reggeli dicséret

Mert óvakodni akarunk attól, hogy valaki megrágalmazzon minket szolgálatunknak eme bőséges eredménye miatt: mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is. Pál második levele a korinthusiakhoz 8:20-21 Egy dunántúli falusi gyülekezet lelkésze voltam évekkel ezelőtt. A közösség minden évben karácsony tájékán rendezett egy jótékonysági hangversenyt, amire a főszervezőnk rendszerint olyan célt keresett, amihez a falu lakossága is könnyen tudott kapcsolódni. Az esemény meghirdetésekor és a lebonyolításkor is nagyon figyeltünk arra, hogy a célt mindig világosan fogalmazzuk meg, hogy tudja az adakozó, mire ad, és hogy az adomány végül eljusson rendeltetési helyére. Különleges élmény volt megtapasztalni azt az összefogást, ahogy a falu megmozdult ilyenkor, és egy emberként tett a közös célért, leggyakrabban egy helyi család megsegítéséért. És hidd el, nem milliomosok ültek a sorok között, a legtöbben nyugdíjasok voltak vagy családos emberek, egyszerű, hétköznapi...

“Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.” János első levele 3 fejezet 1. vers Ki más írna a szeretetről, mint a (saját bevallása szerint) szeretett tanítvány. János központi témája mindig a szeretet. Valahogy mindig egy személyes, érzelmekkel teli, közeli kapcsolatot mutat Jézussal. Számára ez a gondolatkör a legfontosabb, és ki vitatkozna ezzel. Gondolom senki előtt nem ismeretlen a mondás: “Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” Ennek az alapja, hogy amilyen házból jön a lány, olyan lesz a háztartás. Mondjuk ez fordítva is igaz, a fiú nagy eséllyel hasonlít az apjára. Mindenesetre ha egy családban ismered a szülőket, aránylag jól közelítve megismerheted a gyerekeket. János azt mondja, hogy azért nem ismeri Isten gyermekeit a világ, mert Istent sem ismeri. Ma már egy kicsit más a helyzet. Szinte mindenki ismeri a kereszténységet. Vele együtt a “ker...

"Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája." Galata 1,10 Életünk során mindig is tetszeni akarunk valakinek és azért, hogy ez sikerüljön készek vagyunk sok mindent megtenni. Mondhatnánk akár azt is, hogy az életünk nem más, mint az igazodás művészete. Az elsők, kiknek tetszését el akarjuk nyerni, azok a szüleink. Ki más, hiszen gyermekkorunkban ők a legfontosabbak. Mi vagyunk apa, anya szeme-fénye. A lányok belebújnak édesanyjuk cipőjébe, illegetik-billegetik magukat a tükör előtt, úgy kérdik: "Apa, tetszem neked?" Ilyen kor kell mindig dicsérni, csodálni, mert a gyermeknek nagyon fontos, hogy feltétel nélkül szeressék. Aztán jönnek a társak. Nekik is imponálni akarunk. Fontos lesz számunkra, hogy nekik mi a "menő" vagy esetleg a "ciki" és ahhoz igazodunk mi is. Iskolás és középiskolás korban nagy ...

„ Aki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazudik. Hiszen hogyan szerethetné Istent, akit soha nem látott, ha nem szereti a testvérét, akit lát?  Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki Istent szereti, az szeresse a testvérét is Isten szeretetével. ” János 1. levele 4:20-21 „A farizeusok az első négy parancsolatot dicsőítették, melyek az ember kötelességére mutatnak Alkotója iránt. Szerintük ez sokkal lényegesebb, mint a másik hat, mely az ember embertársaival szembeni kötelességét határozza meg. Ennek eredményeként nagyban hiányzott náluk a gyakorlati kegyesség. Jézus megmutatta a népnek ezt az óriási hiányosságukat, és a jó cselekedetek szükségességét. Kijelentette, hogy a fát gyümölcseiről ismerik meg. Emiatt azzal vádolták, hogy az utolsó hat parancsolatot az első négy fölé emeli.    A törvénytudó közvetlenül kérdezte meg Jézust: "Melyik az első minden parancsolatok között?" Krisztus válasza is egyenes és ellentmondhatatlan: ...