reggeli dicséret

„Áldásom azon az emberen van, aki hisz bennem; aki belém helyezi bizalmát.” Jeremiás 17,7 Mitől más az, akin rajta van az Isten áldása? Vajon több jóval halmozza el őt Ura, mint másokat? Gazdagabb lesz évei múltával, vagyona egyre csak gyarapodik, javai nem fogynak el? Egészsége tovább tart, mint másoké? A betegség elkerüli, nem lesz influenzás, nem fázik meg? Nem éri szerencsétlenség sohasem? Miben más, aki áldott? Az áldás nem egy láthatatlan páncél, nem egy soha ki nem fogyó éléskamra, de még csak nem is a meg nem romló egészség. Minden ember életében vannak jó és rossz dolgok, könnyű és nehéz napok. Az áldás abban rejlik, ahogy ezeket fogadjuk, ahogy élünk azokkal. „Az Úr adta, az Úr vette el” – mondta Jób, aki igaz ember volt, és igyekezett megbékélni sorsával. Hiába keserítették felesége átkai, barátai vádjai, hite megőrizte reménységét és a reménysége megmaradt. Így az élete is megmaradt. „Az Úr majd gondoskodik az áldozatról” – mondta Ábrahám Izsáknak és kezében a késse

„Mindenki, aki reménykedik abban, hogy meglátja Őt, tisztán tartja magát a bűntől, ahogyan Krisztus maga is tiszta. Aki bűnt követ el, az Isten törvénye ellen vétkezik. Mert a bűn nem más, mint az Isten törvényével szembeni engedetlenség.” 1János 3:3-4. (WBTC fordítás) Amikor ma reggel elolvastam ezt az Igét, elszomorodtam. Hogy tudnám ÉN tisztán tartani magam a bűntől, amikor annyi önzés meg mindenféle kisebb nagyobb rossz tulajdonság = bűn szorult belém. Aztán végigolvastam a hasonló mondanivalójú Igéket – és megvigasztalódtam. A mai napon számomra Jézus azt üzeni, hogy: „Drága Gyermekem! Ha bízol bennem, és reméled, hiszed, hogy hamarosan találkozunk, akkor nem érzed jól magad a bűnben. Akkor vágyakozol a megtisztulásra. Tudod, hogy hol találsz meg! Nálam mindig kéznél van a tisztítószer, hiszen belevésték a markomba. Mindig rád emlékezem, amikor a tenyerembe nézek. Tehát kérlek, gyere hozzám bátran, ha már utálod kisebb nagyobb botlásaidat, céltévesztéseidet, bűneidet. U

„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.” (Rómabeliekhez írt levél 5. fejezet 1-2. vers) Egy alkalommal, egy fiatalember azzal a kérdéssel kereste fel Jézust: „Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem?” (Mk. 10:17) Megbecsülni is nehéz lenne hányan tették, vagy teszik fel ugyanezt a kérdést, azt gondolva, hogy Isten irántunk való szeretete nem személyünktől, hanem tetteinktől függ. A pogány kultuszok istenképe ez, melyet bizonyos áldozatokkal, cselekedetekkel lehet csak kiengesztelni. Sokan, akik kereszténynek vallják magukat, hasonlóan vélekednek. Számukra az Istenhit nem több, minthogy nevük ott szerepeljen valamely egyház névsorában. Esetleg, bizonyos hitelvek felsorolása; Hiszem, hogy létezik Isten, hiszem, hogy a Biblia az Ő szava, stb., igazi meggyőződés nélkül. Mások úgy vélik vallásuk

„A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.”    Pál levele a rómaiakhoz  5:5 Mi fog ma velem történni, érdemes felkelni egyáltalán az ágyból? Tegnap este is szörnyűségekkel volt tele a Híradó. Elfogták, lelőtték, kigyulladt, összetört, meghalt, lemondott …. . Ha nem lépek ki az utcára nem történhet velem semmi baj. Maradok, egyedül ez a legjobb megoldás. Visszafekszem az ágyamba és alszom tovább. ….. De éjszaka is rosszat álmodtam, valaki megfogta a kezemet és húzott le a mélybe. Szörnyű volt, egészen bele izzadtam.  Mi lesz, ha visszatér az álom, sehol sem vagyok biztonságban? Ricsi odanyúl az éjjeli szekrényre elveszi a Bibliáját és elkezdi olvasni ott ahol kinyílt neki: „A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” Elkezdi ízlelni a szavakat, szép lassan olvassa egymás után. A R E M É N Y S É G   - először Csokonai ve

"Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit. " Galáciabeliekhez írt levél 5:6 Nagyon sokan, akik hosszú ideig fogságban voltak, nem tudnak mit kezdeni a hirtelen jött szabadságukkal. Mások - szintén áldozatok – annyira megtanultak együtt élni elnyomott helyzetükkel, hogy már nem is vágynak igazi szabadságra. Lelki szinten is hasonlóképpen működnek a dolgok. Pál apostol ebben a szakaszban arról próbálja meggyőzni a zsidókból lett keresztényeket, hogy ha már egyszer Krisztust választották és őt követik, szakadjanak el a régi zsidó hagyományokról. Éljenek a Krisztusban megtalált szabadság lehetőségével. Az itt is említett körümetélkedést maga Isten rendelte, mint egy olyan testi jelet, amely a népe és a közte kötött szövetség szimbóluma volt. Krisztusban azonban ennek már nincs jelentősége. Akkor sem csupán a külső jel számított igazán, hanem  a lelkület, a hozzáállás Isten dolgaihoz. A

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Pál levele a galatákhoz 5:1 Mikor érezted utoljára szabadnak magadat, barátom? Mikor érezted, hogy nem köt semmi kényszer, hanem teszel vagy nem teszel valamit, mert igazán úgy látod jónak? Mikor érezted, hogy szabad vagy a függőségeidtől, és nem kell rágyújtanod, vagy a pohár után nyúlnod, bekapcsolnod kényszeresen a számítógépet, kapaszkodni valami szokásba, hanem élhetsz végre igazán? Tudod, Isten Fia már megvásárolta a szabadságodat attól, akinek te eladtad szemtelenül olcsó áron. Az életével fizetett érted, azért, hogy te végre élhess igazán. Azért, hogy ne kössenek a rossz szokások, káros kapcsolatok, önpusztító kényszercselekvések. Odaadta az életét azért, hogy szabadon fellélegezz, és lehess végre Ember, akinek Ő megalkotott. Tudod, túl nagy volt érted az ár, és ezt te soha nem tudnád kiérdemelni. Túl nagy volt az ár, Isten mégis meghozta ér