reggeli dicséret

"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem." Galata 2,20 Amikor meghaltam, vége az életemnek. Nem veszek levegőt, nem dobban meg többé a szívem, nem gondolok semmire, mert nem létezem. Amikor meghaltam, minden megszűnik, a világom, a terveim, a gondolataim, a tetteim. Akkor már nem lát senki, nem beszél hozzám senki, nem hall engem senki. Ha Krisztussal haltam meg, vége az addigi életemnek, mert Ő meghalt helyettem. Az én hibáim, bűneim, helytelen tetteim, álnokságom és minden vétkem miatt. Amit eddig tettem, nem számít, amit eddig gondoltam, lényegtelen. Ahogy eddig éltem nem élek úgy tovább, mert az az élet már nem az enyém. Jézus olyan büntetést szenvedett el értem, amit sohasem tudtam volna elhordozni, így adósságom olyan nagy, amit sohasem tudok visszafizetni. Mindenem, amim van, m

Sokszor hallottam is, meg jó néhányszor odaírtam a születésnapi köszöntés végére. Zsoltár 37:4. „Gyönyörködj az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit!” De mit jelent „gyönyörködni az Úrban”? Ma reggel elgondolkodtam ezen, és eszembe jutott egy kedves ismerősöm, akinek kisfia született pár hete. Ilyeneket mond: „Nem győzünk gyönyörködni benne! Azok a formás kis talpacskák, pici ujjak, reggeltől estig tudnánk találni valamit, ami olyan melegséggel tölt el. Tényleg nem fáradunk el gyönyörködni benne!” Vajon én tudok-e „gyönyörködni” az én drága Jézusomban? A hegyen elmondott szavaiban? A gyöngéd szeretetében, ahogy a vérfolyásos asszonnyal vagy a bűnös nővel beszélt? Rá tudok-e csodálkozni a Nikodémussal való – lényegre törő – beszélgetésére? Elképzeltem-e milyen volt a megdicsőülés hegyén? Átéreztem-e fájdalmát, amikor Jeruzsálem felett sírt. Belenéztem-e könnyes szemébe, amikor halála előtt imádkozott értem? Van egy törvényszerűség. Egyszerre, egy időben nem lehet sírni

„Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek.” Péter első levele 1:22 „Amióta megismertem a söprűt, az életem gyökeresen megváltozott. Lenyűgöző a szerkezete. Fantasztikus milyen egyenes a nyele, és hogy milyen simára le van csiszolva. Jó érzés abban a tudatban megmarkolni, hogy ez a söprű az enyém, és azt csinálok vele, amit akarok. Aztán ott vannak az egy kötegbe erősített szállak. Hosszasan tudom szemlélni söprűm fején a rendezettséget, és a szállak szép íves vonulatát. Van, hogy végigsimítom rajta a kezem, és örömmel tölt el az a tudat, hogy nekem van a legszebb söprűm a világon. Nagyszerű dolog ez a söprű, alig tudok betelni vele. És a legjobb dolog, amikor használhatom. Amióta rendelkezem a söprűvel, azóta sokkal gyorsabban el tudom kergetni azokat, akikkel nem értek egyet, vagy akik engem csúnya mód megbántottak. Úgy érzem, a söprűm visszaadta életem értelmét.” Furc

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk, eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket.” (Míkeás könyve 7. fejezet 18-19. vers) Nem tudom, te hogy vagy a megbocsátással. Lehet, hogy neked ezzel nincs gondod, hogy fel sem veszed, ha megbántanak, vagy ha mégis, akkor is csupán néhány pillanat és már szívből meg is bocsátasz. Én sajnos nem vagyok ezen a szinten. Egyrészt tudom, hogy le kéne tenni, el kéne engedni a sértéseket, hogy keserűség ne növekedjen gyűlöletté a szívemben. De olyan nehéz a bántásokat elfelejteni… főleg, ha nap, mint nap ugyanúgy ismétlődnek… S ami számomra a legnehezebb, önmagamnak megbocsátani. Nemcsak tudni, hanem elhinni és elfogadni azt, hogy Isten a feledés tengerébe veti a bűneimet, hogy nem hányja szememre, ha 70x7-szer is ugyanazért a hibáért kérek boc

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” Pál Filipiekhez írt levele 1. fejezet 6. verse Pálnak ez a levele akkor keletkezett, amikor fogságban volt, és mégis az öröm levelének hívjuk. Az üdvözlés után Pál hálaadással kezdi a levelet, amiből egy verset olvashatunk e mai napon. Szorongattatott helyzetben hálát adni példaadó cselekedet. Pedig a börtön sötétjében is az a tény, hogy egy Krisztus követő gyülekezet megalakult, csoda, tehát ok van a hálaadásra. De nemcsak a puszta létezésért örül, hanem annak is, hogy szolgál. Az élet sok veszélyes szakaszán vezetőre van szükségünk, amint a hajónak révkalauz kell a homokzátonyok között vagy a sziklás folyón. Hol találunk ilyen vezetőre? A Bibliához utasítunk benneteket, kedves testvéreink. A Bibliát Isten ihlette, szent emberek írták. Pontosan és világosan megmutatja mind az ifjak, mind az idősek kötelességeit. Emelkedetté teszi a gondolkodásunkat. A Bib

És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjön ismeretben és minden értelmességben. Hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó, hogy legyetek tiszták és botlás nélkül valók a Krisztusnak napjára. Filippibeliekhez írt levél 1:9-10 A helyes értékítélet, az egyes élethelyzetek átlátása és a helyes döntés meghozatala sokszor állít bennünket válaszút elé, és ilyenkor átérezzük, hogy mekkora bölcsességre van szükségünk. Mivel ezek a helyzetek naponta ismétlődnek, bizonyára a mai nap sem lesz kivétel ez alól. Pál apostol szavaiból kiderül, hogy ennek a képességnek a megléte nem velünk született adottság, amit sem elnyerni, sem elveszíteni nem tudunk, hanem tanulható, kérhető, elnyerhető, sőt – az idézett vers tanúsága szerint – egymás javára, számára is kérhetjük. Jakab apostol is arra bátorít, hogy ha már felismertük ezt a szükségletünket, akkor ne habozzunk, ne legyünk szégyellősek, hanem „ akinek nincsen bölcsessége, kérje I

„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.” Pál levele a rómaiakhoz 10:9 Már a második gyertyát készülsz meggyújtani az öt perc alatt összetákolt koszorún, mert kellett a jelkép a várakozáshoz, visszatekintéshez. Szívedben emlékek kavarognak, és a jövő eddig még nyitott kérdéseivel járják a keringőt.  Közeledik az év vége, és ilyenkor mindig többet gondolsz bele, mint amit akkor érzel, amikor megtörténik. Ilyenkor még misztikus, a téli rövid nappalok is jótékony ködbe burkolják ezt a hónapot és a vele járó gondolatokat. És szívedben ott a várakozás. És meséled a gyermekednek, hogy mire emlékeztek ilyenkor, és mi az, ami felé a tekinteteteket előre emelitek. De ott van benned a félelem, hogy ne csak annyit jelentsen ez, mint az év végi forduló.  Mi is az advent? Mit jelent, hogy Isten megváltott? Hogyan lehet erre igazán emlékezni? Isten ma ezen az igén keresztül szeretne neked útmutatást adni.