reggeli dicséret

Én vagyok az Úr, nincs más, nincsen isten rajtam kívül! Én öveztelek föl, noha nem ismertél. Ézsaiás próféta könyve 45:5 Én vagyok a Teremtőd. Már ismertelek téged, mikor még meg sem születtél. Ott voltam, amikor világra jöttél, és én leheltem beléd az élet leheletét. Melletted voltam amikor beszélni, járni tanultál, én tanítottalak az életre. Én vagyok a Segítőd. Az oldaladon vagyok, ha elakadsz a hétköznapokban, a kapcsolataidban. Fordulhatsz hozzám, ha kérdéseid vannak, és nincs, aki megválaszolja azokat. Én vagyok a Gondviselőd. Én gondoskodom az életedről, ellátlak vízzel, táplálékkal. Én adok fedelet a fejed fölé, és ruhát a testedre, hogy ne kelljen fáznod. Én vagyok a Megtartód. Ha megbotlanál, erős kezembe kapaszkodhatsz. És az sem baj, ha elesel, hiszem azonnal nyúlok feléd, hogy felemeljelek. Ên vagyok az Élet. Minden percben engem lélegzel, rólam énekelsz, bennem jársz-kelsz. Mindenben engem látsz, engem ízlelsz, engem tapintasz. Rajtam keresztül létezel. Én vagyok a Minden...

Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam õ belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Ézsaiás 42:1-3 Édesanyám elvileg „keresztény” családban nőtt fel, mire azonban nagykorú lett, úgy döntött, hogy ebből a kereszténységből nem kér. Az amúgy is „megrepedt nádszálat” törvényhez hűen ragaszkodó testvérek eltörték. Ezért két testvéremet és engem úgy neveltek, hogy nincs Isten. Aztán a tanárképző után Dél-Somogyban kapott állást, ahol egy nála idősebb hölgy felkarolta, aki később egy értelmi fogyatékos felnőtteket gondozó intézet igazgatója lett. A jó kapcsolat miatt mi nagyon sokat voltunk közöttük. Karácsony, húsvét, majális vagy jelmezbál…, mi mindig ott voltunk. Így megtanultuk azt a szabályt, hogy az amúgy is megrepedt nádat nem töröm el. Juhász Zsófia, aki az őrbottyáni intézetben dolgozot...

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?    Máté evangéliuma 7. fejezet 16. vers “Kétségtelenül keresztény lennék, ha a keresztények a nap huszonnégy órájában végig azok volnának.” (Mahatma Gandhi) Elképedve állok a világ állapota előtt. Sorra derül ki egyházi vezetőkről, hogy titokban évekig erkölcstelen életet éltek, visszaéltek a bizalommal, az elismeréssel. Keresztények által támogatott politikusokról derül ki, hogy rosszabbak, mint ateista ellenfeleik. Papok buknak le ragadozó magatartásuk miatt és “keresztények” (szigorúan idézőjelben!) lepleződnek le nem keresztényi viselkedésükkel. Jézus, mikor a prófétákról tanít, megerősíti, amit már sokszor elmondott: ami a szív mélyén van, az megmutatkozik az élet minden területén, minden egyes percben. (Lukács 6:45) Nem lehet meghazudtolni azt, amit mélyen, legbelül táplálunk. Ezek a gondolatok azonban nem csak a prófétákról szólnak. Mi mind bizonyos szempontból Istent képviselj...

Az odafelvlókkal törődjetek, nem a földiekkel! Mert meghaltatok és a ti életetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Pál apostolnak a Kolossébeliekhez írt levele 3. rész 2-3. verse Több, mint 18 évvel ezelőtt a Republic nevű zenekar írt egy dalt (Link az írás végén), aminek a refrénje tartalmazza a következő felszólítást: " Csak változz, csak változz! " Amikor először hallgattam, mélyen megindított engem a mondanivaló: Változnunk kell, amíg csak élünk, mert az idő is folyamatosan változik és mi sem maradhatunk ugyanazok. Abban az időben egy komoly lelki válságban volt az életem. Folyamatosan Isten szolgálatában éltem az életem, de mégis éreztem, valami nagyon hiányzik. Folyamatosan jöttem rá arra, hogy hitem gyakorlása is rutinszerűvé válhat, ez pedig azt hozza magával, hogy minden egyfajta mókuskerékké válik, amiből nem tudok kitörni. Elkezdtem keresni a lehetőségét a megújulásnak és idővel rájöttem arra, hogy nem a külső körülményeimnek kell másként alakulnia, h...

De megalázza magát népem, amelyet rólam neveztek el, ha imádkoznak, keresnek engem és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat. ‭‭ Krónikák második könyve ‭7‬. fejezet 14. vers Az év végéhez közeledve sokan tartanak számadást. Többnyire az év elején vagy még az előző év végén kitűzött célokat vizsgáljuk meg és teszünk megállapításokat, amelyek leginkább arról szólnak, hogy egy újabb terhet vegyünk fel a hátunkra. Ez a teher lehet motiváló vagy épp szorongató, hiszen ki szeretne egy sikertelen évet maga mögött hagyni vagy épp cél nélkül neki futni egy újabb évnek?! Ezt a fajta hozzáállást már évek óta zsákutcának érzem. Csak egy újabb teher, egy újabb lista, amiért küzdeni kell és újabb félelmek, hogy milyen szerencsétlennek érzem magam, mert egy célom vagy tervem sem valósult meg… Ha éreztél már hasonlót vagy pont ilyen helyzetben vagy, akkor ez a mai bibliavers kifejezetten neked szól! A Teremtő minden nap megajándékoz ...

Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. Zsoltárok könyve 55:23 Volt már veled olyan, hogy nagy súlyt kellett cipelned? Volt olyan, hogy érezted, hogy bármelyik pillanatban összerogynak a lábaid, és elejted ami a kezedben, vagy a hátadon van? Ha történt már ilyen, akkor megérted Dávid gondolatait. Van az a helyzet, amikor nem vagy képes felemelni a lábad, mert olyan nehéz terhet kell cipelned. A lelkedben vagy fizikailag, de akkora súly nehezedik rád, hogy nem tudtál tovább haladni az életed útján. Dávid tapasztalatból tudja, hogy van kivel megosztani a terheket. Isten mindig kész rá, hogy átvegye ami a lelked nyomja. Lehet nem fog egy csettintésre megváltozni a világ, és minden rendbe jönni, de a lelked attól még lehet könnyebb. Isten célja nem az, hogy elbukj, így abban segít hogy talpon maradj. Csak bízd rá a terhed, és menj tovább!

Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek! Zsoltárok könyve 43:5 Advent. Várakozás. Mindannyian várunk valamire. Egy bíztató hírre az orvostól, arra, hogy végre itt legyen a téli szünet, vagy egy cseppnyi magányra, mert már elég volt a mindennapok mókuskerekéből. Arra, hogy felhívjon valaki, és hallhasd újra azt a kedves hangot. Várunk arra, hogy végre este legyen, felgyulladjon a második gyertya lángja, a remény lángja, és a bennünk pislákoló fény is megerősödjön, két kézzel kapaszkodjon a Mindenhatóba, és bízzon abban, Ő a kezében tartja világunkat. Mert Ő nem hagyott minket magunkra. Erre emlékezünk, hogy az idő egy pontján kézzel foghatóan belépett az emberiség történetébe, egy lett közülünk, és feláldozta értünk önmagát, hogy megszabadítson minket a bűn hatalmától. De feltámadt, és azóta is értünk él. Mennybemenetele óta pedig várjuk Őt vissza, mert a történet még nem ért véget. Még mindig egy bűnnel te...