Várakozás
„Mondott nekik egy példázatot is: Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind! Amikor látjátok, hogy már kihajtottak, magatoktól is tudjátok, hogy már közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól, és hirtelen lepjen meg titeket az a nap”. Lukács evangéliuma 21:29-34 Ahogy olvastam ezt az igét, eszembe jutott a kisebbik gyermekemmel való várandósságom és a születésének története. Sokszor volt lelkiismeret-furdalásom, hogy nem tudom úgy várni, mint a nagytestvérét. Pedig ő is tervezett, vágyott gyermek volt, de napközben elég rendesen lefoglalt a szaladgáló, csacsogó, mindenre kíváncsi, az alvást ellenségének tartó utódom, akinek mesét olvastam, akivel játszótérre mentem, vagy ...