reggeli dicséret

"Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt, hiszen rólad neveztek el engem, Uram, Seregek Istene." Jeremiás próféta könyve 15:16 Mikor volt utoljára, amikor örömmel olvastad Isten üzenetét? Mikor volt utoljára, hogy elővetted a Bibliát, és olyan teljesen mindegy volt, hogy mi áll benne, mert bármit is olvass, az izgalommal és várakozással töltött el? Jeremiás azt mondja, hogy számára (az egyetlen próféta akinek panaszkönyve is van, lásd Jeremiás siralmai) Isten szava öröm. Valahogy vidámsággal töltik el az üzenetek, amit a Teremtő küld neki. Vajon melyik részt olvashatta? Biztos valami lelkesítő gondolatot Ézsaiástól, vagy izgalmasat Mózesnél. Biztos talált valami olyant, amitől a zsigerei is megteltek csodálattal. Sajnos nem erről szól az egész szakasz. Jeremiás panaszkodik. Isten szavára vágyik. Szeretné, ha meghallgatná. Szeretné ha megértené, de mind hiába. Felidézi azokat a pillanatokat, amikor hallotta

  “Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet merni a szabadulás forrásából.” Ézsaiás könyve 12. fejezet, 2-3. vers Az árvíz egyre csak közeledett. Tehetetlenül, rémülettel szemléltem, amint az egyre növekvő hullámok életem nagy gonddal művelt, mégis száraz, hervadt kórói előtt tornyosulnak. Nem is a saját életemet féltettem, hanem a körülöttem elterülő, kietlen, elszáradt kertet. Hiszen saját kezemmel alkottam, az én művem volt, és büszke voltam rá. A víztömeg már közvetlen előttem volt. Fülsüketítő robajában már saját gondolataimat sem hallottam. Egy pillanattal később az ár teljes erővel az arcomba csapódott. Kiment a lábam alól a talaj. Kétségbeesetten próbáltam kapaszkodót találni, de a hullámok villámgyorsasággal sodorták el előlem a kicsavart, korhadt fákat. Ekkor villant át az agyamon, hogy most meg fogok fulladni. A víz mélyén azonban nyugalom volt. A pusztító ár, ami minden romot elsodort körülö

Élet és halál van a nyelv hatalmában,amelyiket szereti az ember,annak a gyümölcsét eszi. A példabeszédek könyve 18:21 Tudok rólad valamit. Lehet, hogy soha nem találkoztunk még, és lehet, hogy úgy gondolod, eléggé titokban tudtad tartani mindeddig, de én akkor is pontosan tisztában vagyok vele. Tudom, hogy nem is igazán beszélsz róla, és időről időre azért eszedbe jut, hogy változtatni kellene rajta, de érzed, hogy nem olyan egyszerű. Azért írom ezeket a sorokat, hogy megnyugtassalak: nem vagy egyedül. Az a ficánkoló, nehezen kontrollálható izomhalmaz mindannyiunk szájában ott van, az alkalomra várva, hogy egy-egy megnyilvánulásával komolyabb károkat okozzon. És hidd el, tudom, hogy nem könnyű uralkodni rajta. Olyannyira nem, hogy Jakab szerint aki a nyelvét meg tudja szelidíteni, az teljesen bűntelenné vált már ( Jakab apostol levele 3:2-8 ). Ez a veszély azonban egyikünket sem fenyegeti. Te a következők közül mire használod leggyakrabban a nyelvedet? 1. Pletyka: Talán a legáltalános

  „És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.”   ( Lukács evangéliuma 2. fejezet 10. vers ) Milyen volt az az este? Minden úgy indult, mint máskor. A jóllakott nyáj már a karám ölelésében pihegett. Tábortűzünk melegében szokásos vacsoránkhoz készülődtünk, miközben a lenyugvó nap leple alól előbújó, egy új nap kezdetét jelző csillagokat lestük. Egy új nap, egy új év. De vajon mit hoz a jövő? Erről beszélgettünk éppen, mikor az egyik csillag megmozdult és leszállt mellénk. Remegve és térdre esve figyeltük: Hiszen ez egy angyal! Sőt egy egész angyalsereg! Égi szózat visszhangozott ekkor; Betlehemben most született meg a várva várt Messiás! A jel pedig, hogy egy bepólyált csecsemőt találtok a jászolban. Izgatottan indultunk a városba. Hogyan fogjuk megtalálni a gyermeket? Vajon melyik ház lesz az? Á, biztos valamelyik előkelőségnél vagy valamelyik nagy írástudónál kell keresnünk. Sőt, lehet, hogy mikorra o

„Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája, a Felséges szilárdítja meg. Az Úr számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk. (Szela.)” Zsoltárok könyve 87.fejezet 5-6.vers Kisgyerekként gyakran fantáziáltam arról, hogy egy film főszereplője vagyok, amelyben nagyon fontos, amolyan „felnőttes” dolgokban kell döntést meghoznom. Idővel ez a gyermeki fantáziavilág halványult és amint átléptem a felnőtt kor küszöbét, szembesültem a rideg valósággal: a vágyam, hogy fontos dolgokban hozzak döntést teljesült, bár nem abban a formában, ahogy elképzeltem… Valamennyien rendelkezünk ezzel a képpel a fejünkben. Szeretnénk jelentőségteljes dolgokat létrehozni az életünkben, törekszünk arra, hogy   maradandót alkossunk, ezzel is hozzájárulva   a következő generáció fejlődéséhez. Vágyunk arra, hogy nyomot hagyjunk, ha nem is az egész világ, de a szeretteink és a közelebbi hozzátartozóink életében mindenképp. Szeretnénk fontosak lenni és éreztetni a környezetü

  " Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!  Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.   Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége." Mózes első könyve 12. rész 1-3 verse Év elején ilyenkor, bár már túl vagyunk az első  hete, még élénken élhet bennünk a legújabb újévi fogadalmunk emléke és talán még mindig komolyan is gondoljuk, hogy valóra váltjuk azt. Talán épp azon vagyunk, hogy idén reálisabb céljaink megvalósítását segítni fogja az alapos tervezés, és kitartásunkat erősíti majd a komoly elhatározás. Aztán, akármilyen fogadalmaink is legyenek, majd az év során eszünkbe jut, milyen jó lenne mellénk valaki, aki segítene, hogy mindez meg is valósuljon. Valaki, aki erős, segítőkész és akire mindenkor bátran számíthatunk. Mivel nem hiszem, hogy az Istennel való kapcsolatom lényege, hogy az általam kigondolt

„Mert Istennek minden ígérete Jézus Krisztus által vált „igen”-né, és az ő közreműködésével valósul meg a végső „Ámen” is, vagyis az ígéretek maradéktalan beteljesülése. Ez pedig rajtunk keresztül történik, és Isten dicsőségét fogja szolgálni. Mert Isten az, aki Krisztusban veletek együtt megerősít minket és különleges módon megáldott bennünket. Meg is jelölt minket a pecsétjével, és szívünkbe adta a Szent Szellemet, aki örökségünk előlege és biztosítéka.” Pál második levele a korinthusiakhoz 1:20-22 (Egyszerűfordítás) A világ és a benne zajló események nem tudják, hogy meg kellett volna állniuk. Pedig hagyhattak volna egy szusszanásnyi időt, hogy utolérje a lelked is a rohanó valóságot, és kipihenten, felfrissülten, megújult erővel és elhatározással érkezhess meg az új évbe. Ha a világ nem is, de Te állj meg ma reggel, Kedves Olvasó! Csak egy rövid időre tedd félre a rád váró teendőket, és gondolkozz el azon, mit mond neked a fenti ige Istenről! Nem kell sietned. Amikor ezzel me