reggeli dicséret

"Ments meg, mert vért ontottam, ó, Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem." Zsoltárok könyve 51. fejezet, 16. vers   Isten szabadságra teremtett bennünket. Életünk során szabadságra vágyunk és törekszünk. De vajon hol van ez, és hogyan lehet elérni a valódi szabadságot? A fentebb idézett zsoltárhoz kapcsolódó bibliai történet sokat segíthet ennek megértésében. A történet Dávid királyról szól, aki szabadulásra vágyott, és végül, nagy küzdelmek árán tudta csak megszerezni azt. Az egész ott kezdődött, hogy egy alkalommal Dávid—aki éppen az unalomtól és gyötrő vágyaitól akart megszabadulni—teherbe ejtette szomszédját, aki történetesen férjnél volt, a férfi pedig éppen a király háborúját vívta a harctéren. Hogy fény ne derüljön a házasságtörésre, és megszabaduljon annak következményeitől, Dávid hazahívatta szomszédját a csatából, hátha a férfi majd hazatérve, feleségével tölti az éjszakát. A terv azonban balul sült el, a katona úgy tért vissza a csatatér...

„Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” Jakab levele 5:16 Mesterképzésen az egyik bibliodráma órán József történetére esett a választás, és mi dönthettük el, mely epizódokba lépünk bele, és éljük át együtt. Természetesen nem maradhattak ki a tinédzser József álmai, amikor megosztja azokat testvéreivel, valamint az ominózus találkozás, amikor addig fajulnak a dolgok, hogy Jákób fiai eladják fivérüket rabszolgának. Júda szerepét kértem, és fantasztikusan jól össze tudtunk dolgozni a csoporttársakkal, akarom mondani, a testvéreimmel. Adtuk egymás alá a lovat, hergeltük magunkat és a másikat József ellen. Rúben próbálkozott minket jobb belátásra téríteni, de szavai egyik fülünkön be, a másikon már ki is szálltak. Nem kellett megerőltetnünk magunkat, az események magukkal ragadtak minket, és József már az izmaelita kereskedők karavánjában rótta az utat Egyiptom felé. De aztán jött s...

“Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.” Zsoltárok könyve 32:1-2 Amikor esküvőre készültünk feleségemmel, a lelkészünkkel többször leültünk beszélgetni. Egy alkalommal azt mondta: “A házasság egy mini megváltás.” Akkor jót kacagtam rajta, mert tetszett a hasonlat, de mostmár nem nevetek. Mostmár tudom, hogy ez tényleg így van. Érezted már magad úgy, hogy tudtad, hogy valami rosszat tettél, és belül feszített? Érezted már azt amikor a szívedet facsarta valami, és szinte fojtogatott a bűntudat? Ha nem, akkor boldog ember vagy. Ha igen, akkor megérted Dávidot. Dávidnak elég sok rossz fája volt a tűzön. Bármennyire is szép zsoltárokat írt, hihetetlen harcos volt, jó király, mégis megannyi rossz döntést hozott. Nem tudom, hogy mikor írhatta ezt a zsoltárt, de biztos vagyok benne, hogy már megízlelte a bűntudatot. Isten ajándéka a bűnbocsánat. A jó hír, hogy ajánd...

"Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." János első levele 1:8-9 Évek óta mardos a bűntudat, és nem enged rabságából. Egy dátum, ami álmaidban is visszakísért. Egy nap, amit sehogy sem tudsz elfelejteni. Egy tett, egy rossz döntés, amit annyiszor visszavonnál, de a múlton nem lehet valtoztatni. Egy érzés, amit nem tudsz nem érezni, ami megkeserít minden örömöt az életedben, mert újból és újból felüti fejét, hogy emlékezz, mit tettél azon a bizonyos délutánon. Egy lény, aki semmiképp nem akarja, hogy te valamikor is szabadnak érezd magad bűnöd alól. Egy lény, aki elcsábított, akinek hallgattál hazugságára, és meghoztad azt a végzetes döntést. Te is ettél a tiltott gyümölcsből. De van egy másik Lény, Aki szeretne feloldozni téged bűnöd alól. Jézus Krisztus, aki a kereszten lefizette bukásod árát, ak...

"Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének." Jakab levele 5:16 Cipeled magaddal évek óta, gyötrődsz nap-nap után a súly alatt, nem bírod, de a világért sem mondanád ki, pedig csak ennyi lenne: Bocsánat... Nem, mert igazából a másik kezdte. A másik a hibás. A másik, mindig a másik. Ha ő nem azt lépte volna, nem úgy nézett volna, nem azt vagy nem úgy mondta volna, akkor te sem tettél volna semmit, amiért szükséged lenne bocsánatra.  De nem így történt, és mindenki csak vár a másikra, és olyan nehéz kimondani. Pedig te is tudod, kell a feloldozás. Szükséged van arra, hogy végre bűntudat nélkül, talán egy halvány mosoly keretében tudj a másikra nézni, teher nélkül, szabadon. Szükséged van arra, hogy elmúljon ez a marcangoló érzés, ami egyre lejjebb húz az élet mocsarában. Szükséged van arra, hogy újra őszintén, tiszta szívből nevetni, szeretni tudj, és ne kössön magához a...

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” (Jakab apostol levele 5. fejezet 16. vers) A bűn kezelésével kapcsolatban, nagy általánosságban, két alapvető hozzáállást tapasztalhatunk. Vagy elbagatellizáljuk, megmagyarázzuk, vagy állandó önváddal sanyargatjuk magunkat. Bizony sokan Isten kegyelme és szeretete mögé bújva állítják, hogy az Örökkévaló úgyis ismeri gyenge emberi mivoltunkat, miért várná tehát el, hogy törekedjünk a bűntelenül élni. Imádkozunk és vezeklünk egy sort és ezáltal minden el van rendezve. És ott van a másik véglet, mikor egyes személyek olyannyira képtelenek megbocsátani maguknak, hogy minden hétköznapi ’tragédia’ okát saját bűneik következményeként állítják be, „ez miattam van” felkiáltással. Ám Isten Igéje más utat tár elénk. A bűn és annak megfelelő kezelését a bűneset történetétől az áldozati rendszeren keresztül a Jelenések könyvéig mindenhol fellelhetjük. A bűn, az I...

„Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.„ Ésaiás 44,22 Jó reggelt kívánok minden kedves olvasónak. Tegnap még felhő borította az eget , de ma reggelre ragyogó napsütésre ébredhettünk. A madarak vidáman énekelnek, egy új nap kezdődött. Minden nap egy új reggellel kezdődik! Felkelünk, és mielőtt elkezdenénk a munkánkat elolvassuk a Reggeli dicséretet. Kapunk egy igét, amiről elgondolkodhatunk, amire visszagondolhatunk egész nap. Ma reggel az égboltra irányította figyelmünket az Ige. Ahogyan a tegnapi felhő eltűnt, úgy törli el Isten is a mi bűneinket. Mi szükséges ehhez, hogyan lehetünk tiszták Isten előtt? Az ige azt mondja „térj én hozzám, mert megváltottalak”. Figyeljük csak meg! Miért térjünk Istenhez, miért fogadjuk el Őt? MERT megváltott. Ő lépett előbb, Őt feszítették értünk keresztre, pedig mi érdemelnénk halált. Ha mi elfogadjuk ezt az áldozatot, és megbánjuk bűneinket, és akarunk is változást a mi életünkben ez...

„Nem mondja egy lakó sem: » Beteg vagyok. « A nép, amely ott lakik, elnyeri bűne bocsánatát.” Ésaiás könyve 33:24 Voltál-e már olyan lelkiállapotban, amikor szó szerint érezted, hogy valami nagyon nyomja a szívedet, s mintha minden nehezedre esne? Ez az érzés szinte leblokkol minket, és ami a legrosszabb, legtöbbször nem látunk kiutat belőle. S ha valami/valaki ki nem mozdít ebből az állapotból, akár valamilyen betegséggel is végződhet, hiszen a „bánatos lélek…a csontokat is kiszárítja” (Példabeszédek könyve 17:22). A Biblia gyakran összeköti a bűn és a betegség fogalmát. És nem véletlenül, hiszen mi is megtapasztaltuk már: a fokozott, nem szűnő bűntudat betegséghez vezethet. Isten Igéje elénk tárja: lesz egy olyan idő, amikor a kő leesik a szívünkről, amikor a lelki és fizikai betegségek terhét nem kell tovább elviselnünk. Csodálatos állapot lesz az, szinte el sem tudjuk képzelni. De mi történik addig velünk? Vajon nem szakadunk meg bűntudatunk terhe alatt? Vajon már itt a Földön meg...