reggeli dicséret

"Ez az én életem Most vagy soha Nem fogok örökké élni Csak élni akarom az életem, amíg élek, Mert ez az én életem!"  Énekelte teli torokkal John Bon Jovi és mi fiatalok vele együtt üvöltöttük, amikor szólt a rádióban. Ó, mekkora sláger volt! Arról szólt, amit akartunk: élni a saját életünk úgy, ahogy mi szeretnénk. Van valami jobb az életnél? Hiszen annyi örömöt kínál: család, amiben felnövünk, gondoskodó édesapa, törődő édesanya, testvérek, kényeztető nagyszülők. Barátság, olyan igazi, életre szóló, önzetlen, ami gyermekkortól elkísér a sírig. Ismerkedés, udvarlás, szerelem, szeretet. Az IGAZI, csak így, csupa nagybetűvel, mert ő jelenti az egész világot. És csak álmodjuk tovább, hogy tökéletes, hogy hiba nélkül való, vagy ha van is hiba, ott a megbocsátás, kibékülés szelíd gyengédsége. Majd jönnek a gyerekek. Elképzelni sem tudtuk addig a büszkeség jogos örömét. Amikor úgy néznek fel rád, mint addig senki. A szülőség áldásai, ovi, iskola, az elengedés éde

„Aki kéréseink és gondolataink mértékén felül is képes mindent bőségesen megtenni az ő bennünk munkálkodó ereje szerint, azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által, minden nemzedéken át örökkön örökké. Ámen. ”   Efézusiakhoz írt levél 3:20-21. Ha három kívánságom lehetne – és persze a józan ész határain belül kívánhatnék valamit –, bizonyára nem tudnék olyant mondani, amit Isten meg ne tudna adni. Pál apostol ezt így fogalmazza meg: „Hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek. ” (1.Korintus 2:9) Ő képes minden kérésünkre és gondolatunkra „bőséges” áldással válaszolni. S hogy ez mennyi? Nem tudom. Néhány dolgot azonban tudok. Például azt, hogy bár nem érdemlem meg, naponta kapok kisebb nagyobb örömöt. Felébredtem. Tudok járni. Látom a napsugarat, érzem simogató melegét. Élvezem az arcomba permetező esőt, s közben szinte látom, ahogy növekednek a növények. Minden elle

„Isten … ezt mondta: »Sötétségből világosság ragyogjon fel«, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismeret Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.” Pál második Korinthusba írt levele 4:7-10 Mindannyiunk életében vannak néha megpróbáltatásokkal telesűrített időszakok. Egy ilyet hagytam én is nemrég a hátam mögött. Néhány hete kezdődött, mikor egy cserkészkirándulás végén nekitolattam egy fának. „Még az a szerencse, hogy a gitáromnak semmi baja nem esett” – gondoltam magamban. Este döbbentem rá, hogy a gitáromat egy erdő széli padon felejtettem. A

„Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek.” (Korinthusbeliekhez írt második levél 1. fejezet 12. vers) Egy alkalommal egy lelkészt madártenyésztő barátja meghívott otthonába. Miután körbevezette a lakásban, kivitte az udvarra és megmutatta neki csodaszép galambjait. Hetven galambja volt, de az egyikről különösen sokat beszélt: ’Látod ezt a madarat? Képzeld a múlt héten 800 kilométert repült St. Louisból hazáig, mégpedig megállás nélkül!’ Megállás nélkül? - kérdezett vissza a lelkész - Na, ne szédíts! Nem voltál ott. Honnan tudnád, mit csinált és merre járt? A madarász ezt válaszolta: - ’Tudod testvér ezt nagyon könnyű megállapítani. Ez a madár tisztán és időben érkezett.’ ’Mit jelent az, hogy tisztán érkezett?’ - volt a kérdés. Mikor megnéztem a karórámat, kiálltam az udvarr

Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! I.Korinthus 16:14  Nem törődöm világ, érzéketlenség az emberi sorsok iránt, hanyagság flegmaság, és ezek csak néhány jellemzői voltak mai világunknak. Nagyszüleink elmondhatják, hogy akkor milyen jó kapcsolat volt a szomszédokkal, de mostanában azt sem tudjuk, hogy kik a közvetlen szomszédaink a tízemeletesben. Feszített tempó, felgyorsult életritmus, amely megöli az emberek közötti kapcsolatot, vagy legalábbis minimálisra korlátozza.  A mai napi útravaló rövidnek tűnik, de nem kis feladatnak! Legyen üzenetünk ez a szöveg ma a környezetünknek! Ha épp vásárolunk az egyik hipermarketben, szeretetben teljen el, legyünk mosolygósak, és kedvesek az emberek felé! Nyissuk meg szívünket az emberi érzések iránt, kedvesek és türelmesek legyünk, még akkor is ha éppen velünk szemben türelmetlenkednek! Legyünk egy irodában, vagy egy közlekedési dugóban, Pál azt írja a Korinthusiaknak, hogy minden dolguk szeret

"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata."  Pál levele az efézusiakhoz 5:15-17 "Az idő értéke felbecsülhetetlen. Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy értelmetlenül elfecséreljük. Nem tölthetjük az időt önző élvezetekkel, bűnös dolgokkal.  Isten arra int, hogy használjuk ki az időt. Az elfecsérelt időt soha nem lehet bepótolni. Egyetlen pillanatot sem tudunk visszahozni. Csak úgy tehetjük jóvá azt, amit elmulasztottunk, ha ezentúl minden erőnkkel együttműködünk Istennel dicső tervében, a megváltási tervben. Ha ezt tesszük, jellemünk átformálódik. Isten fiai, a királyi család tagjai, a menny Királyának gyermekei leszünk. Alkalmassá válunk az angyalok társaságára. Az élet sokkal ünnepélyesebb annál, mintsem hogy aggódva a mulandó, földi dolgok taposómalmában, az örökérvényű áldásokhoz képest atomnyi

„Simon Péter így felelt: Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” János evangéliuma 6:68 Néha morogsz. Néha átkozódsz is. Néha csak csendesen könnyekre fakadsz. Néha nem érted, vagy nem akarod megérteni. Néha némán hallgatsz, befordulsz a fal felé, és látni sem akarod. Kiküldöd a kanapéra aludni, és már a szakításon töröd a fejed. Aztán mégis megfordulsz, kimész hozzá, hogy így nem megy, így nem tudsz élni, és jöjjön vissza, mert szükséged van rá.  És Ő kezdi veled ismét elölről. Nem számít, hogy hányadszorra. Nem számít, hogy igazából a hiba a te gépezetedben van. Ő sosem mond le rólad és sosem veszi véglegesnek a Felé mondott átkaidat. Újból leül melléd, kezedet a kezébe veszi, mélyen a szemedbe néz, és szavai némán is a lelkedig hatolnak. „Szeretlek. Ezen nem változtatnak a te pillanatnyi érzéseid, gondolataid. Én már sokkal régebben eldöntöttem, hogy szeretni foglak, mielőtt te elindultál volna az élet kátyús útvesztőin. Szeretlek és nem mondok le rólad. Túl