reggeli dicséret

De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem kell meghalnia. Azokat a vétkeket, amelyeket elkövetett, elfelejtem majd neki. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog! Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, az Úr –, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen. Ezékiel próféta könyve 18:21-23 Gyakran a teológiai (=Istenről szóló beszéd) különbségeink egyetlen nagyon egyszerű, de mélyre ható különbségből fakadnak. Ez a különbség olyannyira természetes, hogy el se lehetne képzelni másként a világot, ez pedig nem más, mint az, amit lelkigondozói körben úgy nevezünk: Istenkép. Van egy kedves ismerősöm. Kedves… Mit jelent ez egyáltalán? Nem, valójában nem kedves. Nekem kedves, de az emberekkel nem az. Éppen ezért vannak sokan, akik egyáltalán nem kedvelik őt, és ha tehetik, messzire elkerülik. Keserű, tudálékos, minden lében kanál – ezt látják belőle ...

Az Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok. Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 8. vers Voltál már úgy, hogy egy egész napos utazás után letetted a fejed, elaludtál és álmodban is ott ültél a kocsiban, a buszon és utaztál tovább? Vagy, hogy egy munkás nap után még álmodban is fested a lakást, gyomlálod a kertet, szeded a cseresznyét, magozod a meggyet, vagy beragad egy sokat dúdolt dallam... Bizony, nem kell agykutatónak lenni ahhoz, hogy belássuk, hogy a gondolkodásunkat leginkább azon dolgok határozzák meg, melyekkel a legszívesebben és a legtöbbször foglalkozunk. Amit naponta, rutinszerűen szemlélünk, hallgatunk, kimondunk, cselekszünk, az mind befolyásolja érzelmeinket, mélyen zsigereinkbe vésődik és meghatározza jellemünket. Éppen ezért, ahogy E.G.White megfogalmazza „ Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt...

Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok! Pál apostol Filippibeliekhez írt levele 4.8   Ismerős az a helyzet, amikor egy probléma, konfliktus úgy ráterhelődik a lelkedre, hogy gyomorgörcsöt okoz? Azzal kelsz, azzal fekszel, foglyul ejti a gondolataidat, megbénít és akadályozza a megoldás megtalálását is. Bevallom, én többször kerültem már ilyen helyzetbe. Idővel rá kellett jönnöm, hogy valamit kezdenem kell ezekkel a helyzetekkel, mert lelki és testi bajokat fog okozni. Megértettem, hogy le kell vennem a tekintetemet arról a problémáról, helyzetről, ami ennyire leterhel, hátrébb kell lépnem egy kicsit, s a tekintetemet másra kell irányítanom. Pál tanácsa sokat segít nekem, ha szó szerint veszem: „amik csak”. Bármennyire nehéz, arra van szükségem, hogy csak arról gondolkozzam, ami pozitív, hogy Istent, az ...

"Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!" Mózes ötödik könyve 6. fejezet 6-7. vers Isten parancsaihoz – amikről ez a két fenti mondat is szól – többféleképpen lehet viszonyulni. Az egyik lehetőség, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk őket. A másik lehetőség, hogy válogatunk közöttük, például tetszés, vagy valamilyen sajátos logika alapján, és egy részüket megtartjuk, másik részüket nem. Úgy is dönthetünk, hogy mindegyiket fontosnak tekintjük és megtartjuk. Ami óta olvasni kezdtem a Bibliát, én mindegyik fázison átmentem. Eleinte úgy gondoltam, hogy Isten parancsai ma már nem fontosak. Aztán rájöttem, hogy ezek a javunkra válnak és védenek minket, ha megtartjuk őket, és akkor kezdtem egyik-másikat komolyan venni. Aztán elérkezett az az idő is, amikor rájöttem, hogy mindet azért adta Isten, mert jót akar nekünk, ezért eld...

“Ezért tehát elméteket felkészítve legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.” (Péter első levele 1:13) Mit jelent a józanság? Azt, hogy nem iszok meg egy fröccsöt a kollégákkal? Azt, hogy amikor mindenki részeg, akkor én kihúzom magam, és elmondom, hogy nem iszok? Azt, hogy nem fogyasztok semmilyen tudatmódosító szert? Mi a józanság? Persze ezeket is jelenti, de nem kizárólag. Nem hiszem, hogy Péter első sorban ezekre gondolt amikor a levelet írta. Rengeteg dologban meg lehet részegedni. Ma, amikor a félelem kerít hatalmába minket, mert a világ egy válasággal néz szembe, a szer, ami megrészegít mindenkit, az maga a rettegés. A pánik, ami nem enged el, és kilök minden mást a gondolatainkból. Beszélgettem egy fiatallal, aki azt mondta, hogy jól van, csak egy baj van, hogy állandóan fél. Retteg tőle, hogy mi lesz így velünk. Bármerre olvasott utána, bármilyen cikket talált, minden a betegsé...

  "Ezek után találkozott vele Jéz us a templomban, és mondta neki: Íme meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!" János evangéliuma 5,14 Nem könnyű a rossz szokásainkkal felhagyni, legtöbbünknek még akkor sem, amikor már látjuk, tapasztaljuk, hogy tönkre teszik az életünket. Nem véletlenül figyelmeztette Jézus azt az embert, akit 38 évnyi szenvedése után szabadított meg a betegségéből... A fájdalomból való szabadság öröme, és a visszaeséstől való félelem biztosan segít néhány napig új életet élni, de mi lesz akkor, amikor az újdonság varázsa elmúlik, a szenvedés emléke pedig elkezd halványulni? Mi védhet meg attól, hogy ismét a rossz beidegzéseket kövessük, s végül rosszabb helyzetbe jussunk?  Ha csupán félelemből nem teszünk valamit, az hosszabb távon nem lesz elég. Amire szükségünk van: új célok, megújult látásmód, új és jó szokások, és a naponta megújuló hála.  Gyógyuló alkoholbetegek körében találkoztam két gondolattal: Különb...

„A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét.” (Lukács evangéliuma 11. fejezet 34. vers) Két ember ül egymás mellett egy padon a parkban. Gyönyörűen süt a nap. Az egyik behunyja szemét és élvezi a meleg sugarakat, a másik felteszi a napszemüvegét, mert bántja a fény. Két ember ül egymás mellett egy padon a parkban. Az egyik nézi, ahogy a szellő lengeti a faleveleket, a rigókat, melyek ugrálnak a zöld gyepen. A másik előveszi notebookját és játszik, hogy unalmát elűzze. Két ember ül egymás mellett egy padon a parkban. Egy anyuka tolja babakocsiban síró gyermekét. Az egyik rámosolyog a babára, míg a másik mp3 lejátszóját dugja fülébe. Egy pad. Két ember. Egy környezet. Két világ. Hogy van az, hogy bár ugyanabban a környezetben ugyanazt nézzük és mégis, ahányan vagyunk, annyiféle világot látunk? Mi a titka annak, hogy a szemünk ugyanazokat az információkat, jeleket juttatja el az agyunkba, még...

„Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (141. Zsoltár 3. vers) A Talmud beszél egy királyról, aki egy nap azzal a kéréssel fordult az egyik udvari bolondjához, hozza el számára azt a dolgot, ami a legjobb, a legértékesebb a világon, majd a másik udvari bolondjához fordult és kérte, hogy ő pedig a világ legrosszabb dolgát hozza el neki. Kis idő múlva visszajöttek a bolondok. Az első, aki a világ legjobb dolgát hozta; tarisznyájából előhúzott egy nyelvet. Ekkor a másik mosolyogva húzta elő saját tarisznyájából a ’világ legrosszabb dolgát’, hiszen ő is egy nyelvet hozott. Hát igen, Jakab apostol is beszél arról, hogy az életben sokszor a legkisebb dolgoknak van a legnagyobb szerepe; a lovak zablája; a hajó lapátja; egy égő gyufa az erdőben… kicsiny dolgok ugyan, mégis ezek irányítják, amazok útját. S nyelvünk is ilyen, mert „Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek: Ugyanabból a szájból jő k...

„És a mit könyörgésetekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.” (Máté evangéliuma 21. fejezet 22. vers) Sokan erre és az ehhez hasonló Igeversekre hivatkozva bizonygatják az Istenbe vetett bizalmuk megingását, mondván; Én annyit imádkoztam egy jobb munkahelyért, én úgy kértem Istent, hogy adjon nekem társat, én annyit könyörögtem, hogy a fiam, a lányom megtérjen. És hiába minden, az Isten nem adta meg. Talán nem is létezik. Másrészről rögtön jön a válasz: Biztos, hogy hittel kérted? Azért nem adta meg az Úr, mert nem könnyek között könyörögtél. Vagy, azért nem kaptad meg, amit kértél, mert nem vált volna javadra. És valóban fontos, hogy megfelelően értelmezzük ezt az ígéretet. Először is be kell látnunk, mi csupán azt látjuk, ami a szemünk előtt van. Nem látjuk a dolgok mozgatóját, a szándékot. Például, én csak azt látom, hogy az az ember részegen tántorog az utcán, de nem látom miért került ebbe a helyzetbe. Én csak azt látom, hogy a feleségem ma ok nélkül kiabál velem, de ne...

"Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem." Zsoltárok könyve 63:7 Hányszor gondolsz egy nap arra, akit igazán szeretsz? Hányszor jut eszedbe, hogy van társad, férjed, feleséged, barátod, barátnőd, szeretted? Rápillantasz a kezeden csillogó karikára, és tudod, hogy Ő szeret. Telefonálás közben a tekinteted rátéved az irodád asztalán lévő képre, és belül a szíved mélyén elmosolyodsz. A rádióban szól a zene, és meghallod a ti számotokat. Az utcán elhalad melletted valaki, és ugyanazt a parfüm illatát érzed, amit Ő kapott tőled karácsonyra. A buszon valaki a Kedves kedvenc könyvéről beszélget, valakin látsz egy ugyanolyan pulóvert, mint az övé, és közben azon gondolkodsz, mivel várjad őt este haza. Nem lehet számba venni a pillanatokat, amikor tudatosan vagy tudat nélkül ott volt a gondolataidban a létezése, szavai, mozdulatai, szeretete; ő az életed része. Mondd, mikor gondoltál utoljára Istenre? Könyörtelenül számolod a pillanatokat, és hamar a végére...