reggeli dicséret

Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja, amikor áldozatot rendez az Úr, és megszenteli azokat, akiket meghívott. Zofóniás könyve 1:7 Remegő, összedőlő épületek, mennydörgés, cikázó villámok, sejtelmes morajlás, széthasadó utak, tűz, füstoszlopok... Valahogy így néz ki az ítélet napja modern feldolgozásban. Harsogó hangon kihirdetett ítélet, szenvedő és rettegő emberek sikítása, a pokol lángjai, ijesztő fekete alakok, kárhozat... Ez pedig a régi idők ábrázolása az ítélet napjáról. A fent idézett prófétai üzenet mond két dolgot, ami esetleg félelmet kelthet: az egyik, hogy hallgassunk Isten színe előtt, mert közel az Úr napja, a másik pedig, hogy áldozatot készít. Miről is van itt szó? Mivel fenyeget minket az „Úr napja” vagy az „ítélet napja”? (Ha az egész szakaszt elolvassuk, világos, hogy az ítélet napjáról beszél.) Semmivel sem fenyeget. Amikor az Úr napjáról vagy ítélet napjáról olvasunk a Bibliában, csak tényszerűen tájékoztat arról, hogy mi történik azok

“Az Úr mennydörög serege előtt. Roppant nagy a tábora, hatalmas az, ki végrehajtja parancsát. Az Úr napja nagy és igen félelmetes; ki fogja kibírni azt!?” Jóel próféta könyve 2. fejezet 11. vers Na ez egy félelmetes igevers. Gyerekkoromban rettegtem a végidőtől, mert a felnőttek folyton ezekkel dobálóztak. Most én is felnőtt vagyok, és remélem, hogy nem válok olyanná, aki halálra ijeszti a fiatalokat. Próbáljuk meg értelmezni anélkül, hogy újra kéne indítani a szívünket. Az Úr napja félelmetes. Isten seregei sokan vannak és erősek. Amit Ő kér, az meg is történik. Ez nem éppen a bíztatás igéje. Ha valaki elolvassa, reszket, mert Isten hatalmas és félelmetes. Nem azt mondom, hogy nem így van, hiszen Isten tényleg hatalmas és félelmetes. Ez nem kérdés. A kérdés az, hogy kinek. Néha jó dolog tovább olvasni, meg visszanézni az előző részeket. (A pontos helyre kattintva megtaláljátok, de a Bibliátokban is benne van szerintem.) Megint egy alkalom, amikor Isten valamilyen veszedelmet küld a né

"Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam egész Izráelnek a Hóreben! Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök." Malakiás próféta könyve 3:22-24 ( KAR: 4:4-6 ) Az elmúlt körül-belül tíz évben berobbantak a mozivászonra azok a filmek, melyekben emberfeletti erővel bíró hősök ("szuperhősök") hasonlóan legyőzhetetlen ellenségek ellen harcolva mentik meg a világot. Minden évben megjelenik egy — vagy néha több — film, melyekben egy-egy ilyen hős szerepel, de néhány évente, és ez a műfaj rajongói számára a katarzis, ezek a hősök összeállnak egyetlen film erejére, és közösen harcolnak a gonosz ellen. Ha te még nem láttál ilyen filmet, bizonyára akkor is tudod, miről beszélek, a Bosszúállóknak, vagy az Igazság Ligájának nagy v

"Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja, amikor áldozati lakomát rendez az Úr, és megszenteli azokat, akiket meghívott." Sofóniás próféta könyve 1:7 Biztosan jártál már koncerten. A zenekar bevonul, elfoglalják a helyüket, az első hegedűstől kezdve mindenki behangolja a hangszerét, hogy minden tökéletes legyen. Ami ezután következik, az egyszeri és megismételhetetlen. Ami most tökéletes, az a közönség emlékeiben örökre tökéletes marad, úgy, mint a hibák, amik pedig örökre tökéletlenek. A hangszereknek kifogástalan összhangban kell lenniük. Azután, mikor mindenki elkészült, a karmester felemeli a kezeit. A közönség feszülten figyel, a zenekar teljes csendben lesi az első kézmozdulatokat, hogy akkor minden figyelmüket összpontosítva adhassák elő azt, amire heteken, hónapokon, sőt, akár éveken keresztül készültek. Talán ehhez a képhez hasonlít leginkább az a gondolat, amit Sofóniás könyvében olvashatunk. Az egész világ feszülten várja, hog

„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is.” (Jóel 2:12-13) A mai üzenet nem azokhoz szól, akik Isten nélkül, Istent kerülve/tagadva élnek. Nem azokat hívja megtérésre, akik nyíltan felvállalják, hogy az értékrendjüket, gondolkodásukat, erkölcsüket egyáltalán nem a Biblia tanításaihoz igazítják. Jóel könyvének felhívása (másodszor ebben a rövid üzenetben) Isten népét hívja megtérésre. Azokat, akik elvileg hozzá tartoznak, őt képviselik, őt imádják. A valóság azonban kiábrándító. Az egymást érő és egyre fokozódó csapások a mindent elpusztító sáskajárás képében bontakoznak ki. Ez itt az isteni ítélet és egyben a megtérésre hívó kegyelemnek az jele. Jóel próféta idejében minden zöldellő növény elpusztult és „a mosoly is lehervadt az ember

"Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakosa, mert jön az Úr napja, bizony, közel van már!" Jóel próféta könyve 2:1 A határidők betartása soha nem volt az erősségem, és úgy gondolom, hogy ezzel nem csak én vagyok így. Amikor a feladat kiosztásakor a teljesítés dátuma is kitűzésre kerül, a legtöbb embernek — gondolom én — teljesen természetes, hogy minél hamarabb nekiáll megcsinálni a rá eső részt, annál hamarabb túl van rajta… számomra viszont az utolsó éjszakák a legtermékenyebbek. Nem mondom, hogy ez jó, vagy rossz, csak hogy ez gyakran így működik, és bizonyára nem csak számomra.      Aztán következő reggel felébredek, és eldöntöm, hogy “a mai nap hátralévő életem legelső napja” és mától mindent időben megcsinálok, nem fogom másnapra hagyni, amit még aznap megtehetek. És természetesen jön a következő határidő, a következő utolsó pillanatban befejezett munka, vagy határidőn túl leadott adminisztráció. Én pe