reggeli dicséret

Nabukodonozor királyt Isten hét évig arra ítélte, hogy állatként éljen a földön. Az ítélet oka, a király felfuvalkodottsága volt, mert mindent, amit elért, saját magának tulajdonította. Nem vett tudomást arról, hogy ő, a Mindenható Isten akaratából az, ami. Nincs bennem semmi tudatos, nem látom kívülről magam és nem szörnyülködöm, csak teszem, amit akarok. Az ösztöneim irányítanak. Egész nap csak azt keresem, mit egyek, hol igyak, biztonságban vagyok-e? Mindenért meg kell küzdenem. Az állatok között nem én vagyok a legjobb, de nem is a legrosszabb; úgy a középmezőny az enyém. Jobb vagyok, mint egy kutya, de nem vagyok oroszlán. Nem mindig sikerül megszereznem, amit szeretnék, de kevéssel is beérem, elég az, ami jut. Már nincsenek nagy igényeim. Mások csak addig érdekelnek, amíg nem zavarnak meg valamiben. A legjobb, ha békén hagy mindenki. Nem aggaszt, hogy egyedül vagyok, amíg nem tudom, hogy egyedül vagyok. Ki vagyok téve az időjárás szeszélyeinek, tűz rám a nap, áztat az eső, szárít

„Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez!” Zsoltár 42:9. De sokszor hallom: Nem tudok aludni! Nem jön álom a szememre! Elalszom és egy óra múlva már teljesen éber vagyok – és többé nem jön álom a szememre. Gondolhatod, melyik korosztályhoz tartozók panaszkodnak így?! A zsoltár írója sem lehetett már fiatal, amikor ezeket a gondolatokat leírta. Nem tudott aludni. De aztán rájött valamire: Amikor csendben fekve énekelni kezdett – akkor megnyugodott. És amikor hálaimát mondott a menny Istenének – békére lelt. Aztán már el is felejtett panaszkodni. Hiszen az éber órákat – ágyában fekve – énekléssel és imádsággal töltötte. S érezte, hogy nincs egyedül. A világegyetem Ura vele együtt virraszt és újabb és újabb dalt ad szívébe. Ne légy szomorú az álmatlan órák miatt! Kezdj hálaénekbe és hálaimába. Elröpül az éjjel! És boldog lesz szíved! Ha ismered ezt az éneket, máris elénekelheted! Refrén: Éjjel, nappal Angyal szeme vigyáz rám, Uram, Éjj

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.” Korinthusiakhoz írt első levél 13:12 „Tükröm, tükröm, mond meg nékem, ki a legszebb a vidéken?” - hangzik a kérdés egy mindannyiunk számára jól ismert mesében. A tükör fontos szerepet játszik az emberek helyes önképének kialakulásában, de túlzott használata hiúságuk táplálójává válhat. Manapság nincs ház tükör nélkül, s talán egyikünk sem indul el ma reggel anélkül, hogy tükörbe nézne. Nem így volt ez régen. A tükör a régi időkben különleges luxuscikknek számított. Feltalálása előtt a víz sima felülete töltötte be valamelyest a szerepét. Az ókori Keleten használt első tükrök voltaképpen ezüstből, rézből, majd bronzból készült fényesre csiszolt lemezek voltak. Ezek a tükrök csak újkorukban, viszonylag rövid ideig mutattak tiszta képet. A levegővel érintkezve ugyanis igen hamar oxidálódtak és fokozatosan elhomályo

„Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul.” (Korinthusiakhoz írt második levél 4. fejezet 16. vers) Mindannyiunk életében előfordulnak olyan pillanatok, napok, hetek, talán évek is, melyek nem úgy sikerülnek, ahogy szeretnénk. Amikor semmi nem jön össze, sőt… Igyekszünk, igyekszünk, de mégsem megyünk semmire. Aztán sokszor olyan dolgok felett is aggodalmaskodunk vagy szomorkodunk, melyekre abszolút nincs befolyásunk. Mindenesetre, nehéz nem elcsüggedni, mikor összecsapnak felettünk a hullámok. Munkanélküliség, betegség, katasztrófák, hontalanság, szenvedélybetegség, eladósodás… Olyan súlyos dolgok ezek, melyekre csupán egy ’Ne csüggedj!” odavetése, nem sokat ér. Ám ugyanakkor ezek a mélységek mutatják meg számunkra milyen törékenyek vagyunk és a legtöbben csak így gondolkodnak el azon, miért is vannak a világon. S valóban, mikor valaki megízleli a halál közelségét, másként kezdi látni az addigi és az azutáni életének céljait. A

„Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem, az igazság palástjával vett engemet körül, mint vőlegény, a ki pap módon ékíti fel magát, és mint menyasszony, a ki felrakja ékességeit.” Ésaiás 61,10. Manapság nagyon kevés embert látok igazán örülni! Hiányzik a felszabadultság, az önfeledt való öröm a világból. Ehelyett szomorúság, depresszió, lehangoltság jellemzi az emberiséget. Ha valaki véletlenül mégis mosolyog, az legtöbbször nem őszinte, csak „amerikai” mosoly! Az igazi nagy probléma az, hogy sokszor még a hívő emberek is „lógó orrúak”. Vajon miért? Pedig annak, aki Jézust követi, igazán van oka az örömre! Ezek az örömök nem földiek, hanem túlmutatnak e földi léten. Ha valaki megtér Istenhez, egészen más lesz az értékrendje, mint előtte. Más örömei lesznek, mint a világi gondolkodásúaknak. A próféta is erről beszél! Nem annak örül, hogy sok pénze van, vagy bizalmi állást tölt be valahol, hanem annak, hogy Isten az

„De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből.” Zsoltárok könyve 107:19 Nyomorúság – ima – szabadítás. Nem hiányzik valami a sor végéről? Igen, a hálaadás. A nyomorúság sokféle lehet. Egy részét magunknak köszönhetjük, más részét másoknak, vagy a bűn következményeinek. Az imádságunk is lehet egy jajkiáltás, vagy kitartó, hosszas könyörgés is. A szabadítás történhet gyorsan, látványosan, vagy szinte észrevétlenül. A hálaadást is elmondhatjuk magunkban, de még jobb közösségben megtenni. A bibliai események sorozatát olvasva könnyen felismerhetjük ezt a visszatérő formulát (különösen a bírák korában). Az is megfigyelhető, hogy a nyomorúságot többnyire saját bűnei következményeiként tapasztalta meg Isten népe. Ne bántsuk szegény Izraelt, mi is ebben a körforgásban élünk. Egy kérdést azonban jó lenne átgondolni: MIÉRT? Miért követjük el újra és újra ugyanazokat a hibákat? Miért keveredünk bele újabb és újabb bajokba? Miért élünk vissza olyan gyakra

  „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?”  Máté evangéliuma 7:7-11 Egy 33%-osat kérnék Sárbogárdig! Azt a szélső félbarnát, legyen kedves, és hozzá még tíz zsemlét. Két darab 7 W-os energiatakarékos izzót kérek. Hozna nekem ebből egy számmal kisebbet? Egy Hawaii pizzát kérek sonka nélkül, kukoricával, hozzá pedig 3 deci gyömbért. Március elsejére, az oldalerkély első sorába kérek két jegyet a József és a színes szélesvásznú álomkabátra. Egy kis időt kérek, még nem fejeztem be. Kérlek, figyelj rám, ez most nagyon fontos… És kérsz, kérsz, kérsz folyamatosan.  Kérsz megfogható és megfoghatatlan dolgokat. Amint kinyitod a