Mennyei országunk
„Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.” ( Filippibeliekhez írt levél, 3. fejezet 20-21.vers ) Távol az otthontól, távol a megszokott környezettől néha rátör az emberre egy furcsa érzés: a honvágy. S hogy mi hiányzik ilyenkor? Elsősorban a szeretteink, a barátok, ismerősök. Hiszen, a haza ott van, ahol a családunk. Ezt fogalmazza meg Pál apostol is, amikor a mennyet nevezi országának. Bár fizikailag nem ott született, sőt nem is járt ott soha, de a számára legfontosabb személy, akinek a ’szeretete szorongatja’ ott él, ezért ő is oda vágyódik. Krisztusnál ugyanis nem számítanak a nemzetiségek, mert az Őt követők „oly nép, amely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.” (4Móz.23:9) Számukra „nincs zsidó, sem görög, nincs férfi, sem nő, nincs szolg...