reggeli dicséret

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Máté evangéliuma 6:11 A mai ige a miatyánk ima egyik mondata, a hét kérés közül az egyik. Ez az egyetlen kérés, ami testi szükségleteink kielégítésére irányul, a többi kérés lelki természetű. Sokra tanít ez az egyetlen mondat: „mindennapi kenyerünket ad meg nekünk ma” . Elsősorban elismeri, hogy a kenyér, és ezzel együtt a megélhetésünk Isten kezében van, tőle függ. Az ember dolgozik, de a kenyeret, az élelmet és mindazt, ami egy egészséges és emberhez méltó élethez szükséges, azt Istennek tulajdonítja, az Ő kezéből veszi el és neki köszöni meg. A hívő ember tudja, hogy a „kenyér” nem a befektetett munka automatikus gyümölcse. Elverheti ugyanis a jég a gabonát, tönkre teheti a fagy, az aszály, vagy a belvíz. Isten áldása nélkül a befektetett munka még nem garancia a megélhetésre. A hívő ember tudja, saját erőfeszítései egyedül Isten áldásával lehetnek sikeresek. A zsoltáros így ír erről: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az...

„Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.” (119. Zsoltár 116. vers) Ha ma reggel elolvasod az egész 119. zsoltárt, megfigyelheted, mennyi és miféle kéréssel fordul Dávid Isten felé. Majd minden sorban kifejezi, hogy ő Isten törvényében akar gyönyörködni, ez után vágyódik, ezt rejti a szívébe, ezt szeretné jobban megismerni, e szerint akar élni, erre kívánja tanítani a környezetét… Úgy-e milyen furcsa? Más zsoltáraiban, ha megemlíti is a földi sanyarúságot, azt hogy üldözik, hogy menekülnie kell. De leghosszabb himnuszában csak a rend Istenét magasztalja, és belső rendért és útmutatásért könyörög. Ez pedig engem önvizsgálatra ösztönöz, még pedig, hogy az Istenhez intézett kéréseim mennyire csak rólam, az én pillanatnyi vergődésemről, (pénz, boldogulás, egészség, család, gyülekezet, stb.) szólnak, és mennyi részt szánok arra, hogy jobban megismerjem Őt. Miért van az, hogy sokszor csak gépiesen elsorolom ...

“Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az Úr áldott népe ez, ők és leszármazottaik. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” Ézsaiás könyve 65:23-24 Hegedűtokra vágyott. Nem kérte, csak egy-egy szóban elejtette. És az aki szerette, figyelt, s meghallotta a sorok között ki nem mondott óhaját. Észrevétlenül kicsempészte hangszerét, melyen újjai sok-sok éven át szebbnél szebb dallamokat játszottak, s már rohant is a hangszerboltba az új hegedűtokért. Keresgélt, válogatott, míg végül sikerült a legszebbet kiválasztani annak, akit szeretett.  A régi hanszer új köntöst kapott, s gazdája a meglepetéstől, szinte szóhoz sem jutott. Csak annyit kérdezett: “Honnan tudtátok?” Vajon, ha mi tudunk jó ajándékokat adni azoknak, akiket szeretünk, az aki sokkal jobban szeret mindket, mint ahogy mi szeretni tudunk, nem ad meg mindent nekünk úgy, ahogy óhajtunk?  Vannak alkalmak, amikor Ő válaszol még mielőtt kiáltanánk, azonba...