reggeli dicséret

Békesség a bizonytalanságban „Mert az ÚRban bizakodhatsz, és ő megőrzi lábad a csapdától.” Péld. 3.26 Új fordítás Az életnek vannak árnyoldalai ahol csapdák rejtőznek, amiket nehéz felismerni és éppen ezért nehéz elkerülni is. Homályos helyek, határterületek ezek, ahol összekeveredik a jó és a rossz, ahol nem tudjuk igazán, hogy mit is tegyünk, mi legyen a következő lépés. Az egyértelműségek mai világunkban egyre inkább megkérdőjeleződnek. Nehéz megfogalmaznunk, mit értünk már erkölcsön, becsületen, létezik-e egyáltalán egyetemes morál. Az egykori példaképek mítoszrombolásaink nyomán ledőlt bálványokká váltak és szokássá lett a leleplezéseken alpuló kesernyés szórakoztatás. Sokszor megtapasztaltuk már, hogy saját céljaink, mégha oly szentnek gondoltak is, az önzés, az érdekek ütközésének zsákutcájába visz. Maradt-e valami még, amit igazán értéknek nevezhetünk, amit elfogadhatunk alapnak, amihez igazodhatunk? „... Az ÚRban bizakodhatsz...” mondja az Írás, és az azon alapuló sokszáz-év

Felülről jövő erő „Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.” Ézsaiás 40:29. Mit tesznek egyes emberek a fáradó lóval? Jobban ostorozzák, ha pedig eltörik a lába, lelövik. Úgy tűnik, hogy az emberrel sem bánunk jobban. A munkaadók kizsigerelik az utolsó energiatartalékukig kihasználják az embereket. Ha pedig végképp elfáradtak, kidobják őket. Mintha a keresztények sem lennének jobbak. Addig jó egy „testvér”, amíg a normák, az elvárások szerint él, szolgál. Ha elgyengül, elfárad, kap néhány közhelyet, és ha ezek nem állítják talpra, jön a kiközösítés vagy más szankció, mert meg kell ’tisztítani’ az egyházat, a gyülekezetet a ’konkolytól’. Isten másként bánik velünk. Tekintsünk Illésre. Elkeseredetten, életuntan fekszik egy bokor tövében és meg akar halni. Mit kap? Pogácsát és vizet. Utána, miután kigyalogolta magát és lelkileg is sikerült stabilizálódnia – küldetést. A fáradt tanítványokat Jézus pihenni hívja – és közel vonja magához. Isten nem, mint selejtre, mint ha

Az igazi örömforrás " De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben." Lukács evangéliuma 10:20 Jézus elküldte tanítványait a gyakorlópályára, hogy maguk is tegyék próbára Isten ígéreteit. A tanítványok visszatérése után, élménybeszámolójukra való reagálásként mondta Jézus ezeket a szavakat. Az örömöt csak akkor tudjuk értékelni, ha ismerjük a hiányát. Nincs olyan ember, aki ne lenne egy kicsivel több örömre éhes, mint ami adatik. Talán az élet egyik mozgatórugója mindegyikünkben, hogy örömöt keresünk - mindenki egy kicsit másképpen. Az örömre való vágyakozás helyes és egészséges jelenség, de nem mindegy, miben találjuk meg azt. Jézus két örömre való okot állít egymás mellé (egymással szembe?) - mindkettő magasztos és csak a hívők foglalkoznak vele. Aki nem ismerkedik Istennel, annak az embernek nem lesz öröm, hogy a lelkek engedelmeskednek neki, mert azt sem tudja, hogy pl. a pénzen, vagy a szórako

Az igaz és a világosság „Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek." (János evangéliuma 3. fejezet 20-21. vers) A Szentírásban az egyik legtöbbször előforduló szimbólum, mely Istent, az Ő jelenlétét, az igazságot, a tisztaságot szimbolizálja; a világosság. Akár a teremtés első napjára gondolunk, akár Jézus testet öltésére, vagy a megváltásra, csak pozitív módon fordul elő. Emellett mindannyian érezhettük és érezhetjük, hogy mind fizikai, mind lelki értelemben mennyivel felemelőbb, a fény. Ha süt a nap, például a szürke téli hónapokban. Ugyanakkor olvashatunk arról, hogy vannak, akik nem szeretik, sőt gyűlölik a világosságot, mert kiderül, kik is valójában. Meglátszik, hogy nem is olyan szépek és tiszták a szándékaik, mint amilyennek mondják. Vannak,

Megelégedettség és bizalom Ne legyetek pénzsóvárak, sőt érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: ”Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” Zzidókhoz írt levél 13,5 Széf, Legyen ön is milliomos, Áll az alku... Sokáig lehetne még sorolni a televízióban rendszeresen jelentkező kvízműsorokat, amelyeknek kivétel nélkül az a fő jellegzetessége, hogy sok pénzt lehet nyerni velük. Azon godolkodom ma reggel, hogy mi lenne, ha a rendező minden egyebet változatlanul hagynánk ezekben a műsorokban, csak egyszerűen bejelentenék, hogy: ”mostantól pénz nélkül fogjuk játszani.” Nem vagyok benne biztos, hogy ugyan annyian érdeklődnének a „játék” iránt. Milyen szerepet tölt be a pénz a mindennapjainkban? Erre talán könnyen rávághatjuk jó keresztény módjára: „Ó kérem, engem teljesen hidegen hagy a pénz.” A pénzhez való viszonyunk valódi jellegét a sokat nélkülöző Pál apostol szerint az mutatja, meg tudunk-e elégedni azzal, amennyi van. Jobbnál jobb pézügyi és teológiai szakemberek elemezték

Szorgalmas, hűséges munka „Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét” Timótheushoz írt 2. levél 2:15 Több, mint tíz éve történt, (mikor még Nyírpazonyban laktam) hogy egy végzős hallgatónak vittem egy oklevelet a Biblia Levelező Iskola részéről. Akkor már teológiára jártam, de a lelkesedésem nagyobb volt, mint a tényleges ismeretem. A férfi, akinek kivittem az oklevelet, már nagy érdeklődéssel kutatta a Dániel könyvét, és a számara fellelhető írások segítségével logikus, elfogadható válaszokat talált. Meglátásait előadva, először azt éreztem, hogy ez nem egyeztethető össze az én ismereteimmel, aztán arra jöttem rá, hogy nem tudom értelmes módon, meggyőzően elmondani az adott prófécia értelmezését. Akkor elkezdetem komolyan utánajárni a dolgoknak. Felfedezni azt, amit már ismertem, de nem mindig értettem. Ma már talán nehezebb zavarba hozni hasonló helyzetekben, de most is folyamatosan tanul

Boldog akarok lenni! „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az Őt szeretőknek.” Jakab levele 1:12 Mindenki boldog akar lenni. Úton-útfélen keresünk valakit vagy valamit, akitől vagy amitől boldogok lehetünk. Emberek ezrei ölik minden idejüket karrierjük építésébe, hogy majd egyszer boldogok legyenek. Tömegek töltenek napokat világszerte bevásárlóközpontokban, mert ha még ezt vagy azt megvehetik (amire persze elengedhetetlenül szükségük van), akkor lesznek majd igazán boldogok. Vagy esetleg kiegészítő szerekhez folyamodnak, hogy pár órára szárnyaljanak, repüljenek a magasban, de onnan valahogy vissza is kell jönni, és legtöbbször csak zuhannak a hétköznapokba; és várják az újabb adagot, az újabb repülést, amit majd követ az újabb zuhanás. Mondd, mi ennek az egésznek az értelme? Mindenki boldog akar lenni, mégis, annyian halnak meg boldogtalanul, összetört szívvel, betöltetlen vágyakkal, elszál