni, hogy ki is Jézus Krisztus valójában. A zsidók támadták Jézust, mert úgy tanította az embereket az Igéből, hogy nem is tanulta. Legalábbis ami a látszatot illeti nem, hiszen a zsidók egész életükben az írásokat forgatták, elemezték, magyarázták és Jézus ebből a sorból igencsak kilógott. Ő nem ült ott az „

"Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is." Pál apostol Kolosséiaknak irt levele 3. fejezet 13. verse Amikor ezt a szakaszt olvasom a Bibliában gyakran eszembe jut Hofi Géza egyik vicces mondása: "Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge, az végre öltözködjön már föl!"  :) Ugyanis Pál apostol itt valami hasonlóról beszél. Arról, hogy aki Jézust akarja követni, az végre magára a Krisztusi jellemvonásokat, legfőképpen a szeretetet. Érdekes nemde? Magunkra venni a szeretetet, a könyörületet, a józanságot, a tiszta szívet, az alázatot, a szelídséget, a türelmet és még sorolhatnánk. Pontosabban azt mondja: Öltsük magunkra, mint egy ruhát. Mindenki tudja, nem a ruha teszi az embert, de mégis meghatározza, kik vagyunk, mások mit gondolnak rólunk. Ha már felnőttünk az érettségünk egyik jele, hogy kinézetünk összhangban van a belső tulajdonságainkkal. A megfe

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.” Máté evangéliuma 11. fejezet. 28-30. vers Mikor voltál utoljára kimondottan fáradt? Mikor érezted úgy, hogy ennyi volt, kész, nem bírod tovább, szinte belehalsz, ha még egyet kell lépned? Emlékszem, érettségi után övsömöröm lett, annyira kimerültem lelkileg-szellemileg és fizikailag is. Akkor úgy éreztem, ennél nem lehetek már fáradtabb. Aztán jöttek a főiskolás vizsgaidőszakok, a munka mezeje, és akkor úgy gondoltam, a korábbiak mind semmik voltak, de ennél már nincs lejjebb. Aztán megszületett a trónörökös… és vele az embertelen fáradtság. Akkor azt mondtam, na, ennél már tényleg nincsen lejjebb. De ismét tévedtem. A kistesó megszületése után már nem mondtam ilyet, csak megéltem a fáradtság újabbnál