Bejegyzések

hála címkéjű bejegyzések megjelenítése

Földi vagy mennyei

Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? János evangéliuma 3. fejezet 12. vers Egy keresztény író a “Jézus élete” című könyvben ezt írja Nikodémusról: “Nikodémus magas bizalmi tisztséget töltött be a zsidó államban. Magasan képzett, nem mindennapi jellemmel megáldott, nagyrabecsült tagja volt a nemzeti tanácsnak. Másokkal együtt őt is felkavarta Jézus tanítása. Bár gazdag, művelt, nagyrabecsült ember volt, mégis különösen vonzódott a szegény Názáretihez. A Megváltó ajkáról elhangzó tanítások mély hatást tettek rá, vágyott arra, hogy többet is megtudjon ezekből a csodálatos igazságokból.” {DA 167.1} Ez volt az oka annak, hogy éjszaka (az ő pozíciójában nem volt “ajánlott” Jézussal kapcsolatba lépni) ment Jézushoz. Pál apostol a híres aeropágoszi beszédében (Apcsel 17:22-34 https://abibliamindenkie.hu/uj/ACT/17 )   a filozófusoknak megpróbálja földi, számukra kézzelfogható oldalról megértetni a mennyei ...

A háláról és dicsekvésről

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Efézusi levél 2:8-9 Szoktál dicsekedni? Mire vagy büszke? Hogyan, mivel dicsekszel, amikor dicsekszel? Érdekes kérdés a dicsekvés kérdése. Egyrészről ott van a jól végzett munka öröme. Megelégedéssel tölt el, amikor valamit elkészítettünk, jó eredménnyel befejeztünk. A befektetett idő, energia meghozta gyümölcsét. Másrészről ott vannak az elbukások elrettentő történetei, kezdve Luciferrel ( Ezékiel könyve 28:12-19 ), vagy Babilon királyával ( Dániel könyve 4. fejezete ), amelyek gyökerénél ott van az önfelmagasztalás, büszkeség, öndicsőítés… A Biblia arra emlékeztet, hogy minden hátterében ott van Isten kegyelmének ajándéka, ezért legyünk hálásak, és dicsőítsük Istent. Hálánk és dicsekedésünk többet árul el a kegyelemhez való viszonyulásunkról, mint gondolnánk! Te miért adsz hálát, kit magasztalsz ma? Legyen áldott a napod!

Kire számítasz?

Kép
Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek. Jeremiás 17:14 Amikor beteg vagy, kitől, mitől szoktad várni a gyógyulást? Ha rabságában tart egy szenvedély, hogyan próbálsz tőle megszabadulni? (Egyáltalán próbálsz-e szabadulni?) Furcsák lehetnek ezek a kérdések, és semmiképpen nem arra bátorítalak, hogy ne fordulj orvoshoz vagy szakemberhez! A kérdés megfogalmazható úgy is, hogy végső soron kiben, miben reménykedsz. Túl látsz-e az emberen, s látod -e Istent? Bízol-e Őbenne? Rá tudod-e bízni életed vagy halálod? Hálás vagy-e Neki az életedért? Tudsz-e megpihenni a szeretetében, és szívből Őt dicsérni? Isten erre hív: bízd rá magad minden bajodban, vele élj meg minden nehézséget, ápold a szívedben a hálás lelkületet, dicsőítsd őt az életeddel és szavaiddal. Legyen áldott a napod!

Bizonyíték, nem ígéret

Kép
Áldott az Úr, aki nyugalmat adott népének, Izráelnek egészen úgy, ahogyan megígérte. Egyetlen szó sem veszett el azokból az ígéretekből, amelyeket Mózes, az ő szolgája által megígért. Királyok első könyve 8. fejezet 56. vers Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, soha nincs jó idő, mindig esik az eső. (Magyar népdal) Nemrég olvastam egy felmérést, miszerint a magyarok nem csak a sportban, a tudományban vagy a filmgyártásban jeleskednek, vagy vannak bizonyos szempontból élmezőnyben, hanem sajnos egy egész negatív dolog miatt is: mi vagyunk Európában a leginkább pesszimisták. Borulátásunk már-már világhírű és a saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy majdhogynem kiirthatatlan a mindennapjainkból. Hiába döntjük el, hogy mától kevesebbet fogunk panaszkodni, újra, meg újra azon kapjuk magunkat, hogy megint belecsúsztunk a negativizmus csapdájába. Mi lehet a kiút ebből a zsákutcából? Nagyjából 500 év telt el a kivonulás eseményei és Salamon király uralkodása között ám Isten jótettei nem ...

Menekülés és hála

Kép
Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri a szám. Zsoltárok könyve 34. fejezet 2.verse Amikor Dávid a 34. zsoltárt írta egy rendkívüli tapasztalaton volt túl. Hosszú idő óta folyamatosan menekült Saul király elől, aki őt halálra kereste, pedig Dávid valójában sohasem volt ellene. Minden menedék elfogyott, nem volt több búvóhely, egyetlen barát háza sem, egyetlen rejtek sem. Végül ellenséges földre, a filiszteusok vidékére került, ahol a valódi ellenség várta: Abimélek király, aki szintén gyűlölte őt. Nem csoda, hisz volt rá oka. Izráel Dávidnak köszönhette egyik legnagyobb győzelmét, amit a Góliáttal vívott győztes párbaj után arattak. Ezért Abimélek mindent megtett volna, hogy a kezébe kapja az óriás legyőzőjét, hogy bosszút állhasson, hogy helyre billenthesse hatalmának egyensúlyát. Erre az besétál az ő városának kapuján. A bibliai hős egy sakk-matt helyzetbe került, mindenhol életveszélyben van, ellenséges kezekbe esik. Hogyan menekülhetne meg? Ha gonosz ember lenne, joggal mond...

Napról napra

Kép
Áldott az Úr, aki napról napra gondoskodik rólunk, a mi szabadításunk Istene... 68. Zsoltár 20. vers Talán gyermekként legegyszerűbb megtapasztalni a napról napra gondoskodást és leginkább szeretett szüleink részéről. Reggel felkeltenek, segítenek az elinulásban, a napi rutinban: mosakodás, öltözködés, reggelei, majd irány a suli. Általános iskolábn én leggyakrabban otthon ebédeltem, nem voltam napközis, szóval a szüleim és nagymamáim gondosjodtak az ebédről, a délutáni tanulásom ösztönzéséről, a játéklehetőségekről, majd a vacsiról és az est rutinról is. Mai napig emlékszem egy-egy mesére, amit olvastak nekem, vagy édesapámmal való közös filmezésekre később. Minden tőlük függött. Ők teremtették meg rá a lehetőséget. De ahogy a gyermek nem gondol bele abba, hogy mit jelent szülei részéről a mindennapi gondoskodás, úgy az átlag ember sem gondolkodik túl sokat az Isten irántunk való gondoskodásáról. Pedig az még túl is megy mindazon, amit a szüleink tettek, tesznek értünk. Egyrészt, Ő ad...

Ma adj hálát!

Kép
Zarándokének. Áldjátok az Urat mindnyájan ti, akik az Úr szolgái vagytok, akik az Úr házában álltok éjjelente! Emeljétek föl kezeteket a szentély felé, és áldjátok az Urat! Áldjon meg téged a Sionról az Úr, aki az eget és a földet alkotta! Zsoltárok könyve 134:1-3 Mennyivel könnyebb a rosszat keresni mint a jót. Mennyire könnyű tönkretenni egy napot egyetlen bolhacsípéssel. Ráadásul mi magyarok nagyon jók vagyunk a bosszankodásban. Mindig az a kérdés, mire figyelünk. Minden csak a fókusz kérdése. Láttál már fényképet amin egyszerre látszik egy nagyon távoli és egy nagyon közeli dolog? Az egyik erőteljes, éles vonalakkal rendelkezik, míg a másik homályos, és szinte eltűnik a háttérben. Ilyen ez is. Amikor a fókuszod a rossz dolgokra helyezed, akkor szinte észre sem veszed a jót. Ha a fókusz a jón van, már nehezebben bosszant a rossz. Amikor egy trauma ér bennünket, valami bosszúság, valami ami nagyon fáj, sokszor jön a kérdés: "Miért büntet Isten?" A kérdéssel a probléma a fók...

Csak vágysz rá, vagy jó is neked?

Kép
Hálaadásodat áldozd az Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Zsoltárok könyve 50:14 “Ha ez összejön, megváltozom!” Az ember hajlamos üres ígéretekkel bombázni az Istent, mintha ő vevő lenne rájuk. Úgy gondoljuk, hogy ostromlással, alkudozással, megfélemlítéssel elérhetünk nála olyan dolgokat, melyeket ezek nélkül nem tenne, vagy adna meg. “Ha úgy lesz, elmegyek templomba.” De ez nem így működik. Istent nem érdekli az alkudozásunk, ő nem az áldozatainkra kíváncsi. Ő meg akarja adni neked, de nem azt, amire vágysz (a Rolling Stones halhatatlan szavait idézve) hanem amire szükséged van. Még ha nem is tudod, hogy mi válna valójában a hasznodra. “Ha megszületik, leteszem a cigit.” Isten nem az áldozataidra vágyik. Nem azt akarja, hogy adj fel valamit, amihez ragaszkodsz, vagy ami jó neked. Azt szeretné, hogy ismerd fel: ő meg akar szabadítani mindattól, ami megkötöz. Ezek feloldozása nem áldozat, hanem megkönnyebbülés. Neki nem az kell, hogy feladd, hanem hogy érezd: ő ...

Énekeljetek... de minek?

Kép
Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását mindennap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Zsoltárok könyve 96:1-3 Néhány évig egy olyan gyülekezetben szolgálhattam, ahol több évtizedes hagyománya volt az istentiszteleti összejövetelek kezdésekor elénekelt négy-hat közösségi éneknek – a liturgia többi, elmaradhatatlan eleme, az ima, az adománygyűjtés, a bizonyságtétel és egyebek mellett. Az, hogy ennek mindnek bele kellett férnie a megszabott egy órás időtartamba, önmagában nem lett volna probléma (én azok közé a lelkészek közé tartoztam mindig is, aki inkább rövidebben szeret beszélni) ám mire én a gyülekezetbe kerültem, már nem a régi felállás szerint zajlottak az alkalmak. Tudniillik a liturgia bevezetésekor még hemzsegett a gyülekezet a zenélni tudó és szerető fiataloktól, akik minden héten hangszerekkel – zongorával, gitárral, csellóval, hegedűvel és más zeneszerszámokka...

Te mivel dicsekszel?

Kép
Mert ki a mi reménységünk, örömünk és dicsekvésünk koronája, ha nem ti a mi Urunk Jézus előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. Thessalonikabeliekhez írt I. levél 2:19-20 (ÚRK) Nemrég búcsúztunk valakitől, akinek 5 gyermeke, 11 unokája, 20 dédunokája és 15 ükunokája volt. Amikor nála jártam, mindig örömmel, büszkén, és Isten iránti hálával mutatta "kis családja" tagjainak fényképeit. „Ezt is megadta az Úr, hogy ennyi ükunokámat láthassam”- mondta. De mindannyian, akiknek vannak gyermekeink, unokáink, esetleg déd- és ükunokáink, ismerjük azt az örömöt. Az örömöt, amibe egy kis büszkeség is vegyül – nem az öntelt, sokkal inkább a hálás büszkeség. Hiszen nem a mi érdemünk, ha születik valaki a családunkba, hanem Isten ajándékai ők. Hozzánk hasonló módon büszkélkedik, dicsekszik Pál apostol is a fent idézett két versben. Csak kicsit másmilyen „rokonsággal”, gyermekekkel. Olyanokkal, akik az ő és munkatársai küzdelmei, lemondása, áldozatvállalása...

Engedd meg magadnak!

Kép
„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” Zsoltárok könyve 100 Hogy vagy, Kedves Olvasó? Milyen hetet hagysz magad mögött? Mik voltak benne a kihívások és az örömök? Milyen áldásokat fedeztél fel? Milyen győzelmeid voltak? Melyek voltak azok a(z akár aprónak tűnő) lépések, amiket te igenis megtettél, és büszke vagy rájuk? Mi az, ami aggasztott vagy talán még mindig aggaszt? Mi keltett benned félelmet, és mi volt az, ami lelkesített? Miért vagy hálás? Ma reggel engedd meg magadnak ezt a 10 percet, hogy beszélgethess ezekről a kérdésekről Istennel! Engedd meg magadnak az időt arra, hogy kizárd egy kicsit a külvilágot, hogy csak te legyél ott és Ő. Nem tudom,...

Makrokozmosz, mikrokozmosz: te m(k)it látsz benne?

Kép
„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” Zsoltár 19.2 Őszintén meg kell valljam, hogy nekem akkora hitem nincsen, hogy a világunk keletkezéséről, fennállásáról el tudjam fogadni azt az elméletet, hogy a véletlennek köszönhetően jött létre… Akár a bolygók, csillagok világára, akár az emberi test működésére, akár a mikrokozmoszra tekintek, olyan összetett, bonyolult, finoman hangolt, szűk határok köré kalibrált rendszereket látok, hogy sokkal könnyebb elhinnem, hogy egy briliáns elme tudatos tervező munkája nyomán jött létre világunk. Rengeteg kérdésem van, vágyom arra, hogy jobban megértsem világunk működését, összefüggéseit, de azért, mert vannak kérdéseim, nem kérdőjeleződik meg bennem, hogy Isten dicsőségét, alkotó munkáját „hirdeti az égboltozat”. Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében arról szól, hogy nem az a probléma, hogy ne ismerhetnénk fel a Teremtőt a teremtett világ szemlélése nyomán (vö. Róma 1.19-22). Akkor szembesülök az igazi probl...

Mire figyelsz?

Kép
Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek! Zsoltárok könyve 42:12 COVID alatt kitaláltam, hogy eljárok futni. Mivel nem nagyon mozogtam, be voltam zárva, úgy gondoltam ez jó lesz. Mindenkinek szüksége van a mozgásra, és mi lenne jobb mozgás, mint a futás?! Persze elindultam, és futottam, majd körülbelül 100 méter után úgy éreztem, hogy lehet nem volt olyan jó ötlet, egy kilométer után pedig már biztos voltam benne, hogy nem volt jó ötlet, mégsem ugrottam fel a következő hazafele tartó villamosra. Helyette futottam tovább, mert a célra figyeltem a fájdalom helyett. Elfáradhatsz! Senki sem mondta, hogy nem lehetsz fáradt. Senki sem mondta, hogy nem lehet eleged a küzdelmekből. Senki sem mondta, hogy nem érezheted kimerültnek magad egy nehéz nap után. A fenti ige nem erről szól. Nem egy önkínzásra alkalmas szöveg, amit elolvasol fáradtan, és konstatálod magadban, hogy még ezt is elrontottad. Elfáradhatsz! Kórah ...

Hála

Kép
Hálát adok értetek az én Istenemnek mindenkor azért a kegyelem ért , amely nektek Krisztus Jézusban adatott. Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Ezért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándék ban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlen ek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösség re . Korinthusiakhoz írt első levél 1. fejezet, 4-9. vers   Hálát adok, Uram. mindenért, amit ajándékba adsz nekem. Mindenért, amit én magam képtelen vagyok megszerezni vagy elérni. Ezért először is a kegyelem ért adok hálát, hogy függetlenül attól, ki vagyok, te törődsz velem, és szeretettel, jósággal fordulsz felém. Hálát adok a gazdagság ért, amivel megáldasz. És most nem az anyagi javakra gondolok, hanem minden...

Az igazi öröm

Kép
Bizony, bizony, mondom néktek, hogy ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. ‭‭János‬ ‭evangéliuma 16:20‬ "Az nevet, aki utoljára nevet." Az az igazi boldogság, ami megmarad, és nem tűnik el egyhamar. Időről-időre rá kell jönnöm, hogy rossz dolgokban keresem az örömömet az életben. Főleg az a probléma, hogy általában dolgokban. A kütyü-mániások, akik olyanok, mint én, mindig a legújabb számítástechnikai, vagy informatikai eszköztől, mások az új cipőtől, ruhától várják a boldogságot, de hamar rá kell jönnünk, hogy a kütyü a fiók, az új ruha pedig a szekrény mélyén várja a molyokat alig néhány használat után. A dolgok nem igazán adnak boldogságot, hiszen azt pénzen nem lehet megvenni. A valóság azonban az, hogy bár a pénz önmaga nem tesz boldoggá bennünket, és ez igaz, a kutatások bizonyítják, hogy a vásárlás, és az új dolgok megszerzése komoly örömforrás minden ember számára. Az egyetlen probléma ezzel az örömmel, hogy ...

Fürjek és manna

Kép
Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket. 105. Zsoltár 40. vers Mózes második könyve, a Kivonulás könyve az Egyiptomból kivonuló Izrael történetét írja le. Ez, és az utána következő három könyv, melyek szintén a kivonulással foglalkoznak, tele vannak olyan csodálatos eseményekkel, melyek közül sokat elképzelni is nehéz lenne. Az egyiptomi tíz csapás, a kő, melyből víz fakad Mózes szavára, a felhő— és tűzoszlopban megjelenő Isten, és rengeteg másik csoda mind mélyen az emlékébe éghettek azoknak az izraelitáknak, akik a néppel együtt vándoroltak a pusztában. Legalább is így gondolhatnánk ötezer év távlatából. A 105. zsoltár ezeknek a csodálatos eseményeknek állít emléket, a mai alapigénk pedig, a 40. vers kimondottan Mózes 2. könyvének 16. fejezetére utal. Itt olvashatjuk azt a történetet, amikor a pusztában vándorló nép fellázadt Mózes, Áron és Isten ellen, és inkább visszavágyott Egyiptomba, ahol olyan jó dolguk volt, hiszen jókat ehettek minden nap. A pusztáb...

Mitől félnénk?

Kép
De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat. Ézsaiás próféta könyve 26:19 Mindannyian félünk valamitől. Van aki a kígyóktól, van aki a pókoktól, van aki a sötéttől, és van aki a haláltól. Legtöbben félünk a haláltól. Félünk a gondolattól, hogy elmúlunk, hogy elfelejtenek. Félünk, mert nem tudjuk mi van a halál után (vagy legalábbis csak egy leírás alapján hiszünk valamiben). Ez tényleg félelmetes. Ézsaiás mintha nem félne. Várja a feltámadást. Várja, hogy azok, akik eltávoztak, visszatérjenek a halálból, és ismét azokkal ünnepeljenek, akik szerették őket. Érti, hogy a halál nem szükségszerűen a vége egy történetnek, csak egy állomása annak. Isten mellett nincs félelem. Amikor a legsötétebb úton járunk, legnagyobb félelmeinkkel nézünk szembe, bizalommal nézhetünk Istenünk felé, aki megígérte, hogy feltámaszt a halálból. Nem csak hogy feltámaszt, de megígé...

Kiteljesedő öröm

Kép
Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes legyen. János első levele 1:4 János ott volt Jézus életének főbb pillanataiban – azokban, amiket mi is olvashatunk az evangéliumokban. A társaival együtt hallotta beszélni a Mestert, közvetlenül tőle tanult. Látta, ahogy számtalan csodát tett Izrael népe között, látta bevonulni Jeruzsálembe, majd ugyanazon a helyen meghalni. Találkozott vele halála után, és hallotta, ahogy azt mondta: "ne féljetek!" Nem tudom, a te életedben volt-e olyan meghatározó tapasztalat, mint ez lehetett János számára. Ha volt, bizonyára mindenkinek tovább akartad adni az élményt: aki csak szembe jött veled, mindenkinek elmesélted, mert úgy gondoltad, ezt meg kell osztani velük is. Az ember nem csak azért akar továbbadni egy jó hírt, hogy a másik ember is örüljön neki – lehet, hogy a másikat hidegen hagyja az, ami számomra örömhír. Azért akarjuk elmondani, mert az örömünk akkor teljesedik ki, ha továbbadjuk, legyen szó bármiről: egy gyermek születése, eg...

Isteni ejtőernyő

Kép
Egy bűnös asszony pedig, aki abban a városban élt, megtudva, hogy Jézus a farizeus házának vendége, olajat vitt magával egy alabástromtartóban, megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal. Lukács evangéliuma 7:37-38 Éreztél már ekkora hálát? Charlie Plumb ma az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetének nyugalmazott tisztje, a hatvanas évek közepén vadászpilótaként végzett szolgálatot Vietnámban. Hetvenöt küldetést hajtott végre a USS Kitty Hawk repülőgép-anyahajóról. Egy ilyen anyahajón egyszerre több, mint 5000 ember dolgozik, így nem véletlenül nevezik őket úszó városoknak. Úgy is működnek, mint a városok: mind az ötezer ott állomásozó katonának — a legalacsonyabb beosztásútól kezdve a legmagasabbig — feladata van. Ki a fedélzetet mossa fel, ki a hajót javítgatja, ki pedig a repülőgépeket vezeti. Charlie is tisztában volt vele, hogy hogy emberek szakadatlan dolgoznak azon, hogy ő folyamat...

Leborulva, de hogyan?

Kép
„Új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből.”  Jelenések könyve 5. fejezet 9. vers Isten létezését, nagyságát, hatalmát többféle módon ismerhetjük el. Elismerhetjük a logika vagy a tapasztalatok kényszerítő hatása alatt. Ez történik majd Jelenések könyve szerint, amikor Isten ítéletei nyilvánvaló lesznek mindenki előtt: „ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid.” Jelenések 15.4 A 22. Zsoltár is szól erről: „A föld legvégéig mindenkinek eszébe jut az Úr, és megtérnek hozzá, őelőtte borul le a népek minden nemzetsége. Mert az Úré a királyi hatalom, ő uralkodik a népeken. Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok, térdet hajt előtte minden halandó, aki nem tudja életét m...