reggeli dicséret

Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híva az Úr nevét. Apostolok cselekedetei 22:14-16 Érezted már magad gyengének? Érezted már, hogy mázsás súlyok lógnak a válladon, és nem tudsz talpra állni tőlük? Érezted már azt, hogy a bűneid terhe olyan mélyre nyom, hogy képtelen vagy akár csak a fejedet felemelni? Érezted már magad alkalmatlannak? Ha bármelyikre a válaszod igen, akkor körülbelül úgy érezhetted magad, mint Pál, amikor találkozott Jézussal. Azt olvassuk, hogy ádáz módon üldözte a keresztényeket, és ki akarta végezni őket, amikor Jézus belép a képbe. Teljesen logikus lépés lenne, hogy kap egy ejnye-benyét, de valójában nem ezt látjuk. Pál összeroskadva a felismerés, Jézus jelenléte és a ráébredés miatt, hogy rossz hel

Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. Pál levele a rómaiakhoz 5:18 "Mindenki egyért, egy mindenkiért!" - hangzik a három testőrtől ismert mondat. Ha egyet közülük megtámadtak, mindenki a támadóra vetette magát. Ez a bajtársiasság netovábbja. Gyerekként nagyon szerettem a történeteiket, és sokszor gondolkoztam rajta, hogy milyen jó lenne, ha ilyen barátaim lennének. (És voltak is. Sőt, vannak is.) Annyira csodálatos számomra, hogy a fenti ige valójában csak az "Egy mindenkiért!" részig jut el. Egy ember, aki teljesített minden kritériumot. Egy ember, aki elég jó volt ahhoz, hogy mindenki helyett teljesítse a követelményeket. Mintha egy focicsapat megszerezné a világ legjobb játékosát, mindenki más kancsal, félsánta rokkant lenne, de sorra nyernék a kupákat, mert az az egy játékos mindent visz. Egy csapatjáték, amiben egy ember dolgozik mindenki helyett. Így működik a m

Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe,[…] járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől, a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett. A zsidókhoz írt levél 10:19-23 A hét végén az egyik gyülekezetemben beszélgetős alkalmat tartottam, és a téma a gyülekezet működése, szokások, változások voltak. Arra szerettem volna felhívni a tagok figyelmét, hogy sajnos – sok ok együttes hatása következtében – úgy a gyülekezetünkben, mint az egyházban általában csökkenő tendenciát mutat a fiatalok részvétele. Különösen a 18-35 éves korosztály tekintetében egyre alacsonyabb a fiatalok létszáma. Feltettem hát egy kérdést, amit már én se tudnék szó szerint idézni. Próbáltam minél pontosabban behatárolni, hogy mire is vagyok kíváncsi, de a rá adott első reakció bizonyította, hogy ez nem igazán sikerült. Az egyik testvérnő feltette a ke

Amikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig a parton egyedül. Amikor látta, hogy mennyire küszködnek az evezéssel, mert szembefújt a szél, hajnaltájban elindult feléjük a tengeren járva, és el akart menni mellettük. Amikor meglátták őt, amint a tengeren jár, azt hitték, hogy kísértet, és felkiáltottak. Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Beszállt hozzájuk a hajóba, és elült a szél, ők pedig szerfölött csodálkoztak magukban. Márk evangéliuma 6:47-51 Érezted már úgy, mintha összecsapnának a fejed fölött a hullámok? Hogy hiába imádkozol újra meg újra, de az imáid a plafonnál feljebb nem jutnak el? Érezted már azt a semmihez nem fogható hideg érzést, mintha teljesen egyedül állnál a világ közepén, és az ég súlya alatt mindjárt összeroppansz? Ha igen, akkor jó társaságban vagy! Így érezte magát Mózes, amikor alig azután, hogy Isten parancsára kivezette Izráel népét Egyiptomból, egy

Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt. Máté evangéliuma 10:22-23 “Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” szoktuk mondani. Azt adjuk, amit kaptunk, se többet, se kevesebbet. A bajtársiasság valahol az általános iskola falai között teljesedett ki. Amikor valamilyen rosszaságon kaptak bennünket, és a tanárnéni, vagy esetleg az igazgató bácsi behívta az irodájába a csapatot, mindig az első válaszadó határozta meg az esemény kimenetelét. Ha ő védelmébe fogta a társait, és hárított minden vádat, – “Nem mi voltunk, tanár úr!” – akkor utána mit lehetett mást tenni, mint helyeselni? Ám ha az első csínytevő már az elején készségesen bevallotta, hogy tanóra helyett focival kirúgtuk a szomszéd néni ablakát, akkor a kapustól a csatárig mindenki felhördült: “Igen, de a Matyi ötlete volt.” Szegény Matyi jobban tette volna, ha csendben marad, mert

De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Pál második levele a korintusiakhoz 12:9 Éhesen ne menj vásárolni! Ez egy olyan alapszabály, amit személy szerint rendszeresen megszegek. Általában akkor jut eszembe, hogy elfogyott a műzli, amikor reggeliznék, vagy a tejföl, amikor ebédre készülök. Mivel az ajtónktól néhány méterre van egy bolt, előfordul, hogy leszaladok, és megveszem ami kell, és persze néhány olyan dolgot is ami nem kell. Ilyenkor bekerül a kosárba egy-két csoki, chips, üdítő, nasi, vagy sok más, akár hasznavehetetlen dolog. Éhesen ne menj vásárolni! Sokszor amikor az Istennel való kapcsolatunkról beszélünk, úgy mutatjuk be az egészet, mint egyfajta lelki táplálkozás. A hasonlat, mint minden hasonlat, sok helyen sántít, de sok szempontból találó. Ha lelkileg éhesek vagyunk, sokkal több mindenről gondoljuk, hogy szükségünk van rá. Pál

Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. Pál levele a rómaiakhoz 12:1-2 Próbáltál már újrahasznosítani valamit? Most nem arra gondolok, hogy bedobtad a kék kukába, és vártál, hogy az autó elévigye a megfelelő telephelyre. Amit én mondok, az az, amikor valami újat varázsolsz a régiből. Én nem vagyok túlzottan kreatív, úgyhogy én sem szoktam, de nagyon szeretem az ilyen videókat az interneten. Amikor emberek olyan szétszakadt, törött, leharcolt tárgyakból csinálnak valami egészen új és csodálatos dolgot, amit boldogan nézegetnék a nappalimban. Még régi tárgyakból is nehéz újat varázsolni. Milyen nehéz a saját elménket megújítani?! Próbáltál már saját gondolkodásodon változtatni? Ez egy hatalmas kihívás. Pál mégis arr

Aki bölcs, belátja ezeket, aki értelmes, az megérti. Mert egyenesek az Úr útjai: az igazak járnak rajtuk, a vétkesek elbuknak rajtuk. Hóseás próféta könyve 14:10 “Két pont között a legrövidebb út az egyenes” ismerjük az alapvető geometriai tanulmányaink fő ökölszabályát. “Toronyiránt” tartunk, ha nem akarunk célt téveszteni, de mindig akad az a barát, aki “tud egy rövidebb utat”. Az élet minden területén igaz az, ami a navigációban is egyértelmű: A szerpentinen könnyű haladni, de hosszabb, mintha egyenesen nekivágnánk a hegynek. Egy alkalommal értekezletre siettem, és a GPS segítségével meg is határoztam a legjobb útvonalat, amin eljutok a helyszínhez. Ma viszont a GPS még édesapáinknál is okosabb, pontosan tudja, merre kell, szabad, vagy lehet menni – ennek ellenére én sokszor “tudok egy rövidebb utat” és meg is járom a nagy bölcsességemmel. Ekkor is így történt, hiszen a GPS szerint a legjobb út körül-belül negyven kilométernyi kerülőt jelentett a két szomszédos település között, noh

Jézus így válaszolt nekik: Higgyetek Istenben! Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak megadatik az. Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek. Márk evangéliuma 11:22-24 Keresztény családban nőttem fel, ahol a mindennapjainknak szerves része volt az ima. Szükségem van valamire? Imában kérem Istent, hogy adja meg. Nagy vizsga előtt állok? Segítségül hívom már a tanulás – de különösen a dolgozat írása – közben. El szeretnék érni valamilyen eredményt? Szerelmes vagyok, és útmutatásra van szükségem? Az ima volt mindig is az én “kis telefonom” Istenhez. Aztán ahogy telt-múlt az idő, észrevettem egy aggasztó tendenciát: bármit is kértem, annak mindig pont az ellenkezője valósult meg. Hogy így volt-e, vagy csak a statisztika torzított, nem tudom, de gyanítom, hogy ez utóbbi a helyzet. Mind

Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s

Amikor pedig Jézus felegyenesedett, és senki se látott az asszonyon kívül, azt kérdezte tőle: Asszony, hol vannak a te vádlóid? Senki sem kárhoztat téged? Ő pedig így válaszolt: Senki, Uram! Jézus pedig azt mondta neki: Én sem ítéllek el, eredj el, és többé ne vétkezzél! Jánosev. 8:10-11   Képzeletbeli előszó a mai igeszakaszhoz: A kislánnyal felnőtt koráig minden nap azt érzékeltették, hogy ő nem elég jó, nem elég szerethető. Akárhányszor egy kicsit is jobban „teljesített” az előzőnél mindig elmaradt az elismerés, csupán csak azt mondták neki, hogy ez lehet még jobb. Belőled nem lesz senki, soha nem lesz semmije, soha nem fog szeretni senki- az apja ezt hangoztatta minduntalan. Aztán a kislányból tinédzser lett, később pedig felnőtt és ugyanúgy vágyott a szeretetre, a feltétlen elfogadásra az elismerésre: bár csak egy pillanatra érezhetné, hogy ő értékes, valakinek fontos, valakinek szüksége van rá és ő is szerethető. Fiatalkorú évei alatt partnereit és szerelmeit egymás után váltogat

De eljön Sionhoz a Megváltó, Jákób megtérő bűnöseihez! – így szól az Úr. Ilyen szövetségem van velük – mondja az Úr: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké – mondja az Úr. Ézsaiás próféta könyve 59:20-21 Sokat gondolkozom azon, amit keresztény összefüggésben “missziónak” szoktunk hívni. Ez az a küldetés, amire maga Jézus Krisztus küldött el minket, amikor a tanítványainak búcsúzóul ezt mondta: “Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” ( Máté evangéliuma 28:19-20 ) Egész előadás-sorozatot lehetne tartani ebből a két versből, amire most sem a terjedelem nem ad lehetőséget, sem az, hogy ma nem ez a Reggeli Dicséret alapigéje, de az ézsaiási szövegből nekem ez

Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük. A zsidókhoz írt levél 7:25 Nemrég jegyesoktatásra kért fel egy fiatal jegyespár, akik baráti ajánlás, és nem gyülekezeti tagság útján döntöttek úgy, hogy engem szeretnének felkérni. Magyarán, egyikük sem annak az egyháznak a tagja, amelyikben szolgálok. Amikor megkérdeztem, hogy miért nem a katolikus papot kérték meg – hiszen mindketten a katolikus egyház tagjai – azt válaszolták, hogy azért, mert furcsa számukra, hogy egy olyan férfi ad tanácsot nekik, aki maga nem is tapasztalta meg, milyen párkapcsolatban élni. Ahogy elmondták az érvüket, rögtön meg is magyarázták: “Nem úgy gondoljuk, hogy nem tud jó tanácsot adni az, aki még nem élte át ezt az élethelyzetet, de igazán az tud azonosulni a kérdéseinkkel, félelmeinkkel, aggodalmainkkal, aki már járt ebben a cipőben.” Ugyanez az oka annak, hogy csak olyan személyből válhat jó vezetés oktató, aki maga is aktívan vezet autót,

"Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda." Márk evangéliuma, 10. fejezet, 13-15. vers A gyerekek zajosak, rendetlenek, neveletlenek, gyakran koszosak, egyesek azt mondanák, tiszteletetlenek is, és még sorolhatnánk... Egy ilyen csapat fegyelmezhetetlen emberkölyköt szabadítottak a szülők Jézusra. Az egyik a ruháját tépte, a másik ételtől maszatos arcát törölte belé, ahogy megpróbálta átölelni a Mestert. A harmadik a a hajába kapaszkodva próbált felmászni a nyakába, majd amikor elérte ezt a magaslati pozíciót, a biztonság kedvéért jó erősen megkapaszkodott Jézus fülében. Érthető tehát, hogy Jézus barátai ezt nem tűrhették! "Szállj le onnan! Mit képzelsz

Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. A zsidókhoz írt levél 13:8 Pécs mindig is a szívem csücske marad. Ott születtem, ott nőttem fel, ott jártam iskolába, még az egyetemi éveimet is a Pécsi Tudományegyetemen töltöttem. Az utcákat, az épületeket úgy ismertem, mint a tenyeremet, és erre a tényre mindig is büszke voltam. Tudtam, hogy hol főzik a legjobb kávét, vagy kanalazzák a legfinomabb fagylaltot. Tudtam, hogy hol lehet bakelit lemezt kapni, és azt is, hogy melyik környéken nem érdemes éjszaka sétálni. Mivel az ismert dolgok állandósága és kiszámíthatósága személyiségemből fakadóan fontos nekem, jó volt része lenni a város forgatagának. Aztán elköltöztem. Az élet és a szolgálatom az ország különböző részeire vetett a családommal, és egyre ritkábban volt lehetőségem az ismerős utcákat róni, a megszokott padokon ülni. Teltek-múltak az évek, és tavaly nyáron úgy döntöttünk, – most ugyan turistaként, és csak néhány napra, de – visszatérünk Pécsre. Apartmant béreltünk az egyik

Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. János evangéliuma 3:17 Van egy személy, aki már sok-sok éve figyeli az embereket. Mindent lát, mindenről tud, és egy nap ítéletet mond mindenki felett. Egy könyv felett áll minden nap, és a benne szereplő személyeket bírálja. Aki jó volt, annak ajándékot ad, olyant, ami a szíve leghőbb vágya. Aki nem volt jó, annak büntetés a jutalma. Bármennyire is van, akinek nem pozitív az elbírálása, mégis mindenki szereti, és mostmár nem nagyon mond senki rosszat róla. Általában hosszú ősz szakállal képzeljük el, és kedves mosolygós arccal... No meg piros ruhában, és nagy zsákkal a hátán. Ez a Mikulás. Milyen érdekes, hogy amikor Jézusra gondolunk, nagyon sokszor hasonlóan képzeljük el, pedig azért nem ugyanaz a két személy. A fenti ige a jól ismert János 3:16 utáni vers. Ezt valószínűleg szinte mindenki, aki vallásos neveltetést kapott, fejből tudja. Nagyon ritkán szoktuk a szakaszt öss

Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében! Máté evangéliuma 25:21 Állítólag Albert Einstein mondta egyszer, hogy “a világ nyolcadik csodája nem más, mint a kamatos kamat, mert azok, akik megértik, ki is érdemlik, ezáltal keresnek belőle. Azok, akik viszont nem értik, fizetik.” Igaz ez mindenre, nem csak a pénzre, de a tanulásra, a munkára és a befektetett időre is. A hűséges szolga jól tudta ezt. Tudta azt is, amit a hűtlen szolga a példázat folytatásában a gazda szemére is hányt – azt, hogy a gazda ott is arat, ahol nem vetett, – de tudta azt is, hogy ez a nagy képet tekintve mit sem számít. És hogy mi lett az eredménye? A kamatos kamat. Mondhatnánk, hogy nem ő élvezte végül a pénz gyarapodásának áldásait – hiszen a 10 talentumból szerzett másik 10-et is elvette tőle a gazda – de a történet forgatagában elveszhet egy nagyon fontos részlet. Az, hogy a húsz talentumnál sokkal nagyobb jutalmat kapott a gazd

Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Mózes első könyve 1:26 Az Édenben megszületett az istenképű ember. Uralkodik, ahogy uralkodni kell, szeretetből és tiszteletből. Amihez hozzányúl, abból csak több és több lesz. A szépből még szebb, mert a kert csak az ő munkája által lesz tökéletessé az "igen jóból". Védelmez és gondoz, de nem utolsó sorban benépesít. Sok kicsi istenképű a cél, hogy ezek mind együtt sugározzák azt a szeretetet és szépséget, amit Isten beléjük plántált. Egyedül nem ember, mint ahogy Isten sem isten önmagában. Kellenek hárman. Vannak is, mint az emberek ketten. De hárman még jobb, és van is ki pályázzon a tanácsadói pozícióra, aki sziszegve kérdezi: “Csakugyan?” A tiltott fa árnyékában megszületett az embertelen ember. Az arc már csak úgy tükrözi az ősi királyi vérvonalat, mint az elhagya

...és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba: ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. A jelenések könyve 19:8 “Nem a ruha teszi az embert”, szól a mondásunk, aminek az értelmével legtöbben könnyen tudunk azonosulni. A drága ruha, vagy éppen a rongyok, az elegáns öltözet, vagy a szakadt mackógatya semmit nem árul el arról az emberről, aki hordja azokat. A cégvezető is leveszi az öltönyét, amikor otthon, családi körben vacsorázik, és a szegény ember is a legszebb ruhájába öltözik, amikor templomba megy. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy van ruha, ami valóban elárul valamit a viselőjéről. Egy rendőr, mentő, vagy tűzoltó messziről felismerhető az egyenruhájáról, mint ahogy az orvos, a pap is összetéveszthetetlen öltözékben végzi a feladatát. A ruha – még ha a jellemről vajmi keveset árul is el, – jelzésértékkel bír. Messziről hirdeti a viselője pozícióját, munkakörét, vagy éppen szerepét egy szituációban. Gondoljunk csak az esküvőe: nincs annál ünnepélyesebb pilla

Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Zsoltárok könyve 118:17 De milyen tetteket? A 118. Zsoltár az egyik, ha nem a leggyakrabban idézett zsoltár a Bibliánkban. Ha nem is teljes egészében, de egyik-másik versét, vagy azok részeit gyakran hallhatjuk viszont igehirdetésekben, vagy egyházi énekekben (pl. 24. vers ). Ami még ennél is érdekesebb, az az, hogy az Újszövetségben is sok helyen, sok mindenki szájából elhangzik a zsoltár egy-egy részlete, gondolj csak a 6. versre ( Róm. 8:31 ; Zsid. 13:6 ), vagy a 22-23. és a 25-26. versekre! Miért olyan hatásos ez a zsoltár, és miért idézzük több ezer éve újra, meg újra a szavait? A válasz már az első mondatban megtalálható: “Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” Sőt, nem is csak az első – az első négy vers apró eltéréssel, de ugyanezt az igazságot írja le: Isten szeretete örökké tart. Erre emlékeztet bennünket minden egyes sora. Isten örökké tartó, változatlan szeretettel szeret téged, ami nem függ kör