reggeli dicséret

Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete? János első levele 3:16-17 Mindannyian függünk valamitől. És most nem arra gondolok, hogy függünk a családtagjainktól, a társadalmunktól, Istentől stb, persze ez is mind igaz. Konkrétan arra gondolok, amiket összefoglalva függőségnek szoktunk nevezni: valamilyen káros szokás, amelynek rabja vagyok, és amivel rongálom saját egészségemet - és gyakran a körülöttem élőkét is. Lehet ez olyan veszélyesnek ítélt, mint az alkoholizmus, a dohányzás, és egyéb szerek használata vagy éppen kevésbé rosszindulatúnak tűnő, mint az evés, a pornó fogyasztása vagy épp a testmozgástól való függőség. Nehéz kezelni ezt, hiszen aminek mi vagyunk a rabjai, attól természetesen nehezen tudunk szabadulni, mások függőségei pedig gyakran ...

Futnak a bűnösök, ha nem üldözik is őket, de az igazak biztosnak érzik magukat, mint egy oroszlán. Példabeszédek könyve 28:1 Theodor Bovet írt egy könyvet, melynek „Félelem és elrejtettség” a címe. Ebben a könyvben arról beszél, hogy az ember teremtettsége jogán elrejtettségben érzi igazán jól magát. Mivel azonban nem tud Istenben hinni, ezért nincs hova elrejtőznie és fél. Ezért keresi a biztosítékokat és minél több biztosítékot talál, annál jobban fél. Ezért válik a hitetlen ember menekülő emberré. Családommal Kőbányán laktunk 3 évig. A szemben lévő szomszéd lakásán rács volt, a rácson belül egy kereszt pánt és még 3 zár. Amikorvalamiért becsöngettem, lehetett hallani, hogy sorra nyílnak a zárak és végül kinyílik az ajtó, de a rács az nem (a biztonság kedvéért). Egy anya lakott ott majdnem felnőtt gyermekével. Szembe meg mi laktunk. Egy fiatal házaspár és egy, majd később kettő pici gyerek. Egy zár volt az ajtón, amit csak éjszakára fordítottunk el. Nem üldözte senki őket. Nem volt r...

De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor. 52. Zsoltár 10. vers Panelben nagyon nehéz bármilyen növényt növekedésre bírni - nálunk még a legigénytelenebb virágok se bírják túl sokáig. Egyik ablakban sem az igazi, a könyvespolcon se jó nekik. Vagy túl sok a fény, vagy túl kevés, meg aztán nem szabad elfeledkezni az öntözésről sem. Mikor még az előző körzetemben dolgoztam, családi házban laktunk, amihez egy kis konyhakert és apró üvegház is tartozott. A mai napig meg van az a fénykép, amit az első “szüretről” készítettem: két szem paradicsom, három paprika és néhány darab apró csili. Nem sok, de örültem neki. Persze tudom jól, hogy ott jó helyen voltak a növények. A zsoltárok szerzői gyakran hasonlítják az embert a különböző növényekhez – a folyóvíz mellé ültetett fához (1:3) vagy a pálma és a cédrus fákhoz (92:13). Ám bármilyen növényről is legyen szó, csak a jó helyen képes gyümölcsöt hozni, vagy egyszerűen növekedni. Il...

Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! Jeremiás siralmai 3. rész 22-23. versek A szeretet néha teljesen hihetetlen dolgokra képes. Emlékszem, egy alkalommal egy fiatal feleség keresett meg az anyósával együtt összefogva, hogy függőséggel küzdő és folyton alulmaradó férjének hogyan tudnának segíteni. Az egész beszélgetés alatt csodáltam a két nő közötti harmóniát. Azt, ahogy szeretett férfi iránti érzelmük összekovácsolta őket. együtt szenvedtek, együtt küzdöttek egy cél érdekében. A közös ima után egymásba font karral sétáltak el tőlem. Milyen rendkívüli volt eltökéltségük, hogy megmaradnak minden nehézség ellenére szeretni azt, akit aligha érdemes, és nagyon nehéz. Emlékszem arra az édesanyára, aki arra kért, hogy beszélgessek el a fiával, aki másodszor volt hűtlen a párjához. Kérte, hogy segítsek megmenteni a házasságát, helyrehozni mindazt, amit elrontott. Mennyi eset van, csupán saját életünkben is, nem csak máso...

  Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat, bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik. Márk evangéliuma 5.fejezet 38-39.vers Javíthatatlanul szentimentális vagyok. Nem is tudom, hogy kitől örököltem…talán nagymamámtól. Fontos számomra a családom, azok az értékek, amelyeket nem lehet pénzen megvásárolni, csak megélni és átélni. Fontosak a nagyszülői tanítások, amelyeket már hosszú évek óta csak a szívemben őrzők. Mert ők már elmúltak… Na, nem szeretnék lelombozó lenni, mert ez bármennyire is szomorú történetnek indul, örömteli vége lesz. A történet Jairusról és az ő lányáról szól, aki nagyon súlyos állapotban volt. A történet szerint Jairus házától emberek érkeznek, akik közlik vele, hogy a lánya meghalt, nincs mit tenni. Ezt Jézus is meghallja és néhány tanítvánnyal együtt Jairus házához megy. Amikor oda ér nagy zűrzavart tapasztal, majd bemegy a ...

A hetedik angyal is trombitált, és hatalmas hangok szólaltak meg a mennyben: A világ felett a királyi uralom a mi Urunké és az ő Krisztusáé lett, és ő uralkodni fog örökkön-örökké. Jelenések könyve 11:15 Kislány koromban rajongtam azokért a mesékért amelyek úgy végződtek, hogy boldogan éltek míg meg nem haltak. Micsoda befejezés, micsoda boldogság, kívánni sem tudnék jobbat vagy szebbet magamnak, legalábbis akkor így gondoltam. Aztán felnőttem és rájöttem, hogy a valóságban nem minden úgy van mint a mesékben. Bizonyos részletek stimmelnek és van hogy az én történetem pár pontban eltér a klasszikusoktól, de egy apró részlet van ami nekem már nem elég. A boldogan éltek amíg meg nem haltak. Nagyravágyó lennék? Talán igent mondanék, ha ennek az oka nem éppen ez az igevers lenne. Örökkön-örökké. Azzal aki minden és mindenki felett uralkodik és uralkodni fog örökkön-örökké. A kislányos álmokat leváltotta ez az ígéret, ez a kijelentés ami hangos trombitaszóval lett kihirdetve. Ez nem mese, ki...

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Pál levele a filippiekhez 2:3-4 Amikor a bátyám egyetemista volt, és hazalátogatott hétvégére, péntek esténként leültünk valamelyikőnk szobájában, és hajnalokba menően osztottuk meg a másikkal az örömünket, a vívódásainkat, azt, hogy ki tetszik, vagy épp mi történik a környezetünkben és a nagyvilágban. A szüleink, főleg anyukánk ezt nem igazán tudta hova tenni. Nem értette, miről tudunk mi ennyit beszélgetni, miért olyan fontos nekünk ez a péntek esti kapcsolódás, és miért marad ő ki ebből? Egykék voltak mindketten apánkkal, és nem értették ezt a véd- és dacszövetséget, hiszen sosem tapasztalták az életük során. Amióta nem csak egy gyermek anyukája vagyok, egy kicsit más szemmel nézem az „értetlenségüket”, és a fejemet fogom, hogy hogyan élték túl ők a gyerekkorunkat, amikor nem épp a testvéri szeretet és szövetség n...