reggeli dicséret

A megtartó Isten öröme „Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.” (Zofóniás próféta könyve 3,17.) Egy kisiskolásoknak rendezett mezei futóversenyen minden szülő teli torokkal biztatja gyermekét. A következő pillanatban az egyik gyermek megbotlik és elesik. Ekkor az egyik apuka kiválik a biztatók közül és odaszalad az elesett gyermekhez, letörli a könnyét és megpuszilja, majd valamit a fülébe súgva talpra segíti. A mezőny közben már messze elhúzott. A kicsinek esélye sincs, hogy érdemileg beleszóljon a versen kimenetelébe, de édesapja bátorítva rendületlenül biztatja, és amikor utolsóként beér a célba az apja ujjongva örül, hogy gyermeke sikeresen teljesítette a távot. Mert a győzelem ebben az esetben nem az első helyezés elnyerését, hanem a táv teljesítését jelenti. A mi Istenünk ugyan ezzel az örömmel figyeli utunkat. Ha megbotlunk, szeretetével lábra állit és szavával bátorítva új erőt tölt belénk. „Mikor kiáltotta

A kitartás fontossága „Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.” Zsidókhoz írt levél 12:1 A kitartás, vagy állhatatosság Jézus tanítása szerint az egyik legfontosabb keresztény jellemtulajdonság: „De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül” (Máté 24:13). Az állhatatosság gyakorlása előfeltétele az üdvösségnek. Állhatatos az az ember, akit belső döntésében nem ingatnak meg a külső körülmények. A külső körülmények ebben az esetben a „megkörnyékező bűnöket” jelentik. Sátán nagyon ügyesen ténykedik nap mint nap azon, hogy Isten iránti bizalmatlanságot ébresszen szíveinkben. Ha tudatosan nem védekezünk ellene, sikerrel fog járni. Pál apostol hitünk megerősítése céljából tanácsolja: „ annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül…” Mi az, hogy annak okáért, és miféle bizonyságokról beszél az apostol? Az annak okáért kifejezés vissza

Istent dicsőíti az égbolt is „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” (19. Zsoltár 2. vers) Ahogy itt ülök a gép előtt és olvasom ezt a zsoltárt, kinézek az ablakon, felnézek a vöröslő égre, már ami az utcai lámpák fénye mellett látszik belőle.Az ide-oda szálló hópihlket látva merengek, hogy mennyit változott ez a világ. Dávid, aki ezeket a sorokat írta biztos nem egy gép elé ült le reggel, nem kapcsolt villanyt, nem a fürdőszobába ment mosakodni és nem egy pöfögő ’bádogdobozba’ vágódva ment napi teendőit végezni egy csupa beton világba… De hol van már Dávid világa tőlünk? Hol van a természet közelsége? Néha- néha, egy kirándulás alkalmával megsejthetünk valamit abból az életből, de melyikünk vágyódik vissza abba a korba. Egy-két hétre jó kaland, de megborzongunk, ha arra gondolunk, milyen lenne csak úgy a földön aludni, fejünk alatt egy kő vánkossal, mint Jákob, vagy barlangokban lakva vándorolni a juhokkal, mint a patriarkak. Sajnálattal vegyí

Az Úr bíztatása „És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” (Ézsaiás könyve 43. fejezet 1. vers) Sokan különbséget tesznek az Ószövetségben és az Újszövetségben megnyilvánuló Isten között. Míg az előbbit kegyetlen, bosszúálló Istenként aposztrofálják, addig az evangéliumokban megjelenő Jézus, a megtestesült szeretet. Viszont, aki teljességében szemléli a Szentírást, látnia kell, hogy a Bibliának egy Istene van. Ézsaiás könyvében, a 39. fejezetben arról olvashatunk, hogy Babilon fogságba viszi majd a népet, és mindenét, amiért hűtlenül megfeledkeztek az Örökkévalóról, amiért emberekben és azok hatalmában, gazdagságában kezdtek bízni. Ám a próféta az elhurcolás meghirdetése után rögtön elmondja az isteni ígéretet, hogy a fenyítés nem tart örökké. Ebben a részben is arról olvasunk, hogy Isten nem hagyja az övéit bizonytalanságban a jövő tekintetében. Ézsaiás annyira biztos volt a szabadulás

Gazdagság vagy szegénység? "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." Pál Apostolnak a Filippibeliekhez írt levele 4:19 Az elmúlt napokban megszaporodtak az öngyilkossági hírek az újságok lapjain. „Minden valószínűség szerint öngyilkosságot követett el Németország egyik leggazdagabb embere, Adolf Merckle” „A pénzügyi válság nyomán világszerte nő az öngyilkosságok száma.” Ilyen és ehhez hasonló hírek látnak napvilágot. Vajon ez Isten büntetése a gazdagokra? Hogyan viszonyuljunk a gazdagsághoz és a szegénységhez? Bízhatunk-e Istenben a pénzügyi válság kellős közepén is? Sátánnak van egy kétirányú csapdája. Egyik oldalán a jólét áll, amely miatt az ember hajlamos megfeledkezni Istenről, és azt mondja: "Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerezte nékem e gazdagságot" (5Mózes 8:17). Másik oldalán a nyomor van, ilyenkor az ember Istent o

Elhagyatott nyáj „A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledelévé lettek, tévelygett nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána járjon, nincs aki megkeresse.” (Ezékiel 34:4-6) A pásztor képe többször is visszaköszön a bibliai példabeszédekben. „Az Úr az én Pásztorom…” mondja a 23. zsoltár jól ismert szövege. „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” – mondja Jézus önmagáról (János 10:11). „Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat.” (Ezékiel 34:11) – mondja Isten miután látja, hogy megbízottai nem végezték el munkájukat. Az imént idézett fejezet végén Isten ezt mondja: „Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én ped

Az igazgyöngy értéke „Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagyértékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.” Máté evangéliuma 13:45-46 Emlékszem gyermekkorom csillogó kincsire. Mekkora értéke volt egy-egy műanyag katonának, kulcstartónak. És hogy mekkora izgalom, várakozás előzte meg a birtokbavételt. A reménykedés karácsony vagy születésnap előtt, az ácsingózás a kirakat előtt. Pedig azoknak a dolgoknak csak gyermekvilágomban volt értéke. Mennyivel több egy igazgyöngy! A kereskedő szeme tágra nyílt, erszényében összekocogtak a már megvett gyöngyök. Csupán sápadt utánzatok voltak a hatalmas, tökéletes ragyogású gyöngy mellett. A kereskedő megpróbálta elnyomni szívdobbanását – torkát köszörülte, és tettette, mintha nem is érdekelné a gyöngy. „Ha délután még itt lesz ez,” – mondta kissé elfojtott hangon – „és másnak nem kell,” – széttárta kezét – „akkor én megvenném!” Aztán elsietett, eladta a frissen megvet