reggeli dicséret

"Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az." Prédikátor 12,16 Egy különös szöveg ez mára. Nem túl divatos, nem igazán aktuális. Hiszen ha vallásról és különösen, ha a kereszténységről van szó, akkor sokkal inkább szóba jöhet az egység, az összefogás, vagy a szeretet témája. Főleg most, hogy a reformáció ötszázadik évfordulója mindenki ünnepévé vált. De megfigyelhettük már ezt régóta más keresztény ünnepek kapcsán is, lásd a halottak napja vagy a karácsony. Az ádáz ellentétek, amik külön választották a tantételek mentén a protestánst, a katolikust, mintha teljesen eltűntek volna. Ki tartja már észben, miben különbözünk! Pedig a különbözőségünknek köszönhetjük magát az egyház születését is. Jézus zsidó volt, a tanítványok is azok voltak, de nem maradtak azok, mert a vallásuk Isten előtt kudarcot vallott. A bűnök, a titkos összeesküvések vezettek odáig, hogy Isten elfordult addigi népétől és az evangéli...

"Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg." (MBT Újfordítás) Zsoltár 22,5-6 Atyáink hitével kapcsolatban a reformáció egyik kiemelkedő eseménye jut eszembe, amiről így ír E. G. White: " A német keresztény fejedelmek tiltakozása az 1529-es speieri országgyűlésen az egyik legszebb bizonyságtevés volt a reformáció mellett. Ezeknek az embereknek - Isten embereinek - a bátorsága, hite és állhatatossága kivívta a gondolkozási és lelkiismereti szabadságot a következő századok számára. Protestálásuk adta meg a megreformált egyház protestáns nevét; elveik pedig "a protestantizmus tulajdonképpeni lényegét"... ... V. Károlynak eltökélt szándéka volt a reformáció szétzúzása,...  a császár 1529-ben ismét összehívta az országgyűlést  Speierben, hogy összezúzza az eretnekséget. Rá akarta venni a fejedelmeket arra, lehetőleg békés eszközökkel, foglaljanak...