reggeli dicséret

"Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét." 2 Kor 5:19 Újév van, és mi túl vagyunk a régin, ha ugyan túl vagyunk. Hiszen minden folytatódik tovább, ami a régiben elkezdődött: gazdasági válság, áremelkedések, kivándorlás, törlesztő részletek, új adók – ami a gazdasági gondokat illeti, de folytatódnak a kapcsolataink, az iskoláink, amiket tavaly kezdtünk és várakozásunk szerint a terveink megvalósulása is tovább halad. Ki tudja milyen lesz az előttünk álló esztendő! Egyedül csak a reményünk van, hogy minden rendben lesz. De mi a záloga annak, hogy minden új, ami jó, valóra váljon? Az újévi fogadalmaink vagy valami más? Az utolsó apostol minden régi elmúlásáról és az új dolgok kezdetéről beszél. Arról, hogy a jó kezdete, a változás már most valóra válhat az életünkben Isten kezdeményezésének köszönhetően. A lehetőség mindenkinek adott, aki nyitott Isten megoldásaira.

Hát, elkezdtük a 2015-ös évet! Hihetetlen! Megsúgom neked, én már réges régen azt gondoltam, hogy Jézus sokkal hamarabb visszajön. Az utóbbi években egyre többször sóhajtok fel; Uram! Jöjjön el már országod! Ki tudja mi vár ránk ebben az évben? Megszorítások? Szeretteink elvesztése? Betegség? Természeti csapások, katasztrófák? Még mélyebb szegénység? Több meghökkentő társadalmi jelenség? Mi vár vajon ránk ebben az évben? Amikor ma reggel ezekről gondolkodtam, kinyitottam Bibliámat és az alábbi Igét olvastam: "Őbenne van a mi bátorságunk, és a benne való hit által bizalommal járulhatunk Istenhez." Efézus 3:12. Úgy gondolom, ehhez az üzenethez nincs mit hozzátenni. A világ változik, a pénz romlik, a természet nyög, a társadalmi jelenségek bukórepülésben, de Isten a helyén van már évezredek óta. Ha eltávolodtunk Tőle, vizsgáljuk meg, ki mozdult el? Ő biztosan nem! Ma is, 2015-ben is bátran fordulhatunk hozzá. A Jézushoz vezető út című könyvben az alábbi gyöny

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.” Pár Korinthusba írt második levele 3. fejezet 17. verse „Szabadság, egyenlőség, testvériség” – hangzott a nagy francia forradalom jelmondata a 18. század végén. És ez a mottó határozta meg a 19. és 20. század első felének európai történetét – gondoljunk csak a mi 1848-49-es szabadságharcunkra, a párizsi kommünre (1971), vagy a nagy októberi szocialista forradalomra (1917). Aztán oly sok erőfeszítés, harc és véráldozat árán végre a 20. század közepére nagy nehezen sikerült megvalósítani a szabadságot és az egyenlőséget. Annyi szépséghibája persze volt a dolognak, hogy a vasfüggönytől nyugtra szabadság volt, keletre pedig egyenlőség. Milyen szerencse, hogy ez mind már csak történelem, és az egységesülő Európa végre megvalósította a francia forradalom hármas eszméjét. Nem tudom miért mosolyogsz, kedves olvasó? Szabadok vagyunk – hiszen önszántunkból dolgozunk napi 10-12 órát, aztán a pénzt, amit kerestünk (meg amit meg

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (90. Zsoltár 12. vers) Nemrégiben Ezékiás király történetét tanulmányoztuk, aki a déli országrész, istenfélő, reformkirálya volt. Bűnbánatra hívta a népet, megtisztíttatta a templomot, sok év után ismét szédert ültek (2Krón.29.f.). Isten hatalmas kézzel megszabadította az Asszír ellenség kezéből (2Krón. 32.fej.) Jeruzsálemben, Dávid városában mind a mai napig megcsodálhatjuk az általa készíttetett vízvezetéket, mely a Gihon-forrástól Siloám taváig kígyózik a hegy belsejében. Ahogy olvassuk „minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás.” „Sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is Júda királyának drágaságokat, és ő felmagasztaltatott minden pogányok szemei előtt.” (2Krón.32:30; 23). Aztán eljött a nap, mikor eljött Ézsaiás próféta az Úr üzenetével: „Rendeld el házadat, mert meghalsz, és meg nem gyógyulsz!” (Ézs.38:1). Ennyi volt. Nincs tovább. Ha a naptárra nézel, ezt l

Hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben, és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten titkának, Krisztusnak megismerésére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. Pál levele a Kolossébeliekhez 2. fejezet 2-3 verse Pál arra szólítja fel a gyülekezetet, hogy gyűjtsenek bátorságot, ahhoz, hogy összeforrva szeretetben eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára. Gyönyörűen van megfogalmazva, hogy mindez tulajdonképpen Krisztus megismerése.  Beszélnünk kell arról az ismeret gazdagságáról, amit Pál felvet a levelében. Miért kell a gyülekezetet felbátorítani, hogy szeretetben összeforrva eljussanak az ismeretre? A tévtanítók folyamatosan jelen vannak, és próbálják félre vezetni az embereket és elterelni őket Krisztus valóságos követésétől. Ma is találkozunk hasonló helyzettel, amikor emberek azon fáradoznak, hogy félrevezessenek másokat. Ekkor nagyon erősnek kell, és össze kel

„ És imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására.” Pál levele a filippibeliekhez 1:9-11 Nemrég meglátogattam nagymamámat, aki ebben az évben ünnepelte 95. születésnapját. Mindig egy életvidám asszony volt. Sokat jött-ment, tevékenyen töltötte napjait. Ha visszagondolok az együtt átélt időre, őt sosem láttam üldögélni, pihengetni. Nagymamám mindig sürgött-forgott, hogy elvégezze munkáját (sütés-főzés, paplan-varrás), és gyermekeinek, unokáinak kedvében járjon. Ha nem a család volt tevékenységeinek célja, akkor sem volt tétlen, hanem felkereste az éppen kórházi ápolásra szorult ismerősöket, vagy pedig idős koruk miatt otthoni tartózkodásra ítélt hittestvéreit. Egy kis ételt, süteményt vitt nekik, majd beszélgettek, és imával zár

"Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által." Pál levele az ‭efezusiakhoz‬ ‭2‬:‭19-22‬‬‬‬ Tudod, milyen érzés idegennek lenni. Tapasztaltad már akár egy messzi országban, ahol senki sem beszéli a nyelvedet, senki sem tudja, milyen a kultúránk, és mindenki csak az „éhségről” viccelődik veled.  És érezted, milyen idegennek lenni itthon. Amikor bekerülsz egy társaságba, ahol mindenki ismer mindenkit, te pedig csak a baratod barátnője, vagy a feleséged férje vagy az öcséd bátyja vagy, akit senki sem ismer, és mindenki jól elbeszélget a többiekkel, csak éppen te állsz az üdítők mellett szerencsétlenül, és legszívesebben már indulnál is a kabátodért.  És érezted, milyen idegenn