reggeli dicséret

„Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl, és egy öregkorú helyet foglalt, ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz.” Dániel 7,9 Van egy csodálatos templom Paduaban, Olaszországban, ami arról nevezetes, hogy a híres középkori festő, Giotto di Bondone a falára festette saját evangéliumát 1306-ban. Mivel a kor emberei közül kevesen tudtak olvasni, számukra a képek mesélték el Jézus Krisztus történetét. És ezek a képek valóban megindítóan beszélnek. Aki belép a templomba szinte átélheti mindazt, ami Jézussal történt. Láthatja a születését, nevelkedését, csoda tetteit, szenvedését és halálát, végül feltámadását is. Aztán a szemlélő elindul kifelé a templomból és ekkor, a legvégén szembesül Giotto utolsó üzenetével. A kijárat teljes falfelületén az utolsó ítélet képe bontakozik ki a félhomályból. Egyszerre felemelő és megborzongató. A hatalmas kép középpontjában az ítélkező Krisztus

„Mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva "Megváltónk" a neved.” Ézsaiás 63:16. Voltál-e úgy, hogy nem a megfelelő helyre mentél ügyedet intézni? Nemrég egy orvosi papírt kellett beadnom. Kinéztem az interneten a címet és elküldtem. Néhány nap múlva jött egy levél, amely arról szólt, hogy nem a megfelelő helyre ment a kérvényem, de ők jó helyre továbbították. Olyan is előfordult, hogy nem a megfelelő személyt szólítottam meg. Egy kedves hölgy egy tábort vezetett. Elvitte a gyerekeket strandra. Amikor vége lett a fürdésnek, kezdte összegyűjteni a gyerekeket. Egy gyerek eléggé vonakodott vele menni. Kiderült, nem az ő csoportjához tartozik. Tehát, néha rosszul címezzük a kéréseinket, nem a megfelelő helyen keresünk segítséget. A mai reggeli Ige arra emlékeztet, hogy csak egy Valaki van, aki segíteni tud, az ATYA, a mi Istenünk. Ábrahám – bár kiemelkedő a hite, az Istennel

"Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek.  Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az ÚR keze minden vétkéért.  Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek!  Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!" Ésaiás 40:1-4 Aki a Föld nevű bolygón él, biztosan van legalább egy vérző seb a lelkében. Van, akinek több is. Van, aki bevallja magának, van, aki tagadja. Van, akinek szomorúságot okoztak, van olyan, aki okozza a szomorúságot. A múlt sokszor kísért, a jövő félelmetes: tehát reménységre és vigasztalásra van szükségünk. Mi sokszor vagyunk nyomorúságos vigasztalók: "Majd csak lesz valahogy!", "Soha nem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna", "Fel a fejjel". Ha igazán baj van, ezek egyike sem segít.

„Megszáradt a fű, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!”  (Ézsaiás könyve 40. fejezet 8. vers) Gondolkodtál már azon, milyen úton került kezedbe a Biblia eme néhány sora? Kr.e. VIII. században Ézsaiás próféta Isten ihletésére leírta, vagy leíratta egy bőrdarabra az Úr szavát, intését, bátorítását. Sajnos, akkor ennek a felhívásnak nem volt foganatja, a hitehagyás nőtt, jött a babiloni fogság, a görögök, rómaiak, a középkori inkvizíció, de mindig volt, aki lemásolja, élete árán rejtegesse, aztán továbbadja. Bizony Sátán célja, hogy ne halljuk, ne lássuk, ne kutassuk Teremtőnk tanácsait. És hogy mindezt milyen ravaszsággal végzi, erről ír E.G.White: „Amikor a tévelygés egyik megjelenési formája lelepleződik, Sátán csupán más álarc alá rejti azt, és a tömegek éppoly mohón fogadják el, mint azelőtt. Amikor az emberek felismerték Róma félrevezető szándékát, és Sátán nem tudta általa rávenni őket Isten törvényének áthágására, el akarta hitetni velük, h

„Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége! Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét   megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és    nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”          Ésaiás könyve 40,28-31 Itt jön a nagy kérdés. Vajon, mit csinál Isten, amikor kutyaszorítóba kerülünk? Ha a mentőcsónakba szivárog a víz? Ha a mentőkötél elszakad? Amikor az utolsó fillér is elfogy, és ott van még egy kifizetetlen számla? Amikor az utolsó remény elment az utolsó vonattal? Ilyenkor mit csinál Isten? Azt tudom, hogy mi mit teszünk ilyenkor. Tövig rágjuk a körmünket. Idegesen járkálunk fel s alá. Beveszünk egy nyugtatót. De Isten mit csinál? Ez egy nagy kérdés, igazán nagy. Mi van, ha alszik? Akkor nekem annyi! És ha kinevet

"Mordokaj azonban ezt üzente vissza Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király palotájában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. Mert ha te most hallgatsz, más módon lesz enyhülésük és szabadulásuk a zsidóknak, te viszont elveszel, és atyád háza is elveszik. És ki tudja, talán éppen e mostani idő miatt jutottál királyságra! " Eszter könyve 4:13-14 Eszter királynő története nagyon szép példa arra, hogy Isten hogyan képes szabadítást adni népének a legnehezebb időszakban is. Izraelnek mindig is voltak ellenségei, és Sátán, aki a vesztüket akarta most különösen közel került a győzelemhez. Hámán, a méd-perzsa birodalom "Hitlere", személyes bosszútól indíttatva ravasz csellel arra vette rá Ahasvérós királyt, hogy a rabszolgaként odahurcolt zsidókat mészároltassa le. A király belement a dologba, bár valószínűleg nem sejtette döntésének súlyát és következményeit. A visszavonhatatlan" rendelet végrehajtását végül Eszter királyné közbenjárása akadály

„Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat.” János evangéliuma 14:21 Szeretetre vágyik minden lélek ezen a Földön. Éhezzük, szenvedünk hiányától, de a padlás már megtelt a hangzatos szavaktól. Már nem kell több „Holnap ígérem, máshogy lesz...”, sem „Annak ellenére, amit tettem, én még mindig szeretlek”. Elég volt a fedezet nélküli álom-szavakból. Elég volt a valótlan fogadkozásokból.  Tettekre van szükség, mégpedig csak annyira, amennyit az a tíz parancs kér tőled. Semmi többre. Csak annyira, hogy tiszteld a másikat még akkor is, ha más a véleménye. Csak annyira, hogy ne engedj negatív különbséget tenni ember és ember, nő és férfi, fehér és fekete között. Csak annyira, hogy védd a másik életét, és elégedj meg azzal, amit te kaptál Istentől. Szeresd tettekkel azokat, akik körülötted élnek, és nézd mindig az érem mindkét oldalát, csak a jót