reggeli dicséret

 " Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van." Zsidókhoz írt levél 10. fejezete 25. vers   A munkáltató a rendes munkabéren felül különféle ösztönzőket alkalmazhat annak érdekében, hogy a munkavállalóit motiválja. Ennek egyik leggyakoribb formája a jutalom. A jutalom lehet a teljesítmény-ösztönzés eszköze, de nem csupán a munkateljesítmény alapján adható, hanem a legváltozatosabb okokból adhatja, pl.: pontosság, példamutató magaviselet, vagy a cég jó év végi eredményére tekintettel. A kulcs abban van, hogy a felek nem állapodnak meg előre az adható jutalom feltételeiről, nagyságáról, és kevésbé követhető (szemben a prémiummal – ha előre kikötött munkateljesítményhez van kötve) A „nagy jutalom” feltételei nem tisztázottak. Vannak alapvető szabályok, amiket be kell tartani (legegyszerűbben úgy ismerjük meg ezeket, ha Krisztust elkezdjük megfigyelni – vajon ha posztolna valamit az instán, akkor mi lenne az, és hányan követnék), de a lényeg abban rej...

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." Pál második levele a Korinthusbeliekhez 5,17 „Ha valaki Krisztusban van…” Állítólag sokan vagyunk vallásosak, akik hisznek Krisztusban, de mégis úgy tapasztalom, hogy viszonylag ritkán, vagy rosszabb esetben egyáltalán nem találkozunk az újjá teremtés nyomaival a magukat keresztényeknek vallók között. Mennyire lehet ez valóságos, és milyen mértékben mérhető, vagy egyáltalán mérhető-e az új teremtés?  Amikor a teremtésre gondolunk óhatatlan, hogy valamilyen materiális kép villan fel előttünk. A semmiből, valami lesz, méghozzá valami szép, az érzékszerveinknek tetszetős dolog. Amikor a régiek elmúlnak, kevés vagy semmilyen tárgyi bizonyíték nem marad a régiek után. Ha az épületekre gondolunk egy-egy felirat, egy-egy emlékmű juttatja eszünkbe hogy itt valami volt, itt valami történt.  Nem olyan rég egy nagyvárosban sétálgattunk egy kisebb csoporttal és a vágyuk az volt,...

„Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.” 5 Mózes 31,6 Életünk válaszútjai során többször is találkozunk ezzel a kérdéssel. A játszótér mellett figyeltem a kisfiát biciklizni tanító apukát. A gyermek egyre ügyesebben tartotta az egyensúlyát és a szülő tekintete vegyes érzelmeket tükrözött. A büszkeség és a féltés keveredett egymással. A – „Milyen ügyes!” – és az – „El ne essen, ne legyen semmi baj!” – érzése. Mi a fontosabb? Elengedni vagy megóvni? Az uszodában a gyerekek úszni tanultak. A nebulók bátran lubickoltak az edző bácsi közelében, aki most először adta ki a következő utasítást: - Lássam, mit tanultatok! Most mindenki önállóan elúszik a medence végéig, ott kimászik a szélére és lassan visszasétál hozzam. Na, indulás! A kicsik közül ki bátrabban, ki félénkebben fogott neki a végrehajtásnak. Mi a fontosabb? „Menjek, vagy maradjak?” – gondolhatták. „Még so...