reggeli dicséret

"Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre." Jeremiás 31,34 A teljesség. Egy csodálatos fogalom, amibe minden benne van, amiből nem hiányzik semmi, amire egy ember vágyhat. Mindannyian szeretnénk teljes életet élni, de nem mindenkinek adatik meg. Amikor megpróbáljuk megfogalmazni, mi is tartozik bele ebbe, bár sok azonosságot találhatunk, mégis sok különbözőséget is. Szűkítsük hát le és keressük azt, mit jelent a teljesség egy hívő embernek! A hívő ember életének középpontjában maga, Isten áll. Ő tudja, hogy az élet minden áldását Urának köszönheti és minden percében tőle függ. Ezért szüntelen keresi őt, a közelébe akar lenni, érteni vágyik kinyilatkoztatását, akaratát. Ezért a teljesség számára nem jelenthet mást, mint a tökéletes életközösséget Istennel. Ha ez meg

“Jöjjetek, és szálljunk perbe! – mondja az Úr. – Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” Ézsaiás könyve 1:18. A leghosszabb civil per Guinness rekordját egy bizonyos James Martin ügye tarja. Martint behívták a vietnami háború alatt sorozásra, és az egészségügyi alkalmassági vizsgálatok után mint fogyatékkal élőt kategorizálták. Ez a besorolás teljesen tönkretette az életét: a tanulmányai, a munkája során sokszor hátrányosan érintette ez a megbélyegzés. Pedig a döntés ellen már a vizsgálat másnapjától, 1972. december 14. óta küzdött Martin úr, a hátrányos megkülönböztetés miatti ügye 2006-ban még mindig nem fejeződött be. Martin úr azért küzdött, hogy jobbra forduljon az élete. “Bezzeg Isten! - terjedt el a vélemény - egyáltalán nem lassú, sőt, olyan gyorsan lesújt, hogy szegény megítéltnek még csak pislogni sincs ideje.” Sokszor Istent úgy látják, mint aki kegyetlen, rossz

"Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” Zsoltárok könyve 118:1 Ma is van miért hálát adni. Az, hogy ezt a néhány sort olvasod, azt jelenti, hogy ma reggel is felébredtél. Van látásod, tudsz olvasni. Van interneted, és van időd, hogy egy kicsit elcsendesedj Isten igéjével a kezedben. Ez mind nagyszerű bizonyítéka annak, hogy Isten téged különösen szeret. Szeret mindenkit, hiszen még azok, akik nálad rosszabb helyzetben vannak, (és hidd el, van olyan) találnak is megannyi hálára okot adó dolgot az életükben. Mindegy, milyen gond nyomja a válladat, meg kell találnod a mai nap is azt, amiért hálával tartozol Istennek. Ma járj nyitott szemmel! Ismerd fel a sok áldást, amit Istentől kaptál! A járást, bármilyen nehezen is megy. A munkahelyedet, még ha lehetne jobb is. A családodat, vagy azt, hogy egyedül lehetsz. Az ételt, a lakhelyedet. Ismerd fel, hogy Isten nélkül valószínűleg ezeknek a dolgoknak a nagy százaléka nem volna elérhető egyikünk szá

„Mert ti szabadságra hívattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.” Galátziabeliekhezírt levél 5:13 Az Örökkévaló belénk kódolt legnagyobb ajándéka; a szabad akarat, azaz a szabad döntés, a gondolkodás képessége. Ugyanakkor ez az az ajándék, amit a legtöbbször félreértünk és mellyel oly sokszor visszaélünk. Lukács evangéliuma 15. fejezetében, a két fiú története jól példázza mindezt. A kisebbik fiú úgy gondolta, a szabadság az, amikor nincsenek korlátok, nincsenek szabályok, azt csinálok, amit akarok, ez az én életem és senki ne szóljon bele. Csakhogy, ezen fene nagy szabadság alatt hozott rossz döntéseinek következményeit nyögve rájön, hogy mégsem szabad, hanem szolga. Rabszolgája a bűnös vágyainak, rossz szokásainak. Sátán fogságba ejtette és nincs menekvés. De az otthon maradt nagyobbik fiú sincs jobb helyzetben. S a galátziabeli keresztényekhez hasonlóan, minket hívő embereket is az ő, szabad

„ Jó az ÚR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra. ” Náhum próféta könyve 1 :7 A végtelen Isten most is pontosan számon tartja a világ népeinek dolgait. Külön figyelemmel van az egyének iránt is. Nemcsak egyszerű általánosítást mond el, hanem személyre szóló üdvösség történetet hordoz. A nehémiási ima egy szükség idején mondott ima, amit a hívő ember igénybe vehet akkor is, amikor éppen rendetlenül mennek a dolgok. Legyen szó akár természeti válságról vagy lelki nehézségekről. Tudom, hogy olykor nem jut idő vagy lehetőség arra az elcsendesedett imaközösségre Istennel, amire oly nagy szükségünk van, mert valamilyen veszély vagy változás befolyásolja az életünket. Az ember rábízhatja magát Istenre, és ha ezt megteszi, akkor elvárhatja azt az oltalmazást, amiért Nehémiás könyörög. Érdekes mód nem ér itt véget a mondat. A következő vers így folytatódik: „Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra. De elsöprő áradattal vet vé

„A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. ” Példabeszédek 13:1 Intés, feddés, dorgálás... Még leírni is szörnyű. Hallgatni és megkapni ezeket még rosszabb. Vajon született már olyan ember a földre, aki szívesen fogadja az intelmeket? Gyermekként és szülőként egyaránt azt tapasztaltam, hogy az engedelmesség az egyik legnagyobb kihívás az életben. Kihívás a szülők részéről, mert hogyan is lehetne rávenni az egyre erősebb önálló akarattal, és véleménnyel rendelkező gyermeket arra, hogy hallgasson az atyai/anyai szóra? Mert bizony az aranyos kis gügyögő gyermek előbb-utóbb megnő, és egyre nehezebb kérdés lesz az engedelmesség. A szülők a gyermek érdekében állítanak fel szabályokat, határokat. De a gyermekek épp ezeket a határokat igyekszik felfedezni, feszegetni, kitolni. A szülő pedig hol szép szóval, hol fenyegetéssel próbálja a kereteken belül tartani gyermekét. Végső soron a legnagyobb kérdés, hogy hogyan érjük el azt az engedelmessége

„Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.” Jób könyve 10:12   Kedves Olvasó! Hadd vegyem ma reggel egy kicsit személyesebbre a hangvételt. A mi történetünket szeretném megosztani veled, hogy erőt meríthess belőle. Novemberben ismét elveszítettünk egy családtagot, három hónap leforgása alatt a másodikat. Délelőtt kaptam azt a bizonyos hívást. Számítottunk rá, de akkor is fájdalmas volt, és a fájdalom mellett rám szakadt a tudat, hogy most nekem kell intézkednem. Aznap este elaltattam a gyerekeket, aztán 1 óra múlva felsírt a kicsi, és megindult a lavina. Egy óra leforgása alatt ötször hányta el magát, a hasa is ment. Véresen. Ültem a fürdőben, kezemben az éppen álomba ájult csöppséggel, és könyörögtem Istenhez, hogy hadd maradjon benne a pár perce szopizott néhány korty anyatej. Aztán jött egy újabb adag hányás. Telefonálás. Bepakolás. Mentő. Kórház. Fertőző osztály.  Őszinte leszek, nem így képzeltem el a gondviselést. Úgy képzeltem el