reggeli dicséret

Ne nézd a bort, milyen vörösen csillog, hogyan gyöngyözik a pohárban, milyen simán csúszik le! Végül úgy mar, mint a kígyó, és úgy csíp, mint a vipera. Példabeszédek könyve 23. fejezet 31–32. vers A Példabeszédek könyvének ez a része meglepően mélyen látja az ember működését. Salamon az alkoholról beszél, de fontos meglátni benne azt is, hogyan kezdünk el vonzódni valamihez, ami először megnyugtatónak, kellemesnek vagy ártalmatlannak tűnik, később viszont lassan uralni kezd bennünket. A mai pörgős világban rengeteg feszültséget és szorongást hordozunk, ezért könnyen nyúlunk olyan dolgokhoz, amelyek gyors enyhülést ígérnek. Csakhogy ami pillanatnyilag megnyugtat, nem biztos, hogy valóban gyógyít is. Érdekes, hogy az ige nem a részegségnél kezdi a figyelmeztetést, hanem sokkal korábban. Ott, amikor az ember még csak nézi a bort, csodálja, ahogy gyöngyözik a pohárban. A megkötözöttségek sokszor nem hirtelen kezdődnek, hanem apró, kellemesnek tűnő lépésekben. Valami enyhíti a belső nyomást...

Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete? János első levele 3:16-17 Mindannyian függünk valamitől. És most nem arra gondolok, hogy függünk a családtagjainktól, a társadalmunktól, Istentől stb, persze ez is mind igaz. Konkrétan arra gondolok, amiket összefoglalva függőségnek szoktunk nevezni: valamilyen káros szokás, amelynek rabja vagyok, és amivel rongálom saját egészségemet - és gyakran a körülöttem élőkét is. Lehet ez olyan veszélyesnek ítélt, mint az alkoholizmus, a dohányzás, és egyéb szerek használata vagy éppen kevésbé rosszindulatúnak tűnő, mint az evés, a pornó fogyasztása vagy épp a testmozgástól való függőség. Nehéz kezelni ezt, hiszen aminek mi vagyunk a rabjai, attól természetesen nehezen tudunk szabadulni, mások függőségei pedig gyakran ...

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” Máté evangéliuma 6:11 A mai ige a miatyánk ima egyik mondata, a hét kérés közül az egyik. Ez az egyetlen kérés, ami testi szükségleteink kielégítésére irányul, a többi kérés lelki természetű. Sokra tanít ez az egyetlen mondat: „mindennapi kenyerünket ad meg nekünk ma” . Elsősorban elismeri, hogy a kenyér, és ezzel együtt a megélhetésünk Isten kezében van, tőle függ. Az ember dolgozik, de a kenyeret, az élelmet és mindazt, ami egy egészséges és emberhez méltó élethez szükséges, azt Istennek tulajdonítja, az Ő kezéből veszi el és neki köszöni meg. A hívő ember tudja, hogy a „kenyér” nem a befektetett munka automatikus gyümölcse. Elverheti ugyanis a jég a gabonát, tönkre teheti a fagy, az aszály, vagy a belvíz. Isten áldása nélkül a befektetett munka még nem garancia a megélhetésre. A hívő ember tudja, saját erőfeszítései egyedül Isten áldásával lehetnek sikeresek. A zsoltáros így ír erről: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az...

Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Pál levele a rómaiakhoz 7. fejezet 18-19. verse Az ember foglya a bűnnek, és ezért a legjobb cselekedeteink is olyanok, mint tisztátalan és megfertőztetett ruha. Amire szeretném helyezni a hangsúlyt ma, az az, hogy legyünk megértőek magunkkal és másokkal szemben is! Felteszem a költői kérdést? Nehéz vagy könnyű az átállás? Mármint a bűnös életből a bűntelen felé elmozdulás. Van egy kedves gyülekezeti tag, aki már az 50-es éveiben van. Hét vagy nyolc évvel ezelőtt keresztelkedett egy újonnan alakuló gyülekezetbe. Több mint 30 évig a dohányzás rabja volt, és amint meghozta az elhatározást, hogy ő már pedig nem teszi ezt többé, az Isten segítségével letette a cigarettát egy életre. Azért írom, hogy a jó Isten segítségével, mert a függőség olyan mértékű vo...

„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Pál levele a galatákhoz 5:1 Mikor érezted utoljára szabadnak magadat, barátom? Mikor érezted, hogy nem köt semmi kényszer, hanem teszel vagy nem teszel valamit, mert igazán úgy látod jónak? Mikor érezted, hogy szabad vagy a függőségeidtől, és nem kell rágyújtanod, vagy a pohár után nyúlnod, bekapcsolnod kényszeresen a számítógépet, kapaszkodni valami szokásba, hanem élhetsz végre igazán? Tudod, Isten Fia már megvásárolta a szabadságodat attól, akinek te eladtad szemtelenül olcsó áron. Az életével fizetett érted, azért, hogy te végre élhess igazán. Azért, hogy ne kössenek a rossz szokások, káros kapcsolatok, önpusztító kényszercselekvések. Odaadta az életét azért, hogy szabadon fellélegezz, és lehess végre Ember, akinek Ő megalkotott. Tudod, túl nagy volt érted az ár, és ezt te soha nem tudnád kiérdemelni. Túl nagy volt az ár, Isten mégis meghozta ér...