reggeli dicséret

„Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van.” (Példabeszédek 15:17) Ma egy értékrendjéből teljesen kifordult világban élünk. Értékrendünkben az lett a legfontosabb, amivel keveset kellene foglalkozni, ellenben ami igazán fontos és értékes, arra már alig marad idő, energia. Rohanunk a munkánk, a pénzünk után, de emberi szeretetkapcsolatainkat nem tudjuk ápolni, gazdagítani. Ez a vers rámutat arra az élet sokkal több, mint az anyagiak, a vagyon. Minden, amivel rendelkezünk, csupán erre a világra szól, veszendő, romlékony. Jézus így tanított erről: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el” (Máté 6:19-20). Ráadásul az az ígéretünk is van, hogy Isten gondoskodni fog mindarról, ami ebben az életben a boldogulás

„Tehát akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek, mindent az Isten dicsőségére tegyetek!” 1. Korintusiakhoz írt levél 10. rész 31.vers Nagy kihívás, nem mondom! Mit jelenthet az, hogy evésed, ivásod, beszéded és minden tetted Isten dicsőségét szolgálja? A tiszta égi lények dicsérik Istent. Persze, nekik könnyű – mondod magadban. Azonban, ha mélyen belegondolsz, rájössz, hogy gyakorlás által számodra sem lesz lehetetlen Isten dicsőségére élni. A szent angyalok és a megtért emberek elismerik, hogy Isten szent, tiszta, igazságos és Ő a szeretet. Sátán viszont gáncsoskodik, és mindig okot keres, hogy Istenre sarat dobáljon. Könnyű dolga van, ha bennünket figyel. Mindig talál valami fogyatékosságot, amit gúnyosan és harsányan hangoztat. Ahányszor vétünk, annyiszor adunk okot neki, hogy sértegesse Urunkat. Nagyító alá tette József életét, meddig megy el Potifár feleségével, figyelte Jóbot, bosszankodott, hogy nem talál benne hibát. Minden démonát munkába állította, hogy fig

  „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!” Korinthusi első levél 10:12   Büszkeséggel töltött el, hogy fölvettek az egyetemre. Lelkesen el is újságoltam egyik ismerősömnek, aki legnagyobb meglepetésemre a következőket mondta: „Vigyázz arra, hogy a bölcsészet gőze meg ne mérgezzen téged.” Akkor még nem tulajdonítottam a tanácsnak túl nagy jelentőséget. Elérkezett a várva-várt első hét. Lelkesedésemben sokkal több órát vettem fel, mint amennyi kötelező lett volna, nem csak első éves kurzusokat, hanem másodéveseket is. Csütörtökre már majdnem megtelt leckekönyvem első két oldala, de én még kinéztem magamnak péntekre két harmadéves kurzus is. A tudat, hogy én már majd a harmadévesekkel fogok együtt tanulni, büszkeséggel töltött el. És eljött a péntek reggel. Ahogy jöttem le a hegyről (mecseki gyerek vagyok), megpillantottam az éppen beforduló buszt. Uccu neki, elkezdtem rohanni a buszmegálló felé, de futás közben ráléptem egy kőre, bokám félrecsuklott, és

„Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.” (Lukács evangéliuma 20. fejezet 25. vers) Egy mindig aktuális, zsebbe vágó kérdést intéztek áskálódó írástudók Jézushoz. Mester tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, te nem vagy személyválogató. Helyesen tanítod az Isten útját... de mond meg, szabad nekünk adót fizetni? El tudom képzelni, hogy miként lesték a várva várt választ; - A császár egy halandó ember, aki istenként mutogatja magát. Adót is csak azért szed, hogy saját bűnös vágyait kielégítse. Megérett az ítéletre. Ne fizessetek neki tovább adót. Ő egy senki. Inkább adjatok az Istennek! Adakozzatok bőkezűen a templomnak! Elképzelhető, milyen népszerűségre tehetett volna szert Jézus egy ilyen válasszal. Maga mögé állíthatta volna az összes elnyomottat, zsidókat és pogányokat egyaránt, és a főpapok sem akarták volna többe elveszíteni,  hiszen az ő tárcájukba is több került volna. De nem ez történt.

 „Mondom néktek, hogy ily módon [nagyobb] öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz [ember]en, akinek nincs szüksége megtérésre.”   Lukács evangéliuma 15:7   Korunkban olyan sokan vannak, akik soha nem kaptak dicséretet a szüleiktől. Soha nem kapták meg azt az elismerést és bátorítást, amire a lelkük mélyén vágytak. Ha ez rád is illik, akkor az a jó hírem számodra, hogy amikor befogadtad Jézust, mint Uradat és Megváltódat, akkor Isten gyermeke lettél! Lehet, hogy a földi apádtól soha nem hallottál elismerő szavakat, azonban Mennyei Atyád örömét leli benned! Azt mondja neked: „Büszke vagyok rád. Szeretlek. Csodálatosan megalkottalak. Nagyszerű vagy. Elláttalak különböző képességekkel. Gyönyörűnek látlak. Nagyszerű dolgokat fogsz véghez vinni az életben, mert segítek neked.” Mennyei Atyád jó reménységgel és jóságával akarja betölteni az életedet. Nem számít, mi történt a múltadban, nem számít mások mit mondtak rólad, tudd, hogy Me

„Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Máté evangélima 18:3 Mi emberek hajlunk arra, hogy magunk körül forogjunk. Nemrég két ismerősömet láttam beszélgetni egy közösségi alkalmon. Mindketten felém néztek és néha-néha még felém is mutattak. És mi volt az első gondolatom? Biztos rólam beszélnek. Talán nem vagyok egyedül ezzel. Szeretünk a figyelem középpontjában lenni. Ebbe a csapdába estek Jézus tanítványai is, amikor azzal a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Ki a nagyobb a mennyek országában?” (Máté ev.18:2) Folyton az foglalkoztatta őket, hogyan tudnának olyan helyet elfoglalni a Jézus által megalapított birodalomban, ami tekintélyes, s így a figyelem középpontjába kerülhetnek. Kiskirályok szerettek volna lenni, akiket mindenki megcsodál és mindenben kiszolgál. Nem kerteltek, nem próbálták rejtegetni szándékukat, hanem nyíltan Jézus elé tárták. Jézus sem rejtette véka alá válaszát. Sőt, nyomat

„Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.” Zsoltárok könyve 55:23 Súlyos batyukat cipelsz hétről hétre, és meg sem akarsz válni tőlük. Majd te elrendezed, majd te megoldod, és vezeted az életed. Majd te megteremtesz minden jó körülményt, majd te felelsz mindenért, és minden jó lesz. Aztán jön az aggódás, hogy vajon sikerülni fog-e? Aggódás az egészségért, az anyagi javakért, a teljesítményért, az elért eredményekért. Aggódás magadért, a másikért, azokért, akiket szeretsz, akikkel összekötött az élet, és végül cipeled őket is tovább a hátadat görbére húzó zsákban.  Harcolsz a szélmalmokkal, mígnem egyszer kimerülten esel össze egy kudarc után, és keserű érzésként próbál meg tudatosulni benned, hogy te nem vagy Mindenható. Te nem vagy mindenre képes, de van, Aki igen. Isten ma reggel azt kéri tőled, hogy hagyd abba a hősködést, és tanulj meg elfogadni. Hagyd abba, hogy mindent neked kell a kezedben tartani, és engedd át