reggeli dicséret

Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint. Lukács evangéliuma 23:57 Ha Jézus Krisztus halála volt a vihar, melynek híre és messzeható következményei megállíthatatlanul terjedtek el az egész világon, akkor a Nagyhét, de különösen a Nagyszombat volt a vihar előtti csend. Bizonyos szempontból egyáltalán nem volt csendes ez a néhány nap, hiszen Jeruzsálemben mindenki a közeledő húsvét ünnepére készülődött. Mégis, az emberek között elfojtott várakozás terjedt szét. Mindenki érezte, hogy valami nagy dolog fog történni. Talán most lép hatalomra az, aki megszabadítja Isten népét. A tanítványok biztosak voltak benne, hogy ez a Valaki a Mesterük. A pénteki eseményekkel, és Krisztus csúfos kereszthalálával azonban minden reményük szertefoszlott. Végül a szombat nyugtalan nyugalma volt a vihar előtti csend legfeszültebb ideje. Jézus követői a felszínen ‘pihentek a parancsolat szerint,’ de lelkükben ádáz vihar tombolt. Tele voltak bizonytalansággal. És mégsem tudta őket felkészíteni semmi ar...

Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek. Máté 27. fejezet 50-53 Valamikor réges-régen temetésre készültem. Ilyenkor egy lelkész többnyire a reménységről beszél. Eszembe jutott Zorán dala, amelyben arról énekel, hogy kell ott fent lenni egy országnak. Ahogy keresgéltem a neten, kiderült, hogy ezt a dalt Chris Rea írta. Találtam egy videót, ahol egy színes bőrű hajléktalan utazik a buszon, és pont azon elmélkedik, hogy vajon tényleg létezik-e az az ország. Közben háborús borzalmakat látunk (valószínű ezekre gondol), majd csontsovány, koszos, éhező gyerekeket és így tovább. És azzal zárul az ének és barátunk gondolatai is, hogy „Kell ott fent egy ország, amit sohasem rontunk el!” Nagypéntek van. Ez annak...

És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap. Mózes első könyve 1. fejezet 31. vers A teremtés napjainak végeztével Isten rátekintett mindarra, amit alkotott és amit látott, "igen jó volt". Nem csak jó, nem középszerű, nagyon jó! Mestermű, mondhatnánk. Aztán az emberre bízta, hogy ezt a mesterművet felügyelje – vigyázzon rá, gondozza és ápolja – és ezt a megbízatást soha nem vonta vissza tőle. Azért cserébe, hogy egy ilyen csodálatos világban élhessünk, csupán annyit kért tőlünk, hogy óvjuk a környezetünket. Ehhez képest mi pont az ellenkezőjét tesszük: kihasználjuk a természetet, visszaélünk annak kincseivel és minden tettünkkel, minden lépésünkkel szennyezzük azt. Az “igen jó” mesterműből szépen lassan lelakott, középszerű helyet alkottunk. Gondolj csak a rengeteg, parlagon heverő és az enyészet által felemésztett vidéki kastélyra. Egykor “igen jó” volt mind, élettel hemzsegett és gyönyörűségével vonzotta a vendégeket, ám m...

De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete. Jakab apostol levele 1. fejezet 25. verse Azt mondják, hogy azok az emberek öregednek meg a leghamarabb, akik nyugdíjas korukat elérve lemondanak az aktivitásról. Ismertem olyan időseket, akik nyolcvan fölött is meg tudták őrizni a fizikai és a lelki fittségüket, mert mindig találtak maguknak tennivalót és olyanokat is, akik az ellenkezőjét választották és már hetvenedik életévükhöz közel úgy érezték, belefáradtak az életbe. Az aktivitásnak van egyfajta egészségmegőrző szerepe úgy mentálisan, mint fizikailag. Ugyanakkor az sem mindegy, hogy milyen aktivitásról beszélünk. Fontos, hogy minden gyakorlat, amit szeretnénk rendszeresíteni az életünkben, építő jellegű legyen mindkét értelemben. Ezért fontos jól választanunk. A döntéshez meg kell ismernünk az adott tevékenységet. Ahogy Jakab fogalmaz bele kell tekintenünk, h...

És most, gyermekeim, maradjatok meg őbenne, hogy amikor megjelenik, bizalmunk legyen iránta, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.  János első levele 2. fejezet 28. vers Annyi minden járhat a fejünkben már korán reggel és ezek a gondolatok sok mindent befolyásolhatnak. A Szentírás ma azt üzeni, hogy maradjunk meg Krisztusban. Én pedig kiegészítem azzal, hogy a reggeli gondolatainkat is adjuk át Krisztusnak. János apostol nem teológiát magyaráz, hanem egy valós, mindennapi kapcsolatra utal. A “maradjatok” azt jelenti, hogy folyamatos, állandó kapcsolatban állunk a Megváltóval. Nem csak néha-néha “összefutunk”, amikor nekünk kényelmes vagy szükségünk van rá. Erre van a szőlővessző példája: a vessző benne marad a tőben, állandó kapcsolatban van vele, hiszen tőle kapja az életet. Ez az ige különösen azzal a céllal bátorít ma reggel, hogy  amikor Krisztus visszajön , ne félelemmel, hanem  bizodalommal  álljunk meg előtte. Micsoda ígéret! Nem kell szégyenkeznü...

Mert mindaz, ami a világban van – a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kérkedése – nem az Atyától van, hanem a világból. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is; aki azonban az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. János első levele 2:16-17     Ezeket a sorokat János apostol írja, az a tanítvány, akit Jézus különösen közel engedett magához. János halász volt Galileából, fiatalon követte Jézust, látta a csodákat, ott állt a kereszt alatt, és ő élte meg a leghosszabb utat a tanítványok közül. Idős emberként, valószínűleg Efezus környékén élve írja leveleit, egy olyan világban, ahol a keresztények már nem az első lelkesedés időszakát élik, hanem a megfáradás, az alkalmazkodás, a szétszóródás kihívásaival küzdenek.   János szavai nem elméletiek. Egy hosszú élet tapasztalata szól belőlük. Tudja, mi az, ami csillog, de nem tart meg. Mi az, ami vonzó, de végül kiüresít. Amikor a test kívánságáról, a szem kívánságáról és az élet kérkedéséről beszél, nem ítélk...

Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr. Zsoltárok könyve 34:19-20 Hogyan lehet mindezt ép ésszel kibírni? Ezer sebből vérzik az országunk és a világ, a pillanatok tört része alatt állhatnak addig biztosnak és érinthetetlennek gondolt dolgok a fejük tetejére. Háborúk dúlnak, önkényuralmi rendszerek pusztítanak az egyik helyen még csak a színfalak mögött, a másik helyen már a látszat kedvére sem adva. Azt a mondatot, hogy ennél rosszabb már nem lehet, álmunkban is elfelejtettük. És ez még csak a nagy kép. Összetört családok, megsebzett életek, amerre csak nézel. Generációs terheket, traumákat cipelünk a hátunkon, a tönkretett természetre pedig már gondolni sem merek. Ahogy ezek a mondatok cikáznak a fejemben, és mielőtt a gyomromat és a mellkasomat ölelő szorongás úrrá lenne rajtam, megszólal Isten hangja a kedvenc zsoltáromból. Ő közel van. Akkor is, amikor a túl sok szörnyűség eltakarja az arcát. ...