Amikor minden elromlik
"Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen. Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom. U ram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom." Zsoltár 38,9-10 Amikor minden elromlik, sötétté válik a világ. Akkor semmi sem jó, se szép. Minden törött, hiányos, értelmetlen. Az érzéseink fájdalmasak, keserűek, negatívak. Az út göröngyös, minden akadályoz, gáncsol és fájdalmat okoz. Az erő elhagy, a test is megtörik, az elme szinte csak pislákol bennünk. Mindezek ellenére, van valami, ami a helyreállítás felé terelhet ilyenkor minket: az egyértelműség . Ugyanis, egyértelművé válik, hogy segítségre van szükségünk. Az elesetteken látszik ez. Az éhezőn, a szomjazón, a mezítelenen látod a szükséget. A hajléktalanon az otthon hiányát; az árván, elhagyotton a szülői szeretet hiányát; az özvegyen a társtalanság fájdalmát. Egyértelmű, egyértelmű és még mindig egyértelmű. De csak nekünk, külső szemlélőnek. Mert a bajba