reggeli dicséret

„Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.” Zsoltár 51:6 A bűnelkövetés, a vétek kérdése igen komoly dolog. Rosszat tenni mindig, csak valakivel szemben tudunk, ahogy jót cselekedni is. Ilyenkor mindig megbántjuk a másikat, mert erkölcsi, anyagi kárt okozunk neki, esetleg mindkettőt, nem beszélve a fizikai erőszak kérdéséről. Később a legtöbb esetben lelkiismeret-furdalás tör ránk és megpróbáljuk elrendezni a dolgokat. Ezt elsősorban azzal tehetjük meg, aki ellen tetteink irányultak. Általános bocsánatkérések, meghunyászkodó viselkedés azonban sohasem vezet célhoz. Legjobban az őszinteséggel, az alázatossággal és a valódi bűnbánattal juthatunk el a sértett szívéig. Azok, akik szeretnek minket, hiszen legtöbbször ellenük vétünk, hamar visszafogadnak, inkább elnézőbbek, mint a tőlünk távolabb állók. Idővel azonban ott is eredményre juthatunk. De mi a helyzet akkor, ha már nincs kivel helyrehozni a bajt?

„Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra .” 1Thessalonika 5:18. Gondolkodtál már azon, hogy miért „akarja” Isten, hogy mindenért hálát adjak? Miért mondtam a gyerekemnek kiskorában, hogy „köszönd meg szépen!”   Vagy, hogy kérd, és ne azt mond „aggyá!” Miért mondtam, hogy „kérj bocsánatot!” Biztos, hogy mindannyian tanítgattuk ezekre gyermekeinket, míg felnőttek. Azt szerettük volna elérni, hogyha majd nagyok lesznek is, tudjanak megköszönni dolgokat, megbocsátani, és nem követelőzni. Mintha csak a génjeinkbe oltotta volna Isten, hogy tanuljunk meg hálásnak lenni, megköszönni. Aztán ahogy felnövünk, kezdjük lassan elfelejteni. Elfelejtjük, mennyi dologért lehetünk hálásak, és gyakran kimondjuk: „Minek örüljek!” „Lennél csak az én cipőmben, majd nem vigyorognál!” „neked könnyű, mert te gazdag, szerencsés, egészséges vagy, téged nem hagyott el a férjed, nem dőlt be a hiteled…” Isten ma reggel azt üzeni: mindenért! Azért is, ha gazdag vagy

„Erre ezt mondta az Úr a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat.” Jób könyve 1:8 A minap vendégek voltak nálunk. A közös ebéd után kisfiam számára a délutáni alvás ideje jött volna el, mi pedig egy jó társasjátékba kezdtünk volna bele. Csillogott fiam szeme, amikor feleségem megkérdezte, hogy nincs-e kedve alvás előtt részt venni a játékban. Csakhogy a Catant nem óvodás korú gyerekeknek találták ki. Fiam azonban lelkesen ült az asztalnál, és feszülten figyelte, ahogy próbáltam a játékszabályokat az ő nyelvére lefordítani. Aztán elkezdtünk játszani. Igaz ugyan, hogy egyesével számolta össze a dobókocka pöttyeit, és olykor tanácsolni, segíteni kellett döntéseiben, de alapvetően megértette a szabályokat. Adta vette a különböző nyersanyagokat, és utakat, városokat épített belőle, sőt, végül a legnagyobb lovagi hatalom státuszára is szert tett. Szinte éreztem, ahogy szétárad bennem

„Önmagatokat vizsgáljátok meg, vajon a hitben vagytok-e; önmagatokat tegyétek próbára. Vagy nem ismeritek fel önmagatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát.”   (Korinthusbeliekhez írt második levél 13. fejezet 5. vers) Pál elhívása, ’megfordulása’ még a Szentírást nem olvasók körében is az egyik legismertebb bibliai történet. Saulusból Paulus, azaz az egyház üldözőjéből Krisztus legbuzgóbb apostolává lett. Ám ez a küldetés nem volt veszélytelen. „Háromszor   megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt…” (2Kor.11:25-26) Szomorú, hogy még az ő munkássága nyomán létrejött gyülekezet előtt is bizonygatni kellett, hogy Krisztus bí

Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres; Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt. Máté evangéliuma 13. fejezet 45-46. verse Mi mindannyian értéket keresünk. A kérdés csak az, hogy amikor értéket találunk, mit vagyunk képesek megtenni azért, hogy az a mienk legyen. Megválunk mindenünktől? Ez azt jelenti, hogy nekünk áldozatot kell hozni azért az igazgyöngyért. Azért, hogy a mienk legyen az az érték, először is el kell adnunk, meg kell válnunk mindentől, ami a sajátunk, azért, hogy valami sokkal értékesebbet kaphassunk és az lehessen a sajátunk. Ha az ember igazán szeretne valamit, azért küzd, hogy megszerezze. És nem olyan küzdésről van szó, mint amikor azért küzdünk, hogy megvásároljunk valami számunkra kedves dolgot, hanem olyan küzdésről, amely belső értékek átalakulását várja el tőlünk. A mennyek országa sokféle elképzelésben létezik. Az ember kitalál olyan képeket, megalkot fe

"Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza." Példabeszédek könyve 11:27 A bibliai Eszter királyné története pontosan ennek a reggeli gondolatnak az illusztrációja. A törvény szerint senki, még a király felesége se léphetett hívatlanul a perzsa király elé. Eszter azonban jóra törekedve, még saját életét is kockára téve lépett be a trónterembe, hogy a saját népét fenyegető veszély elhárítását eszközölje ki nála. A törvény akár még halálbüntetéssel is sújthatta volna a királynét, de nem így történt. Az ő jósága a királyban is jóságot szült, meghallgatta Esztert, és közbenjárására megakadályozta a zsidók kiirtását. Hámán, a király első főembere azonban rosszat akart. Ő eszelte ki a zsidók elpusztításának borzalmas tervét. Fondorlatosan rávette a királyt, hogy borzalmas elgondolásának törvényes látszatot adjon. A legjobban Márdokeust, Eszter nagybátyját gyűlölte, akinek el is készíttette a bitófáját. De az események mégsem úgy alaku