reggeli dicséret

   "Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust." János 17,3 Az emberben mindig élt a vágy az örök élet után. Amíg a régmúlt fiai a vallásban, addig a ma embere leginkább a tudományban, netalántán a sci-fi-ben keresi annak megvalósulását. Az ipari forradalom magával hozta az ember helyettesítésének lehetőségét a munka világában a gépekkel, így hamarosan megjelentek a robotok. Később felfedeztük az egészségügyben is a robotika hasznosságát. 2003-ban végezték el az első olyan műtétet, ahol a súlyos áramütést szenvedett villanyszerelőnek, Jesse Sullivennek mindkét karját bionikus, azaz a saját idegpályájához kapcsolódó és annak segítségével mozgatható és érző karra cserélték. Így ő lett a világ első kiborgja. Egy tavaly megjelent cikk szerint ( http://www.origo.hu/tudomany/20160427-bionikus-kez-bionika-muvegtagok-muszervek-kutatas-technologia.html) lehetséges műszemmel helyettesíteni megbetegedett látósze

„Valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel. Mert semmit sem hoztunk a világra, ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk, és ruházatunk, elégedjünk meg vele.”  1Timóteus 6:6-8. Semmit sem hoztunk magunkkal, tehát mindenünk, amivel rendelkezünk, az Úré. Feltehetnéd a kérdést: Hát akkor mim van nekem? Tényleg, minden az Úré? A földem is? A telkem is? A házam is? A pénzem is? Az értékem is? Az életem is? A férjem/feleségem is? A gyermekeim is? Tehát nekem semmim sincs? Így igaz! Semmink sincs! „Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit!’ (1Timóteus 6:7) Viszont van egy hatalmas Királyunk, aki a gyermekeivé fogadott minket, és gyermeki jogon mindenünk megvan. Igaz, hogy végül el kell számolnunk mindennel, mert kölcsön kaptuk, de ez azt is jelenti, hogy nem kell aggódnunk, mert amire szükségünk van, arról gondoskodik a mi mennyei Atyánk. Azonban ez azt is jelenti, hogy nincs mivel dicsekednünk, hiszen mindenünk az Úré. Elszámolási kö

„Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” Zsoltárok könyve 55:23 Néhány évvel ez előtt feleségemmel és két gyermekemmel elmentünk Tokajba, hogy megmásszuk az 512 méter magas Kopasz hegyet. Kislányomnak könnyű dolga volt, mert babahorozó kendőben vett részt az egész túrán. Hároméves kisfiamnak azonban igazi kihívás volt élete első hosszabb gyalogútja. – Vajon hogy fogja bírni? – aggódtunk feleségemmel. Az erdei ösvény elején elhagyott minket egy négy-gyerekes család (ebből három kislány volt). Attól kezdve nem kellett motiválni fiunkat. Ha megálltunk pihenni, sürgetve noszogatott minket: – Na, induljunk már! Utol kell érnünk a kislányokat. Még a félúton levő padoknál is alig akart leülni, hogy elfogyasszuk az ebédünket. Körülbelül az út háromnegyedénél láttuk viszont a lányos családot, már visszafelé tartottak, de ez egy csöppet sem zavarta fiunkat: – Utolértük őket! – jelentette ki büszkén. Nemsokára elértük a csúc

„Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”   (Lukács evangéliuma 12. fejezet 34. vers) „Krisztus ezt mondta: „Ne gyűjtsetek kincset a földön… de gyűjtsetek kincset a mennyben. Mert ahol a kincsetek, ott van a szívetek is.” (Mt. 6:19–21) Ez a keresztényeket fenyegető egyik veszély. A kincsgyűjtés miatt szükségtelen terheket vállalnak magukra, míg másra szinte már nem is tudnak gondolni. Mohón lesik a hasznot, s szüntelen aggódnak, nehogy veszteség érje őket. Minél több a pénzük, földjük, annál sóvárabban kapnak még több után. Elnehezedik a szívük az élet gondjai miatt, ez hat rájuk, akár az erős ital. Annyira megvakította őket az önzés, hogy éjjel-nappal dogoznak a romlandó kincsekért. Elhanyagolják örökkévaló érdekeiket, nem marad rá idejük. Jézus a gazdag ember esetével világítja meg tanítását, akinek az Úr igen kedvezett. Megáldotta a földjét, hogy bőségesen teremjen, így lehetővé tette számára, hogy bőkezű legyen azokhoz, akik kevesebb áldás

„Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. ” Zsoltárok könyve 119. fejezet 108.verse Aki volt már eltévedve (de nagyon!!!) az pontosan tudja, hogy milyen nagy segítség az, ha az ember benyúl a zsebébe, előveszi az okostelefonját, bekapcsolja az adatforgalmat, és segítségül hívja valamelyik navigációs applikációt. Az elmúlt 10 hónapban többször éreztem elveszettnek magam, mint az azt megelőző 29 évben (igaz nem számoltam, de azért naponta eltévedni...). Ha nagymamám tudná, hogy mennyi pénzt adtam telefonra, hogy legyen okosabb, mint én, biztos lekeverne egy fülest, hogy mért nem tettem el inkább nehezebb időkre, de ha szegénykém tudná, hogy hányszor tévedtem el (de nagyon) és hányszor adott már kimenekedést a Waze (az általam leggyakrabban használt navigáció) , biztos megenyhülne... Az Isten szava nemcsak azok előtt világosság, akik az ágyban, sötétben a telefonjukról, vagy a táblagépről olvassák a bibliát és az világít a sötétben, hanem azok számára is, akik

"És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten őbenne." János 1. levele 4.16 Néha elviselhetetlennek érezzük a helyzetünket. Fojtogatóak a körülmények, tehetetlennek érezzük magunkat és türelmetlenek vagyunk, s ha tehetnénk szívesen feloldanánk és megoldanánk a feszítő helyzetet "erővel és hatalommal"... Isten azonban azt kéri: semmi mást ne tegyünk, "csak" szeressünk. S azokban a helyzetekben ez többet jelent, mintha hatalommal átvágtuk volna a gordiuszi csomót.  A mindenható Isten megalázta magát, isteni türelemmel és szelídséggel hordozta és hordozza a bűneink terhét, s biztosítja számunkra a szabad választás lehetőségét. Miért? Mert szeret bennünket, s nem akarja, hogy elvesszünk. Mert azt szeretné, hogy megismerjük a szeretet igazi erejét. Legyen áldott a napod!

„Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényeit! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján!” Zofóniás könyve 2:3 "Valami elgurult valahová." - mondta egyik nap a kislányom, miközben a buborékfújó kupakját piszkálta, a benne lévő golyó pedig kipottyant belőle, és eltűnt valamerre az autó gyermekülésének  rejtett zugaiban. És a probléma nem hagyta nyugodni addig, míg el nem értük utazásunk célját, kiszálltunk, megkerestük és megtaláltuk azt a valamit. Ami elgurult. Valahová.  Az édes megfogalmazás ellenére Ő nagyon is jól tudta, mit keres, csak azt nem tudta, hol lehet. De tudta, hogy szüksége van rá, hogy neki ez a valami fontos, és mindenképpen meg kell keresni, meg kell találni.  Szeretnék én is itt tartani, hogy tudjam, mi veszett el, mit kell megkeresnem és megtalálnom. És meg is akarjam találni, nem nyugodva, amíg sikerre nem jutok. Mert sokszor azt sem tudom