A második gyertya
Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek! Zsoltárok könyve 43:5 Advent. Várakozás. Mindannyian várunk valamire. Egy bíztató hírre az orvostól, arra, hogy végre itt legyen a téli szünet, vagy egy cseppnyi magányra, mert már elég volt a mindennapok mókuskerekéből. Arra, hogy felhívjon valaki, és hallhasd újra azt a kedves hangot. Várunk arra, hogy végre este legyen, felgyulladjon a második gyertya lángja, a remény lángja, és a bennünk pislákoló fény is megerősödjön, két kézzel kapaszkodjon a Mindenhatóba, és bízzon abban, Ő a kezében tartja világunkat. Mert Ő nem hagyott minket magunkra. Erre emlékezünk, hogy az idő egy pontján kézzel foghatóan belépett az emberiség történetébe, egy lett közülünk, és feláldozta értünk önmagát, hogy megszabadítson minket a bűn hatalmától. De feltámadt, és azóta is értünk él. Mennybemenetele óta pedig várjuk Őt vissza, mert a történet még nem ért véget. Még mindig egy bűnnel te...