reggeli dicséret

  „Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled;” ( Zsidókhoz írt levél 13. fejezet 5 . vers ) Elégedj meg azzal, amid van! Könnyű ezt mondani, amíg nem néztél bele reggel a tükörbe. Amíg nem téged nyaggatnak a gyerekeid, hogy anya, apa, elszakadt a farmerem, tönkre ment a telefonom és kéne egy másik. Amíg nem neked mondja a főnök, hogy ezen a képzésen részt kell venned, mert ha nem…, vagy amíg nem neked kell a munkásaidat nógatni, hogy végre dolgozzanak, vagy netán, a gyülekezeti tagjaidat, hogy érkezzenek pontosan és szolgáljanak. A mai kérdés, hogy miként lehet feloldani a mindennapokban a szép szlogeneken túl a megelégedettség és a jobbra, a szebbre törekvés között lévő feszültséget? Létezik-e egyetemes recept, egy olyan mérce, ami mindenkire és minden élethelyzetre alkalmazható? Hogy mit és mennyit tanuljunk, dolgozzunk, mennyit törődjünk magunkkal, a külsőnkkel, ...

"De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából."  Prédikátor könyve 3.13 Hogy vagy a hálával? Inkább hálás vagy inkább elégedetlen ember vagy? Örülni tudsz a félig teli pohárnak is, vagy számodra az már szinte teljesen üres? Az évek során rájöttem arra, hogy a leginkább akkor tehetek szert hálás szívre, ha egyszerűen hálát adok mindazért, amit már áldásként felfedeztem. December 31-én este összegyűltünk egy évzáró, évkezdő áhítatra. Ezen az alkalmon egy házaspár az alábbi írást olvasta fel nekünk. Engem nagyon elgondolkodtatott és megérintett, ezért elkértem tőlük. Remélem, segíteni fog neked is újabb hálára okot adó áldásokat felfedezni az életedben. Kívánom, hogy minden napodat – bármennyi gonddal kell is megküzdened – átjárja a hála, dicséret és reménység Isten szeretetéért és gondviseléséért! „Olyan természetes dolog, hogy Isten velünk jót tegyen és betöltse az életünket erővel, kegyelemmel, örömmel, vagy ha bajban vagyunk, szabadítá...

„Én megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. Tudok szűkölködni, és tudok bővelkedni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, bővelkedésbe és nélkülözésbe egyaránt.” ( Filippi 4:11-12 ) Pál apostol a római börtönből írja ezeket a sorokat a filippiben élő keresztény hittestvérei részére, akiktől – feltételezhetően, valamiféle segítséget, gondoskodást kapott, ahogyan erre utal is a 10. versben : „Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre.” Érdekes megfigyelni Pál mondanivalójában az apostol lelki érettségének biztos és határozott jeleit. (1) Pál nem a Filippiben élő hívektől kapott ajándékért, támogatásért hálás elsősorban, hiszen ő „be van avatva mindenbe” , a bővelködés és a szűkölködés is ismerős számára. Örömét az táplálja, hogy hittestvérei eljutottak lelki fejlődésüknek arra a szintjére, amikor szükségesnek érezték a segítségnyújtást. Gondoskodásuk önkéntes és szívből fakadó lett. Egy kisgyerme...

„Ne legyetek pénzsóvárak, elégedjetek meg azzal, amitek van, mert ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. ” Zsidókhoz írt levél 13:5 Egy fiatalember vezetés közben balesetet szenvedett, és elég látványosan összetörte az autóját. Mikor megérkezett a rendőr, a fiatalembert az autója mellett állt, és magában motyogott. Ahogy a rendőrtiszt közelebb ért, hallotta, amint a férfi ezt mondja: „Óh, a BMW-m, óh, a BMV-m, óh a BMW-m!” A rendőr végignézett a fiatalemberen, és azt mondta: „Maga megőrült, nézze meg milyen állapotban van a keze. A bal karja teljesen össze van roncsolódva”. A fiatalember lenézett és azt mondta: „Óh, a Rolexem, a Rolexem…” Lehet, hogy nem túl életszerű a történet, naponta érhetnek bennünket különböző veszteségek. Az elmúlt napokban az árvíz miatt sokaknak el kellett hagyniuk otthonukat. Csak a legszükségesebb dolgokat vihették magukkal. Sokszor egy élet munkájával összegyűjtött vagyon válik semmivé pillanatok alatt. Mi marad ilyenkor? Keserűs...

„Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.” (Példabeszédek könyve 15. fejezet 16. vers) Tőlem már megkérdezték: Szilárd, mondd csak, miért legyek én adventista? Mert hát nem ehettek meg egy jó kis körömpörköltet, nem ihattok meg egy pohár bort. Szombaton nem dolgozhattok, és ha munkát is kaptok, emiatt egy csomó helyre sose juthattok be. Meg hát, ahogy ismerek egy-két adventistát, ti sem vagytok jobbak, mint mások. Nálatok is sikkasztások vannak, feketén dolgoztatnak; nem fizetik ki a munkások bérét; titokban paráználkodnak; nálatok is egyre több a válás… Ezek után miért legyek adventista? Megéri? Hát, pont ezért vagyok adventista. Mert látom, mennyi embert tesz tönkre az alkohol, a dohányzás, a drogok, az egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény életmód. Mert csak így lehet bírni azt a rohanást, - mondják - jobb munkahely, több pénz, nagyobb ház, gyorsabb kocsi… De mire élveznék; testileg, lelkileg megnyomorodtak. Kapcsol...

„Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az Úr? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!” Példabeszédek könyve 30:8-9 Mondd, milyen lenne a világ, ha megtanulnánk kimondani a szót: elég. Ha a „még többet” helyett csak annyi hagyná el szánkat: köszönöm, elég. Ha mindenki csak annyit venne és annyit enne, amennyire szüksége van. Ha nem halmoznánk értelmetlenül, ha megtanulnánk egyszerűbben élni. A világ fél. Válság van mindenfelé. Pénzintézetek dőlnek be, emberek ezrei válnak egyik percről a másikra munkanélkülivé, otthontalanná, reményvesztetté. Mindenki kiált a szegénység ellen, és ha imádkozik, ezt megemlíti: Uram, ne adj nekem szegénységet. És vajon mennyi fohászt küldünk a gazdagság ellen? Inkább a lottó ötösöket és hatosokat foglaljuk imába, semhogy azt, „Ne adj nekem gazdaságot!” Isten ma reggel azt kéri tőled, tan...