Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október 12, 2008
Hit a feltámadásban „Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.” Jób 19:25 A fenti szavak Jób pátriárka védőbeszédnek része. Úgy gondolom soha senki sem volt közülünk olyan áldatlan helyzetben, mint ő. Mégis az Istenbe vetet hite töretlen maradt. Milyen bátorító ez számunkra is! Ha hitünk kipróbált és szilárd, jöhetnek ránk akármilyen megpróbáltatások, az megmarad, mert nagyobb a Segítő, mint a támadó. Az igazi hit mellé nem fér kétség. Jób kijelentésében a bizonytalanságnak még a kétely legkisebb árnyékát sem lehet megsejteni. A szomorúságban, betegségben és gyászban mély meggyőződéssel mondja el azt, ami lelke mélyéről fakad: „mert én tudom!” Vajon ez az élő hit hatja át az én életemet is? Van erőm ellenállni a rám törő kísértéseknek? Vajon hétköznapi és a szentnapi hitem azonos? Mi az, amit Jób tud? „Az én megváltóm él!” Ez az ószövetségi Szentírás egyik legmegdöbbentőbb kijelentése. Azt mondja el, ami még nem történt meg. Úgy tekint a jövőre, m
A víz színére vetett kenyér "Szállíts élelmet a tengeren, mert idő múltával visszanyered azt!" Prédikátor könyve 11:1 Ezt a szöveget kétféleképpen értik az írásmagyarázók: a halászok vessék a kenyeret a víz színére a nagyobb halfogás reményében, a másik pedig a kereskedőknek szól, hogy szállítsanak élelmet a tengeren, mert hosszútávon hasznot fog hozni. Ma a legtöbben sem kereskedők, sem halászok nem vagyunk, bár az utóbbiak inkább, ha a halászáson emberhalászást értünk. A tanulság azonban minden embernek szól. Annak a gondolkodásmódnak az elsajátítása, hogy nem az a legnagyobb érték, ami éppen a kezünkben vagy a kincsesládánkban van, hanem az, amit feláldoztunk, vagy odaadtunk, sokat gazdagítana rajtunk. "Add oda a legjobbat, amid van, és te leszel a gazdagon megajándékozott" - mondta egyszer valaki, aki rájött, hogy ezen a világon a dolgok sokszor logikátlanul működnek. A mi emberi, bűnnel és önzéssel átitatott logikánk túl jól tudja a matematikát, és kevésbé szám
Jézus hálája az őszinte hívőkért „Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.” Lukács evangéliuma 10. fejezet 21.vers Jézus a földi szolgálatát nem magányosan végezte. A pusztából való visszatérés után tanítványokat hívott el, akik között sajátos rétegződést ismerhetünk fel. Tudjuk, hogy Jézust tömegek követték, de a Biblia mégis megkülönböztet egy százhúszas (Apcsel.1:15), egy hetvenes csoportot (Lk.10:1) és a legismertebb tizenkettes tanítványi körön belül is három (Péter, János és Jakab) különleges kapcsolatban volt Vele. Ez a fejezet a hetven tanítvány kiküldéséről szól. Jézus ezzel fejezte ki szimbolikusan, hogy Ő a földön élő összes népnek elérhetővé kívánja tenni Isten országának örömhírét. /Mózes első könyvében Noé gyermekeitől hetven nép származott ki. (1.Móz.10.f.)/ Ez a Szentlélek által
Hallgass a Mesterre! "Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek." János evangéliuma 15,8 Ma ismét alkalmam volt sok kis tanítványt látni az edzőteremben, ahogy odavágták egymást a szőnyeghez. Fehér, sárga, piros, zöld, barna, fekete övek (nem biztos, hogy ez a helyes sorrend) díszelegtek a derekukon. Arról árulkodnak, hogy gazdájuk már elért valamit a cselgáncsban. Mondhatom úgy is, hogy a befektetett sok-sok munkaóra meghozta a gyümölcsét. Aztán ahogy ott ültem gyerkőcöm edzésén és figyeltem Zoli bácsit, még valami megfogalmazódott bennem. Ezek a gyerekek valószínűleg nem egyedül győztek a meccseken. Láttam, ahogyan az edző milliószor elmondja, megmutatja a fogásokat, türelmesen és valamiféle tisztelettel a szemében átadja az évtizedek óta összegyűjtött kincseit. Néztem a tanulókat/tanítványokat, s valami nagyon egyszerű, de annál sokatmondóbb megállapításra jutottam. Ezek a gyerekek bíznak az edzőben. Nem kérdőjelezik meg
Az evangélium Isten hatalma „Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívőnek: először is a zsidónak, azután a görögnek.” Rómabeliekhez írt levél 1:16 (Szent István Társulat) Egy asszony elhaladt egyszer egy garázssor mellett, ahol különböző használt holmikat árultak. A sok kacat között meglátott egy képet, amely megragadta a figyelmet. A képen a következő felirat állt: „Az imádság életeket változtat meg.” Megvette a képet, majd mikor haza érkezett vele, keresni kezdte a megfelelő helyet a házban. Úgy gondolta, hogy az étkezőben mindig szem előtt lesz, így felakasztotta a falra az ebédlő asztal fölé. Izgatottan várta a hazatérő férjét, aki közömbösen reagált felesége új szerzeményére. Másnap, mikor az asszony észrevette, hogy a kép nincs a helyén, majd takarítás közben megtalálta elrejtve a könyvespolc mögött. Furcsállotta a dolgot, de visszaakasztotta a képet a falra. Másnap megismétlődött az esemény. Ekkor megkérdezte a férjét, hogy mi a baj?
Hálás élet „Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. Prédikátor könyve 3:12-13 Kissé bosszúsan hajoltam a porszívó fölé: miért nem működik! Sietnék, de hiába erőlködöm, akárhányszor nyomom meg a bekapcsoló gombot, nem indul el. Kicsit megrázom, aztán újra próbálkozom, aztán jön a következő trükk, de semmi eredmény. Már éppen indulnék a csavarhúzóért, hogy belenézzek a porszívóba, vajon miért nem működik. Azért teszek még egy utolsó próbát: megnézem, be van-e dugva a konnektorba. Hát nincs… Jártunk már így? Minden rendben, „csak” a lényegről feledkeztünk meg: üres tank, feladatlan levél, kiszakadó bevásárlószatyor. Nos, ez mind orvosolható feledékenység, de élni csak egyszer élünk. Ezért a tanács: „nincs jobb dolog, mint ha örül az ember”. Amennyiben maradt bennünk kétely, hogy ez hangsúlyosan benne van a Bibliában, olvassunk el néhány további b