reggeli dicséret

“Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Isten tisztelői és az őt nem tisztelők között.” Malakiás próféta könyve 3:18 Néha nem tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól. Nehéz a kettő között különbséget tenni, mert amikor a kultúra, a világnézet, a tanulmányok amiket folytattunk, és a vallás is befolyásol, akkor sokszor úgy érezzük, hogy egy másik által elítélt dolog valójában jó, vagy fordítva. Még jó, hogy van egy pontos mérce a kezünkben. Kétezer éve egy gyermek született, aki az egész életét a jónak szentelte. Kétezer éve egy ember földi élete alatt egy pillanatra sem fordult el Istentől. Bármi amit tett, az minta lehet a ma embere számára. Jézus azért jött a földre, hogy megváltson, hogy új életet adjon neked. Ebbe beletartozik az új látás is, amivel különbséget tudsz tenni a jó és a bűnös között. Az Isten szerinti és az Isten nélküli között. Ez nem volt mindig magától érthető. Ma már látjuk, Jézuson keresztül, de ez nem volt mindig egyértelmű.

  “Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Filippibeliekhez írt levél 2. fejezet 5-11. vers Amikor falat mászni jártam, a gyakorlottabb mászók viccesen azzal bátorították az újoncokat, hogy “nem kell aggódni, még nem maradt odafenn senki.” A repülővel is ez a helyzet. Nem kell félni attól, hogy a levegőben marad, valamilyen módon mindenképp földet fog érni. Bár a burkolt célzás egyik helyzetben sem túl biztató, a gravitáció már csak így működik. S

Végül pedig: erősödjetek meg az Úrban és az ő hatalmas erejében. Pál levele az efézusiakhoz 6:10 "Úgyse fog sikerülni!" Hány tervedet döntötte kudarcba ez a mondat? Hány dolognak nem álltál neki azért, mert nem bíztál magadban eléggé? Lehet, hogy most is erőtlennek érzed magad, úgy érzed, belefáradtál, vagy egyszerűen nem látod a kiutat a helyzetből? Ne keseredj el! Add fel! Van remény! A világ üzenete egyértelmű: bízz magadban, és sikerülni fog! Szívd fel magad, és lesz elég erőd a terveid megvalósításához! Csak kitartásra van szükséged! Gondolj rá erősen és konkrétan, és az univerzum megadja neked! Tegye fel a kezét, akinek ez működik! Lehet, hogy egy-két alkalommal sikerült "bevonzani" a sikert, de ez inkább kivétel, mint szabály — arról nem is beszélve, hogy ilyenkor a saját vágyaink is megvezetnek bennünket. Annyira szeretnénk, hogy bevonzzuk, hogy a legkisebb változást is sikernek könyveljük el. Jól hangzik, bátorító — de sajnos nem működik. A Biblia üzenete e

  „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.”   ( Korinthusbeliekhez írt második levél 5. fejezet 17. vers )   Kétségkívül az egyik legismertebb bibliai történet a teremtés leírása.   Ezzel kezdődik a Szentírás, ezt tanítjuk legelőször a gyermekeknek, a legtöbb bibliatanulmányunk érinti, és egy jó lelkész képes mindent erre visszavezetni. Első nap a világosság, második nap a vizek szétválasztása, aztán a szárazföld, a növények, az égitestek, az élővilág, majd a legvégén, mintegy korona az ember. S aztán? A gép forog, az Alkotó pihen? Jó dolog és fontos, hogy beszéljünk arról, hogy honnan is származunk, de úgy vélem ma sokkal többet kéne szólni arról, hogy a Teremtő nem vonult ki az életünkből, nem hagyott magunkra. A teremtés nem ért véget. Sőt, az Örökkévaló ma is végzi bennünk és rajtunk az új teremtés folyamatát. Milyen örömhír ez ma! Nem nekünk kell újjáteremtenünk és felépítenünk magunkat. Van egy nálunknál sokkal bölc

„Dicsérjétek az Úr nevét! Mert csak az ő neve magasztos, fensége a föld és az ég fölé emelkedik.” Zsoltárok könyve 148.rész 13.vers Dicsérjük, na de hogyan? Amikor meghallom ezt a felszólítást, hogy „Dicsérjem!”, azt kell mondjam, igencsak bajba kerülök, mert bár értem a szó jelentését, de mégis hogyan tudom dicsérni Istent? Persze igaz, hogy tudok imádkozni, de tényleg csak ennyiről lenne szó? A beszélgetés, az ölelés vagy a minőségi együtt töltött időn kívül a másik legnagyobb cselekedet, amit a másik ember felé tehetünk az elismerés és ennek kimutatása. Gondoljuk csak el, mindannyiunknak van olyan ember az életében – akár több is-, aki kedves a szívének és neki ajándékozzuk a gondolatainkat, az érzéseinket, az időnket és az elismerésünket, ezzel pedig nem csak örömet okozunk neki, hanem a kapcsolatunkat is mélyítjük. Szükségünk van erre, mert úgy vagyunk összerakva, hogy a lényünk igényli a másik ember szeretetét, figyelmét, elismerését. Arra jöttem rá, hogy az Istennel va

" Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem." 94. Zsoltár 18. vers A keresztények jelentős része a tegnapi napon meggyújtotta az első adventi gyertyát, hisz advent időszaka van. Bár a protestáns és a katolikus közösségekben különböző jelentése és színe is lehet a gyertyáknak, abban a legtöbben egyetértenek, hogy mindenképpen a hit, remény, öröm és szeretet fogalma köré kell épülnie. Bárcsak az ünnepi készülődés sürgés-forgása között ezek köré a nemes gondolatok köré rendeződnének saját gondolataink is ahelyett, hogy a vásárlási láz, a sok-sok izgalom, a főzés és a takarítás töltse ki minden időnket. Olyan adventet szeretnék mindenkinek, amelynek középpontjában maga Jézus Krisztus áll, ami Üdvözítőnk és Megváltónk. Hit - vezette a napkeleti bölcseket a várt király bölcsőjéhez, ami egy rég hallott, ráadásul küldetésében elbukott próféta, Bálám szájából származott. "Királyi pálca származik Izraelből..." És ők mégis meglátták csillagá

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” Pál második levele a korinthusiakhoz 12:9-10 Érezted már úgy magad, hogy nem vagy elég? Hogy az előtted tornyosuló kihívás, feladat, vagy pusztán maga a lét egy megugorhatatlan távolság, egy irgalmatlanul magas hegy, amit sosem leszel képes megmászni, átúszhatatlan tenger, melynek túlpartjáról bár hívogat a világítótorony, de elérni képtelenség. Érezted már, ahogy tornyosulnak feléd a kérdőjelek, és szinte összenyom a bizonytalanság? Jártál a végső határodnál, a szakadék szélén, ahonnan már tényleg nem megy tovább? Senki számára nem volt egyszerű ez az év, és még mindig nincs vége. De ma elkezdődik az advent, a várakozás időszaka