reggeli dicséret

Dávid egyre jobban emelkedett és növekedett, mert vele volt az Úr, a Seregek Istene. Sámuel második könyve 5:10 A bibliai Dávid király élete egyszerre volt elrettentő és irigylésre méltó is. Szinte minden megtörtént vele, ami emberrel megtörténhet. Megjárta az emberi élet mennyei magasságait és pokoli mélységeit is. Utóbbi helyzeteket hol külső körülmények, hol saját döntései okozták. De bármi is történt vele, Isten minden lépésnél mellette volt. A gyermek Dávid nem királyi palotába, hanem egy korabeli átlagos (bár tehetősebb) család legkisebb gyermekeként született. A család juhainak őrzőiből a király dalnoka, majd legnagyobb harcosa lett. Ennek eredményeként pedig, Saul király féltékenysége miatt, élete következő éveit bujdosóként kellett leélnie. Saul halála, és sok viszontagság után végül maga Dávid lett a király, de életének ez a szakasza sok szempontból még nagyobb kihívásokkal volt tele. Küzdött a szomszédos népekkel, küzdött saját népével, küzdött családtagjaival, és időnként m...

Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. Zsoltárok könyve 51:9 „Ha esetleg valamivel megbántottalak, kérlek, ne haragudj rám.” Hol van a hiba ebben a mondatban? Hol nincs? Tegyük fel, egy olyan ember szájából hangzik el, aki valami rosszat tett az ismerősével, és most épp megpróbál bocsánatot kérni. De nem sikerül, mert ez minden, csak nem bocsánatkérés. Először is, a „bocsánatot kérek” el sem hangzik. A „ne haragudj” nem egyenlő a bocsánatkéréssel, mert ahelyett, hogy elismerné tettét, a sértett félt kéri arra, változtasson az érzelmein. Nem ismeri el a felelősségét. Nem arról beszél, hogy mit tett, hogy kárt, fájdalmat okozott, és megbánta, hanem a labdát és ezzel együtt a felelősséget is átdobja a másik félnek. A feltételes móddal pedig tönkrevágja az egészet. Van, hogy elszúrjuk. Nagyon. De csak az nem hibázik, aki nem is tesz semmit. Sőt, nemcsak direkt, előre eltervelten, akarattal, nettó gonoszságból követhetünk el rosszat, hanem...

“Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed kegyelmeddel, mint pajzzsal.” Zsoltárok könyve 5. fejezet 13. vers A bibliai Dávid királynak nagyon mozgalmas, kalandos, de mindenekfelett veszélyes élete volt. Vadállatok, óriások, harcosok ellen küzdött. Sokszor kellett menekülnie, ilyenkor sziklaüregekben, hasadékokban rejtőzött. Miután király lett, sokan lázadtak ellene, még saját fia is. Sehol nem volt biztonságban. Mégis, zsoltáraiban, énekeiben mindig megjelenik egy biztos pont: Isten. Dávidnak olyan volt az ő közelében lenni, mint megbújni egy barlangban az üldözők elől, és érezni a védelmet nyújtó, szilárd sziklát. Amikor lépten-nyomon, még saját palotájában is veszély vette őt körül, Dávid olyannak látta Isten szeretetét, jelenlétét, mint egy hatalmas pajzsot, amely szinte körülöleli őt, és megvédi a csatatéren záporozó nyílvesszőktől. Dávid királlyal ellentétben, nekem soha nem kellett barlangokban élnem, pajzzsal védekeznem a csatatéren, vagy attól tartanom, hogy bármelyik pil...

„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja. Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.” Zsoltárok könyve 37:23-25 Tele vagyok kérdésekkel Isten felé. Olyanokkal, amikre most még nincs válasz, de hitem szerint majd az újjáteremtett földön feltehetem őket Neki. Mindet. Addig marad a kapaszkodás, a törekvés arra, hogy emlékeztessem magam a nagyobb képre, és arra, hogy én nem vagyok mindentudó. A mai zsoltárrészlettel kapcsolatban egy hasonló nézőpontra hívlak Téged is, Kedves Olvasó! Elsőként, ha teheted, olvasd el a teljes fejezetet! Dávid imádsága. Azé a Dávidé, aki utolsó volt a családjában, olyannyira, hogy nem tartották érdemesnek meghívni a Sámuel által meghirdetett áldozati lakomára. Úgy kellett érte szalajtani valakit. Azé a Dávidé, aki nem lett másnap király, miután az öreg próféta felkente, aki 5 kaviccsal, egy pa...