reggeli dicséret

Élt egyszer egy gazdag meg egy szegény ember egy faluban, mindketten egy rokonságból származtak és ennek megfelelően utálták egymást. A gazdag ember semmirekellőnek tartotta a szegény embert. Olyannak, mint aki nem akar dolgozni, így meg is érdemli a sorsát. A szegény ember meg azért utálta a másikat, mert az, úgymond, beleszületett a vagyonba és egy szalmaszálat sem tett keresztbe azért, ami az övé. A gazdag ember egyre többet akart, egyre nagyobb úr akart lenni ezért hol tisztességesen, hol tisztességtelenül használta a pénzét, hogy elérje célját. Figyelte, hogy mások mit tesznek, igyekezett mindig kihasználni a kínálkozó alkalmakat így általában nyereséges volt az üzlete és csak egyre gazdagodott. Magát a többi gazdag emberhez mérte és általában jobbnak tartotta magát náluk, mert többet adakozott jótékonysági célokra. Arra azonban mindig ügyelt, hogy erre csak a profit minimális részét használja fel, de minél nagyobb reklámot csapott körülötte. Minden nap, amikor felkelt bel

„Ne látszatra, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, lélekből cselekedjétek Isten akaratát.” Efézusiaknak írt levél 6. 6. Anyukám szokta mondani: Ejnye, kislányom, már megint csak ott takarítottál, ahol a papok táncolnak. Pedig micsoda büszke voltam magamra, hogy 10 perc alatt az egész házat kitakarítottam. Dicséretet vártam, és nem kaptam. Biztosan hallottál már ilyen mondatot: „XY szívvel lélekkel énekelt a kórusban!” „Egész lelkét beleadta a munkába” „Mindenről megfeledkezett, mialatt dolgozott!” „Fát lehetett volna vágni mellette, nem vette volna észre, annyira a munkájára koncentrált!” Sajnos ezzel ellentétes kijelentéseket is lehet hallani. „Ez a kőműves slendrián munkát végzett” „Csak a pénzért dolgozott!” „Egy dolgozott, négyen meg figyelték, hogyan csinálja!” És Te? A mai Ige arról szól, hogy ne a látszatra adj, hanem lélekkel végezd munkádat. Tedd bele a szívedet is! Hidd el, nem nehezebb összecsapott munkát végezni, mint pontos

" Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg." Ésaiás próféta könyve 59:1-2 A hiba az ön készülékében van. A mennyei adás korlátlan és nem szünetelt még soha. De ha a vevőantennádat nem tartod tisztán, az adás megtörténik ugyan, de a vevő nem fogja érzékelni.  Isten mindig segített a népének. Egyiptomba szabadítót küldött, hogy megmeneküljenek végre a rabszolgaságból. A babiloni fogság is elkerülhető lett volna, ha hallgatnak az intő szóra. Bár volt olyan idő is, amikor az Úr azt üzente, hogy ha Noé, Dániel és Jób együttvéve ott lettek volna Júdában, akkor sem lett volna elegendő senki másnak a megmenekülésére a jelenlétük, csak magukat menthették volna meg.  Az Úr évszázadokon át a próféták üzenetén keresztül könyörgött a népnek, hogy változzanak meg, mert baj lesz. De nem hal

„Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülük.” (139. Zsoltár 13-16. vers) „A gép forog az alkotó pihen” - hangzik ismerősen Madách Imre, Az ember tragédiája című művének sora, melyben sokak hitetlenkedő véleménye fejeződik ki; ’Elismerem, van Isten, aki megalkotta a világot, de hogy most nem figyel ránk az biztos.’ Hogy is van ez? Tényleg elfordult tőlünk, magunkra hagyott minket a Teremtőnk? A Szentírás úgy mutatja be, hogy Ő nem pihen, a teremtés nincs befejezve a hatodik napon. Persze, már nem új földi fajokat alkot, hanem amire Dávid is utal, az új egyedeket formálja.

 Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszédeitől. Ne hagyd el azt, és megtart téged; szeresd azt, és megőriz téged. Példabeszédek könyve   4:5-6   Utaztál már olyan vonaton ahol dohányoztak? A hajad és ruhád beszívta a cigarettafüstöt és cigiszagod lett még azután is, miután hazaértél. Ugyanígy, nem lehetsz az Úr jelenlétében anélkül, hogy az Ő dicsősége, fensége, gyönyörűsége, ereje, szeretete és békéje ne ragadna át rád. Olyan „illatod” lesz, mint Jézusnak, bátor leszel, mint Ő, és telve leszel békességgel, mint Ő. Nem fogod elhagyni, bölcsességgel ajándékoz meg életed minden napján. Barátom, bárhol is vagy, Az Úr veled van. Beszélj Hozzá. Tölts időt Vele. Meglátod, meg fogod tapasztalni jelenlétének tagadhatatlan bizonyosságát az életedben. Megtart és megőriz téged.

„ Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhíva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak .” Galatabeliekhez írt levél 5:13 Pálnak nem kis gondot okoztak a korabeli gyülekezetekben felbukkanó tévtanítók. Nem feltétlenül rossz szándék vezérelte őket, csak éppen saját torz meggyőződésüket akarták mások számára is mércévé tenni. Ebből pedig viszály, pártoskodás, gyűlölködés kerekedett. Olyan ez mint a kovász, – írja Pál – melyből egy kevés is megkeleszti az egész tésztát. A hamis elképzelések magvát, ha egyszer megfogant, nagyon nehéz eltávolítani az elménkből. Gondolkodásunk pedig vagy megkötöz vagy szabaddá tesz. Hogyan él egy Krisztusban hívő ember? Hogyan viszonyuljon a Krisztus halála előtti dolgokhoz, és magához Krisztushoz? A vita itt azon volt, hogy mi legyen a körülmetélés régi zsidó szokásával? Egy zsidó számára ez fontos kérdés volt. A szövetség jele, a nép azonosságtudatának része. Sokan Krisztust elfogadva is továb

„Ha bűneink ellenünk szólnak is, a te nevedre tekintettel bánj velünk, Uram! Mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened!” Jeremiás könyve 14:7 Körülnézel, és csak akkor veszed észre, hogy ismét ott vagy. A gödör mélyén. Megint elkövetted, megint nem gondolkodtál, vagy nem jól gondolkodtál, és ez lett a vége. Megint hazudtál, csaltál, loptál időt, szeretetet, tiszteletet. Megint nem voltál jó, pedig te nem így akartad. Megint hibát követtél el, ugyanazt, amit a múlt héten, meg előtte, és már annyiszor életed során. Megint nem Isten volt az első, megint nem érdekelte agyad kusza tekervényeit, hogy tartsd vele a kapcsolatot, és végül látod, mi lett a vége. Már te is utálod magad. Undorral nézel a tükörbe, és néha legszívesebben a képébe vágnál annak, aki karikás szemekkel bámul vissza rád a foncsorozott üvegből. Miért? - fakad fel belőled a keserű kérdések sokasága. Miért nem gondoltam át még egyszer, miért nem tettem meg, amit meg kellett volna? Miért nem maradtam i