reggeli dicséret

Jézus Krisztus és tanítványai " Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül." Csel 28,31. Amikor Pál apostol fogolyként Rómába ért, nem tudta még, hogy mi vár rá. Még Jeruzsálemben kérte, hogy a császár elé állhasson és ott védhesse magát, mert ellenségei már akkor az életére törtek, a korrupt római hivatalnokok pedig annak ellenére nem engedték szabadon, hogy ártatlan volt minden ellene felhozott vádban. Mivel nem akarta, talán nem is tudta megtömni a zsebüket, a legmagasabb szintre apellált, mivel maga is római polgár volt és joga volt hozzá. A fővárosban ekkor az egyik valaha élt legrosszabb és legkegyetlenebb későbbi keresztényüldöző császár, Néró uralkodott, de az üldözés még nem kezdődött el. Talán még az uralkodóhoz legközelebb álló csatlósok sem tudták, hogy mi lesz, hogy az őrült fő mit tervez a várossal. Ma már tudjuk, hogy egyfajta apokalipszis várt a polgárokra, ami a város felgyújtá

„ És örült a nép az önkéntes adakozásnak, mert tiszta szívből, önként adakoztak az Úrnak. Dávid király is nagyon megörült. ” ( 1Krónika 29:9 ) Valaki egyszer ezt mondta: „az ember pénztárcája tér meg utoljára.” Értette ez alatt azt, hogy sokkal könnyebb elfogadni és gyakorolni a Biblia bármelyik tanítását, kivéve a tized és az adakozásra vonatkozókat. Valószínűleg igaza volt, hiszen igencsak anyagias világban élünk. Akinek pénze van, nagyon sok mindent megvásárolhat magának, szemeben azokkal, akinek nincs, vagy csak kevés van belőle. Tudjuk persze azt is, hogy az élet igazi értékei pénzen nem vásárolhatók meg, mint például: szeretet, öröm, békesség, hűség, hit, egészség, élet stb. Mi köze van akkor pénznek a hithez, Istenhez? Látszólag semmi, hiszen a hit Istennel kapcsol össze, lelki dimenziók felé irányul, az örökkévalóság távlataiban gondolkodik. A pénz ezzel szemben materiális irányultságú, rövidtávú célok megvalósítására való, földi dolog. Mégis a Szentírás több helye

"Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján.” Jelenések könyve 3:21 Emlékszem, amikor általános iskolás koromban különféle iskolai versenyeken indultam. Felnőtt fejjel már nem emlékszem, miért, de nagyon szerettem versenyezni. Indultam mesemondó-, versmondó-, irodalmi-, felolvasó-, matematika-, kémiaversenyen, sőt, egy alkalommal még napközis sakkversenyen is — úgy, hogy nem voltam se napközis, sem a sakkszakkör tagja. Bár a motivációimat már nem tudom pontosan behatárolni, az biztos, hogy az első kérdés minden egyes alkalommal így szólt: “Mi a főnyeremény?” Hiszen egy versenyben a főnyeremény a legfontosabb. Az aranyérem, a serleg, a pénzjutalom. Azt, hogy “a részvétel a fontos” csak a győztes és a nézők mondják őszintén. Egy alkalommal indultam az általános iskolámban szervezett kémiaversenyen is, ami különösen izgalmas volt. Soha nem rajongtam kimondottan a tantárgyért, de örömmel élte

„ És monda nékik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti felettetek! ” (Bírák könyve 8. fejezet 23. vers) Sokunk kedvenc olvasmánya Gedeon története, akinek hozzánk hasonlóan megvoltak ugyan a maga emberi gyengeségei, de az ezekkel való megküzdés, és az Istenre hagyatkozás tekintetében kétségkívül példakép. Ma reggel a midiániták felett aratott győzelem utáni kihívására és az arra adott válaszára koncentrálunk, ami ellen bűnös emberi természetünk szerint érthetetlen, ugyanakkor hatalmas alázatról, és önuralomról tanúskodik. Hiszen, micsoda ostobaság – gondolj csak bele - visszautasítani az uralkodói rangot, a királyi trónt! Főleg, hogy ezért már megdolgoztál, kivívtad a szabadságot, és nincs más, akivel küzdened kéne, a nép pedig egyöntetűen téged akar; Gyere és uralkodj rajtunk! Egy ilyen kérést visszautasítani!? Miért tennéd? Téged Isten választott ki. Emlékezz! A pajtában csépeltél é

„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. ” Jánosapostol első levele 5. fejezet 4. verse Az egyik legnehezebben kialakuló jellemző két ember között a bizalom. Sajnos mára egyre kevésbé bízunk meg egymásban feltétel nélkül. Mindig van valamilyen fenntartásunk vagy, legalábbis mindig van egy jó indokunk a bizalmatlanságra. Nagyban befolyásolja még ezt az a megbocsátás kérdése. Meg tudsz-e bízni valakiben, aki már legalább egyszer tévedett, hibát követett el? Leginkább bélyeget teszünk rájuk. A középiskolában nem voltam valami élen járó tanuló. Sőt... de 11. osztályban elkezdtem nagyon belehúzni, mert tudtam, hogyha nem lesznek jobbak az eredményeim, a főiskolai álmaim egy-kettőre elúsznak. Úgyhogy belevetettem magam a tanulásba, minden reggel négykor keltem, hogy behozzam a lemaradásomat. Az egyszerű magolás kevés lett volna, mert legalább egy teljes évvel le voltam maradva. Elővettem a régi füzete

"Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt.” Thessalonikabeliekhez írt 1. levél 5:24 Már az első század gyülekezetei is az adventvárás lázában égtek. Sokan azt remélték, hogy a visszatérését kihirdető feltámadt Krisztus még az ő életükben újra eljön. Hiába ígérte meg a Vígasztalót, a Szent Lelket, a hívők mégis Jézust várták vissza. A thessalonikai gyülekezetet is érdekelte Jézus második eljövetelének módja, előzményei ill. a nagy találkozásra való felkészülés. Pál apostol eloszlat néhány félreértést, helyre igazítja a tévtanítókat, de alapvetően bátorít, vígasztal, reménységet hirdet. Köztudott volt, hogy Jézus eljövetele egyszerre ígéret és ítélet. Ennek az eseménynek súlya van, mégpedig az örök élet, vagy a végleges pusztulás. Ezért is érezték sokan akkor – és érzik ma is – hogy valamit tenni kellene azért, hogy a második advent számukra ne az ítélet legyen. Az itt olvasható tanácsok elég egyszerűnek tűnnek: - becsüljétek meg a gyülekezet elöl

„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!” Zsoltárok könyve 27:13-14 Megnyitod a hírportálokat, végigsétálsz az utcán, és szembejön mindenhol. Erőszakos cselekedetek, lopás, rablás, szemenszedett hazugságok tömkelege. Kihasznált, kisemmizett emberek, akik a társadalom szélére szorultak. Szétesett családok, megcsalt hitvesek, bántalmazott gyermekek, nők és férfiak. Háború sújtotta területek, áldozatok, menekültek.  De ne menjünk ennyire messzire. Nézz csak szét a közvetlen környezetedben! Nézz szét önmagadban! Mert benned is ott van a rossz, a bűn. Amikor türelmetlen vagy, amikor veszekszel, amikor ferborul a sorrend, és olyan kerül előtérbe, aminek nagyon is a sor végén kellene állnia.  Ma Isten téged szólít meg, hogy ebben a bűnnel fertőzött világban közvetítsd az Ő jóságát! Fogadd be Őt az életedbe, és engedd, hogy változásokat hozzon! Engedd, hogy formáljon a jóra, az Ő jóság