reggeli dicséret

" Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálemb ől, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!" Jóel 3:16 Ugyanolyan este volt, mint a többi – legalábbis az egyiptomiaknak. Már volt kilenc csapás, amelyek mindegyike nagyobb volt, mint amit addig valaha bárki is látott volna a lakosok közül, vagy amiket a feljegyzések megörökítettek. Egymás után jöttek a csapások – még jó, hogy volt valami, aminek örülhettek – legalább nem egyszerre…  Egy Mózes nevű férfi minden alkalommal előre jelezte, hogy mi lesz a következő katasztrófa, ami sújtja majd Egyiptomot. Ezt leszámítva – ami lássuk be, elég nagy dolog és nem csak kicsivel kellett volna komolyabban venni – ugyanolyan este volt, mint a többi – legalábbis az egyiptomiaknak. A zsidók készülődtek. Egy ünnepre, elsőszülötteik megmenekülésének csodájára, az Egyiptomból való szabadulásra. Az utolsó egyiptomi éjszakán bárányvacsorához készülődött a nép. A hozzá

Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! Zsolt 3:9 Mit teszel szorult helyzetben, amikor bajba kerültél, vagy amikor veszélyben vagy? Kihez fordulsz segítségért? Vannak olyanok, akik elvből senkihez. Megszokták, hogy magukban bízzanak, hogy maguk akarják megoldani problémáikat. Az így gondolkodók közül sokan úgy vélik, hogy segítséget kívülről várni, és főleg kérni másoktól a gyengeség jele. Bíznak az erejükben, a képességeikben, a tudásukban, az ügyességükben, a pénzükben. Akik közülük a kapcsolataikban is bíznak, ők már nyitottak arra, hogy elfogadjanak külső segítséget, még ha általában ragaszkodnak is ahhoz, hogy „ne maradjanak adósok”, vagyis, hogy valahogyan viszonozzák. Az ilyen viselkedés alapja az emberi büszkeség.  Aztán vannak olyanok is, akik szorult helyzetben, bajban, veszélyben mindig másoktól várják, hogy megoldják a problémáikat. Ezek olyan emberek nem tanultak meg felelős döntéseket hozni, nem alakult ki, nem vált éretté a személyisé

"Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincsen más!" Mózes ötödik könyve 4:39 Neil Gaiman 2001-es regényében, az Amerikai Istenek ben egy olyan világot képzel el, ahol az emberek közt élnek azoknak a letűnt koroknak az istenei is, akik követők híján maradtak. Az egyiptomi, viking, és egyéb ős- és ókori istenek pedig újra meg újra szembetalálkoznak Amerika “új” isteneivel: a technológiával, a médiával, az összeesküvés-elméletekkel, a tőzsdével, a globalizációval… A régi és az új istenek pedig — a regény tanulsága szerint — nem élhetnek meg egymás mellett. Persze ez az egész csak fikció. Mármint az a része, hogy ez csak Amerikában van így. Valójában a világon mindenhol ez a helyzet. Bár a mi világunkban nem élnek együtt az istenek az emberekkel (azért itt eszünkbe idézném Jézus szavait, miszerint “velünk van a világ végezetéig”  Máté evangéliuma 28:20 ) mégis igaz: az általunk tákolt “új” istenek a régiek helyét kív

„ És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban. ” Márk evangéliuma 4:26-28 Jézus eme rövid példázatából ma reggel csupán egy gondolatot emelnék ki: 1.    Nem te irányítod világot! Dehogynem! Lehet, hogy Jézus korában még magától nőtt a vetés, de ma már akkor és akkorára nő a gabona, amikor és amekkorára mi akarjuk. Csinálunk folyton érő epret, korai cseresznyét, bőtermő meggyet, mag nélküli szőlőt, dinnyét, stb. A megfelelő hormonkészítménnyel befolyásoljuk az állatok szaporodását, növekedését, a tej- és tojáshozamot, a színhús és a zsír arányát. Mindenféle csodaszerekkel fokozzuk az izomtömegünket, bogyókkal, serkentjük az agyműködést, energiaitalokkal, zselékkel növeljük a teljesítményt. És mindezt azért tesszük, mert nem szeretjük a kiszo

„Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta az Istent." János harmadik levelének a 11. verse Kinek van igaza? Nehéz dönteni, mert mindig éppen annak van igaza, aki meséli a történetet. Miért? Mert abból a szemszögből minden igaznak tűnik és ez egyértelműen magában foglalja a másik felelősségre vonását. Képzeljük el, hogy egy buszon utazva a nyári melegben, a klíma nem hűt rendesen, ablak nincs nyitva, percről percre melegebb van. Előtted csak egy idősebb hölgy van, aki éppen félálomba készül szenderülni a melegtől, de te ekkor előre hajolsz és elhúzod az ablakot gondolva, hogy ezzel mindenkinek jobb lesz. De tévedsz, mert csak neked jobb, ugyanis az előtted ülő füle gyorsabban kap huzatot, mint ahogy kiszámolod mennyi 2X2. Ő azon nyomban visszahúzza és közben szúrós tekintetével igyekszik téged megsemmisíteni. Újra előre hajolsz és elhúzod még egyszer az ablakot. Ő pedig vissza, és ez

"Fiam, ha vétkezők csábítanak, ne engedj nekik!" Példabeszédek könyve 1.10 A Biblia sok története tanít bennünket arra, hogy a kísértést a leghatározottabban kell visszautasítanunk, különben rabul ejti a szívünket, rávesz arra, hogy megtegyük, majd a cselekvés által egész életünket, jellemünket formálja. Káin szívét rabul ejtette a keserűség és neheztelés, amely végül gyilkossághoz vezetett. Bálám szívét rabul ejtette a gazdagság szeretete, elszakította őt Istentől, és maga is a romlás forrásává vált. Mindkét történet arra figyelmeztet, hogy van egy pont, ahol a jó vagy a rossz választása, a kísértés határozott elutasítása vagy a kísértésnek való engedés sorsdöntővé válik. Bár érezhetjük úgy, hogy nincs erőnk a jót választani, Isten arra biztat minket, hogy éljünk a választás képességével, amelyet ő biztosított számunkra Krisztus által. Ezért „ha a bűnösök el akarnak csábítani téged: ne fogadd beszédüket”! Ne állj szóba a kísértővel, ne játssz e

«Hanem amint meg van írva: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az Őt szeretőknek.”» Pál első levele a korinthusiakhoz 2:9   Idejekorán veszítetted el őket, és tele vagy megválaszolhatatlan kérdésekkel. A hiányuk fáj. Nagyon fáj, és dühítő a tehetetlenség, hogy sehogy sem tudsz ezen változtatni. Egyik nap könnyebb, és úgy érzed, talán megtanultál élni azzal, hogy már nincsenek. Aztán fordul a Föld egyszer-kétszer, és újra feltépődnek a sebek.  Értetlenül teszed fel az újból feltörő miérteket a Mindenhatónak, és úgy érzed, nem fog menni a következő lépés. Nem látsz semmilyen fényt az alagút végén, ami jelzi, hogy csak eddig kell kitartani, és utána egy kicsit jobb lesz.  Ma reggel Isten szeretne melléd ülni, és éreztetni veled, hogy nem vagy egyedül. Nem kell hibáztatnod magad amiatt, amit érzel, nem kell elfojtanod a gyászodat, előtte nem kell álarcot viselned. Lehetsz őszinte Hozzá. Lehetsz dühös, lehetsz